_______________________
Nyolc hónappal később
- Claire kérlek, csak egy éjszaka és a srácok vigyáznak rám – könyörögtem. Calumék kitalálták, hogy el akarnak vinni sátrazni egy éjszakára, viszont Calire ezt nem nagyon akarja engedni.
- Hailey nem. Nem engedhetlek ki, mert akármi előfordulhat és nem kockáztathatunk, tudod jól – sóhajtott egyet és ment tovább a folyosón. Na nem, nem hagyom ennyiben.
- Azt mondtad a tüdőkapacitásom emelkedett. Az nem elég egy éjszakának? – futottam utána és mellette lépkedve magyaráztam neki. – Bevenném a gyógyszereket és minden fontosat magammal vinnék – érveltem tovább.
- Hailey – sóhajtott egyet. - Nem lehet. Sajnálom – mondta és belépett az egyik kórterembe. Hajamba túrtam és visszasétáltam a szobámba, ahol meglepetésemre Calum ült a fotelben és megint az álom rajzomat nézegette.
- Szia – köszöntem neki, mire felnézett. Elmosolyodott, majd felállt és hozzám sétált.
- Szia – szorosan megölelt és egy puszit nyomott fejemre. Mint már mondta a tüdőkapacitásom emelkedett 43%-ra, ezért Calire engedélyezte a testi érintéseket átlagemberekkel szemben. Ilyen például az ölelés és a puszi, viszont azt csak mások adhatnak nekem. Persze mindent csak mértékkel. – Megengedte? – húzódott kicsit el, hogy szemembe nézhessen.
- Nem, azt mondta nem szabad kockáztatni, de nagyon el van tévedve, ha azt hiszi én ezzel feladom – mondtam és tekintélyesen feltartottam a mutatóujjam.
- Te aztán nem adod fel – mondta nevetve. Kopogtak. Felálltam és odasétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam.
- Claire? – kérdeztem. Bólintott. Mögém nézett és miután konstatálta, hogy Calum is itt van beljebb lépett.
- Most hozták meg az eredményeket – mutatta fel a papírt – Előzetesben elég jók. A baktérium a bal tüdőben kis mértékben, de pusztult, jobb oldalon sem szaporodott túlzottan. A tüdőkapacitásod emelkedett 45%-ra, ezzel elérted a következő szintet, ami a ti esetetekben azt jelenti, hogy Hailey elmehet sátrazni – mondta nagyot sóhajtva – De!! – tette fel a kezét, hogy még ne örüljünk – Nem érintkezhetsz olyan dolgokkal, amiktől megbetegedhetsz, mert az tudjuk mivel jár. Ez alatt értem a magas fűben járást, tóban fürdést, hideg földön alvást stb. – mondta és végre elmosolyodott. Hozzá léptem és szorosan megöleltem.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm – mondogattam vállába.
- Magadnak köszönd. Nem én miattam javult az állapotod. Bár az tény, hogy mióta ismered Calumékat jelentős a változás jó irányba – mosolygott sejtelmesen. – Most viszont megyek, még be kell mennem Ryanhez – intett és elhagyta a szobát. Megfordultam egy nagy vigyorral az arcomon, Cal is ugyanígy nézett rám. Odafutottam hozzá és ráugrottam. Szerencsére számított rám, ezért megtartotta az egyensúlyát.
- Elengedett – motyogtam nyakára, mire a kifújt levegőtől megborzongott. Elkuncogtam magam és mélyen magamba szívtam bódító illatát, mire megköszörülte a torkát.
- Rosie ezt ne csináld – mondta kicsit feszülten.
- Mert? – motyogtam megint nyakára. Éreztem, hogy egyre feszültebb. Persze pontosan tudtam, miért kéri, hogy hagyjam abba.
- Mert akkor gondok lesznek és azt te nem akarod – mondta és élesen beszívta a levegőt. Nevetve elhajoltam tőle és a szekrényemhez léptem. A harmadik fiókot kihúzva kivettem egy nedves fertőtlenítő kendőt és visszasétáltam hozzá, megtöröltem a nyakán, ahol az előbb fújkáltam és motyogtam oda. A kendőt kidobtam a kukába és a maszkom felvéve indultunk a megbeszélt helyre, hogy ott a többieknek elmondjuk a hírt.
2 nappal később
A szekrényemből pakolom a táskámba a cuccokat, amiket viszek a sátrazásra, miközben Lena a fotelemben ül és nekem magyaráz.
- Szóval attól, hogy a nyakára motyogtál ás megszagoltad... - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Aha – dobtam bele egy újabb zoknit a táskába.
- De durva – mondta elképedve – Ez nagyon menő – szája egy nagy vigyorrá húzódott.
- Köszi? – néztem rá furán. Behúztam a ruhás táskámat és a fotelbe dobtam.
- Szívesen – mondta és a faliórára pillantott. – Bocs Hai, de most...akadt egy ki...dolgom..vagyis, valaki hívott...szóval – mondta össze-vissza.
- Menj csak – bólintottam. Ajtóból még visszafordult és intette egyet – Üdvözlöm Luke-ot – kacsintottam rá, mire vöröslő fejjel elmotyogott egy sziát és elment.
Holnap, azaz pénteken kora délután indulunk és szombaton délután jövünk vissza. Calum nem mondta, hogy hova megyünk, csak annyit, hogy meglepetés. Fogtam egy másik táskát és beleraktam a gumikesztyűt. A gyógyszereket majd később rakom el, mert holnapig még be kell vennem őket, úgyhogy az még várhat. A fürdőbe battyogtam, lezuhanyoztam, megmostam a fogamat, majd bedőlve az ágyba már aludtam is.
***
Másnap ismét megvolt a hajnali kelés és a gyógyszerek bevétele. Most itt ülök az ágyamon, dél van és a táskámba pakolászom a gyógyszereket, amikor kopognak.
- Gyere – kiáltottam ki és magamra vettem a maszkom.
- Szia túlélő – nyitott be Ash.
- Hali – mosolyogtam rá. – Hogy-hogy itt? – kérdeztem.
- Csak gondoltam feljövök érted, mert kb. fél óra múlva indulunk – huppant le a fotelembe.
- Óóó...oké. Úgyis mindjárt kész vagyok – mondtam és még bepakoltam a táskába három doboz gyógyszert. Odasétáltam és megnéztem, hogy az oxigénkoncentrátor fel van-e töltve rendesen. Miután a zöld gomb egyfolytában villogott levettem és lekapcsoltam a nagy tartályról, majd beraktam a táskába. Ash ezt végig figyelmesen nézte, majd miután végeztem és felé fordultam megrázta a fejét.
- Indulhatunk? – kérdezte és felállt.
- Igen, csak el kell köszönöm Claire-től – mondom. Ash felkapta a táskáim, én felvettem a maszkom és oxigéncsövem a fülem mögé raktam a táskámat pedig a vállamra húztam és megindultunk megkeresni. Az információs pultnál meg is találtuk. – Szia Claire, elmentünk – mondtam.
- Szia Hailey – sóhajtott – Vigyázz magadra. Tudod, nem úszkálsz tóban, nem sétálsz magas fűben és jól betakarózol. A gyógyszereidet el ne felejtsd – figyelmeztetett. – Ha valami bajod esik elásom magam. Érezd jól magad – ölelt meg, majd mosolyogva intett egyet. Mi is elköszöntünk és beszálltunk a liftbe. Kiléptünk a hatalmas kétszárnyú ajtón, mire megcsapott a kellemes szeptemberi levegő. Ashton a parkoló felé intett a fejével, mire arra vettük az irányt. Egy fekete audi felé sétáltunk, amiből Cal pattant ki és segített Ash-nek berakni a táskákat a csomagtartóba.
- Szia – lépett hozzám és megölelt. Lábujjhegyre állva karoltam át nyakát.
- Hali – motyogtam vállába és visszaidézve a három nappal ezelőtti történéseket felkuncogtam. Elhúzódtam tőle és a kocsi felé indultam. Beültem hátra jobb oldalra, mellém Calum, mellette pedig Luke ült. Ash vezetett, Mike meg az anyósülésen kapcsolgatta a rádiót.
- Mehetünk? – fordult hátra Ash. Bólintottunk, mire beindította a motort és kihajtott a parkolóból. Sóhajtva néztem vissza a körházra. Calum vállára hajtottam a fejem és lehunytam szemeimet. Egyszer csak egy kezet éreztem, ami összekulcsolja ujjainkat. Calra néztem, aki mosolyogva nézett engem. Visszahajtottam fejem vállára és úgy vártam, hogy odaérjünk.
Hiiii guys!!! I am here!!! Remélem tetszett ez a rész is. Igyekeztem. Ha valakinek vannak kérdőjelei a sztorival kapcsolatban kommentben vagy privát üzenetben szívesen válaszolok 😊. De sok minden ki fog derülni. Éssssssss lehet ship-elni Calumot és Hailey!!!!!! Én nem tudom melyik a legjobb.
Xx Lili😘