(A Castaway-t hallgattam miközben írtam. Ha valaki szeretné ajánlom és csak hajrá😉 - írói szerk.)
Hordágyon fekszek. Számon lélegeztető és remegek. Kiráz a hideg, testem forró. Orvosok ezrei rohangálnak körülöttem egymásnak ordibálva. Mellettem egy srác áll a kezemet szorongatva. Arcán aggódás tükröződik. Sötétbarna haja belelóg szintén barna szemeibe. Óvatosan végigsimít kézfejemen és azt suttogja:
- Itt ne hagyj Rosie - gondterhelten beletúr hajába melyben szőke melír húzódik. Beharapja alsó ajkát és sóhajt egyet. - Ha jobban figyeltem volna. Az egész az én hibám - hunyja le szemeit és szorosabban fogja remegő kezemet.
- Nem - mondom erőtlenül és megrázom a fejem, már amennyire tudom.
- Elnézést uram, de most sűrgősen be kell vinnünk a műtőbe Ms.Morgant - csapódik mellénk egy orvos. A barna hajú srác nyom egy puszit forró homlokomra és arrébb lép. Még látom, hogy kezeibe temeti arcát mielőtt a műtő ajtaja becsukódna. Az utolsó emlékem, hogy egy idős nő mellém lép mielőtt elvesztem az eszméletem...
Izzadtan ébredtem hajnali négykor. Annyira valóságos volt ez az álom, mintha a jövőt láttam volna. Felülök az ágyamban és hajamba túrok. Megrázom a fejem és az ablakhoz sétálok.
Még van egy órám.
Kezembe veszem rajtömbömet és lerajzolom az álmomat. Egy hordágy, amin remegve feküdtem, elég durván lázas voltam. Mellettem a szinte má fekete hajú fiú. Kezünk összefűzve. Körülöttünk orvosok rohangálnak.
~~~
A gyógyszerek beszedése után felkaptam magamra egy maci nacit, egy fehér pólót, amin egy Hit the idiot felírat szerepel és egy nagy pulcsit, fülemre akasztottam az oxigéncsövet útnak eredtem a korházban.
M I K E
Nincs jobb reggel arra kelni, hogy egy vén nővér beront hozzád 'Visit van' kijelentéssel. A tegnapi balesetem miatt egy hétig legalább itt kell maradnom. Miután a nyanya végzett kivonult a szobámból, egyedül hagyva engem. Még nem voltam éhes, ezért úgy gondoltam felfedezem a kórházat. Mielőtt elindultam megnéztem, hogy hányas szobában vagyok, hogy ha esetleg eltévednék meg tudjam kérdezni merre van. 625. Megjegyeztem. A fejemet még mindig kötés borította és kicsit fájt is, de annak a fájdalomcsillapító mennyiségnek hála, amennyit beadtak nekem nem volt idegtépő. Egyedül róttam a kórház unalmas folyosóit, miközben mindenfélét dúdolgattam. Épp az 5. emeleti társalgóban sétáltam, amikor megláttam egy lányt, ahogy az ottani akvárium halait nézi. Derekáig leérő hullámos, barna haja és szintén barna szeme volt. Orrából egy cső lógott ki mely vállán pihenő táskájába futott. Vékony volt és sápadt - ezt még a vizen keresztül is láttam - fehér bőréről szinte világított lila arcmaszkja. Elsőre nagyon szimpatikusnak tűnt, ezért odaálltam mellé. Először én is csak a halakat néztem, ahogy ide-oda úszkálnak, de egy pár perc után felé fordultam.
- Ennyire érdekesek a halak? - kérdezem tőle, mire rám vezette tekintetét és óvatosan megrázta fejét.
- Nem, igazság szerint már szinte kívülről fújom őket - szeme melletti nevetőráncok megjelennek, így kivehető, hogy a lila anyagdarab alatt ajkai mosolyra húzódnak.
- Hogy hívnak? - kérdeztem tőle. Fejét az üvegnek dönti és sóhajt egyet.
- Hailey - mondja - te pedig...
- Michael - nyújtom a kezem, amit nem fogad el, hanem inkább hátrál egy lépést. Értetlenül rá mire lemondóan megrázza a fejét. - Mi a baj?
- Hosszú, unalmas és bonyolult. Nem akarlak untatni - nézett vissza a halakra.
- Nekem van időm. Legalábbis egy hétig itt leszek - dőlök háttal a falnak. Felém fordul és hitetlenül felnevet.
- Tényleg nem fontos. Biztos van jobb dolgod is mint engem hallgatni, hiszen olyan unalmas vagyok, mint egy 21. századi tininek a 30-as évek és... - a kezével össze-vissza hadonászik, miközben beszél. Néztem csillogó, barna szemeit, gyönyörű arcát, haját ami időnként szemébe csúszott, olykor füle mögé tűrte. Meg kell hagyni szép lany volt.
- Hát...te tudod.
- Na és téged mivel sújtottak? - fonja össze kezeit melle alatt.
- Elbotlottam egy kábelben és a halántékom felszakadt - mondtam a számat egy csíkba préselve. Hailey a földet pásztázta, majd hirtelen felkapta a fejét.
- Téged láttalak tegnap délelőtt. Ott voltam a portán. Volt ott egy 40-es férfi meg meg három srác - mondta elmélkedve.
- Tudod mi az a 5 Seconds Of Summer? - kérdezek rá. Kicsit elgondolkodik, majd bolint.
- Igen, barátnőm folyton arról beszél. Imádja azt a bandát, főleg valami Luke-ot. Meg kell hagyni jó a zenéjük. Miért? - néz rám.
- Michael Clifford személeyesen - hajolok meg előtte nevetve - a 5 Seconds Of Summer gitárosa és háttérvokálosa - elneveti magát cselekedetemen - Az a három srác pedig a Ash, Cal es Luke.
- Hát nagyon örvendek - mosolyodik el. A faliórára néz és szemei kikerekednek. - Bocsi Michael, de most muszáj elmennem - hadarja - Szia - int és elrohan.
- Hát szia - suttogtam magam elé. Sóhajtottam egyet és visszaballagtam a szobámba. A tüdőmben rekedt levegőt kifújva dőltem le a kórházi ágyamra.
- Halkabban már - mondta valaki a mellettem lévő ágyról. Megforgattam szemimet és fejemet a párnába temettem.
H A I L E Y
Sajnálom, hogy Michael-el nem tudtunk többet beszélni, de muszáj voltam eljönni. Hát igen, a gyógyszer nagy úr. A másik meg hogy nem akartam untatni a drága bacijaimmal, akik élelemkémt kezelik testem. Nem vágyom arra, hogy mindenki sajnáljon amiatt, amiről nem is tehetek. Elegem van abból, hogy amint az emberek tudomást szereznek az MTB-ről, máris egy undorítő betegség vagyok, nem egy ember. Elég volt már ebből az elmúlt hat év alatt. Még az elmúlt nyáron anya lévén találkoztam egy sráccal. Helyes volt, kedves és udvarias, viszont amikor az MTB-re terelődött a téma és elmondtam neki, megfutamodott. Eleinte sajnálni kezdett, aztán rögtön magyarákodott, hogy neki mennie kell, mert a barátnője hívta telefonon. Hát igen ebben csak az volt a baj, hogy elmondta, wc-be ejtette a telefonjá előző nap. Ez különböző változatokban játszódott le más-más embereknél. Elegem volt, ezért megfogadtam, hogy ha találkozok egy új emberrel először megismerkedek vele és csak utána mondom el neki életem legnagyobb problémáját.
~~~
Hanyatt feküdtem az ágyamon lehunyt szemekkel és ezeken gondolkodtam. Calire nemrég ment ki kettesben hagyva a gondolataimmal. Az infúzióból lassan csordogált a gyógyszer testembe. Mellettem megrezzent az ágy ezért kezembe veszem a telefonom és megnyitom az üzenetet.
(A Helena Kim második neve azért hívja Hailey Lena-nak - írói szerk.)
Lena👑: Mizujs csajszi? Ráérsz találkozni?😃
Elmosolyodtam és visszaírtam neki.
Me: Persze, de a szobámban kell maradnunk. Infúzión vagyok😕
Lena👑: Már megyek is, csak előbb leráom Todd-ot😒
Nevetve dodtam le a telefont. Szegény Lena az a gyerek teljesen rá van állva. Össz-vissz egyszer beszélgettek, de az a szerencsétlen már az esküvőt szervezi. Egyfolytában irogat neki és néha még a házuk előtt is várakozik.
Felálltam az ágyról és az infúziós állványt magam után húzva mentem el a szekrényemig, ahonnan levettem a maszkom. A dobozból kihúztam egy pár gumikesztyűt és a kezemre húztam. Magam mellé pillantottam és miután konstatáltam, hogy a gyógyszer még nem folyt le visszahúztam az állványt az ágy mellé és törökülésbe elhelyezkedtem rajta. Negyed óra elteltével az ajtón kopogtak, majd válaszomat meg sem várva Lena robbant be és becsapta az ajtót. Lihegve támaszkodott neki és nevetve nézett rám.
- Mi az? Idáig követett? - nevettem el én is magam.
- Ne akard tudni - sétált oda a fotelhez és nagyot sóhajtva huppanat le rá. - Most viszont segíteni fogsz nekem - nézett rám eltökélten és szája hatalmas vigyorra húzódott.
- Mégis miben? - szűkítettem össze a szemeim. Háta mögül előhúzott egy fehér táskát, amiben dugig voltak a ruhák.
- Hát tudod van az a fiú...és hát...elhívott fagyizni - túrt bele vállig érő barna hajába és szerelmetesen elmosolyodott.
- Ahha....szóval segítsek ruhát választani? - vigyorogtam rá.
- Gyakorlatilag igen - kihúzta az eslő ruhát a táskából. Egy bordó egyberuha volt, aminek a felső részét csipke borította. - Ez milyen? - tartotta maga elé és kérdőn felém pillantott.
- Nem túl feszülős? - húztam el a számat. Tény, hogy elég tapadós ruháról volt szó és tudni illik, hogy Lena-nak ezek nem állnak olyan jól (mentségemre szóljon ezt ő mondta).
- Van benne valami - dobta a ruhát a másik fotelbe - Ott szelektálunk - jelentette ki és kacéran rám mosolygott, kimutatva fogszabályzóját, melyet most zöld és naracssárga gumik tarkították.
- Te vagy a szakértő! - tettem fel a kezeimet védekezés képp.
_________
Hey everybody! Hát hoztam a részt remélem tetszett, ha igen jelezheted egy vote-al😉. Kicsit szerintem kaki lett, mostanában nincs annyi ötletem. Az a baj, hogy előre van ötletem, de hát addig el is kell jutni, hogy az az ötlet megvalósulhasson.
Xx Lili😚
Ui.: Lena-t egy az egyben a barátnőmről mintáztam😉