AVA
12.nap 13:01 Poros, Lotus Hotel
A délelőttöt az ágyban töltöttük. Nem terveztünk magunknak semmi programot. Csak egy napot pihenni akartunk. Kipihenni a fáradalmainkat, az utazást. Azt hittük, hogy erre vágyunk, de igazából csak eddig bírtunk egyhelyben maradni. Lehet, hogy az igazi boldogságot az jelentette, hogy végre megérkeztünk, célt értünk. Persze ez a pár óra pihenés jót tett, és nagyon értékeltem, hogy Nick felhozatta nekünk a reggelit. Igazán finom volt, és egy pillanatra úrihölgynek képzelhettem magamat.
Most elhatároztuk Nickkel, hogy mozduljunk ki egy kicsit, mielőtt megöl minket a bezártság. Azt terveztük, hogy lemegyünk a partra, ott még úgysem voltunk. Fürdőzünk egyet és élvezzük a napsütést. Igazából ez a terv mára. Csak még beiktatok egy telefonálást Mellel mielőtt indulunk. Így is elkéstem már a telefonnal, hiszen azt a parancsot kaptam tőle, hogy amint ideértem hívjam fel. Hát ez elmaradt, de ami késik, nem múlik. Most pótolom a hiányt. Bevonulok a fürdőszobába és tárcsázom. Három csengés után fel is veszi.
- Na végre. Azt hittem már soha nem értek oda - sóhajt bele a telefonba.
- Akkor szerinted én? - nevetek fel. - Amúgy már tegnap délután megérkeztünk, csak nagyon fáradt voltam, nem volt erőm telefonálni.
- Nem gond. Azon az egy napon nem múlik már. És milyen volt az út? - érdeklődik, bár szerintem csak Nickről akar hallani.
- Hosszú, de azért élvezetes. Sokkal jobbra sikeredett, mint amire elsőre gondoltam. Annyi országban és városban jártam, el sem hiszem. Gyönyörű volt mindegyik. Szerintem soha nem lesz még egy ilyen jó nyaralásom. Sőt lehet, hogy több nyaralásom se lesz - nevetem el magam.
- Ava! Nem ez érdekel! Mi van a szépfiúval? Mesélj már valami izgit!
- Örülök, hogy érdekel az életem - mordulok fel. - Folyamatosan csak Nick így, Nick úgy. Nem zavar, hogy a barátnőd 2000 km-re van?
- Fejezd be, és mesélj! Mindent hallani akarok - kezd el tapsikolni izgatottan.
- Nincs nagyon mit mesélnem. Azt beszéltük meg, hogy amíg a szigeten vagyunk, addig vegyük úgy, hogy együtt vagyunk, próbáljuk meg. De hogy mi lesz azután, hogy haza mentünk, fogalmam sincs. Őszintén, nem fűzök hozzá sok reményt.
- Beleestél ugye?
- Bárcsak nemmel válaszolhatnék erre - sóhajtok fel.
- Minden rendben lesz édesem. Ne aggódj, jó? Élvezd a nyaralást. Ha megtörtént a baj, akkor majd szomorkodunk és megint felszedlek a padlóról, rendben? - próbál meg megnyugtatni.
- Az a baj, hogy ez mindenképpen meg fog történni. Igazából itt nincs ha, amikor van. Tudod Nicknek nagyon sok dolga van otthon. Örökölt egy céget, üzletember, akinek kötelességei vannak, nem lesz ideje még velem is foglalkozni.
- Mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Ezt ne felejtsd el! De kérlek addig érezd jól magad, amíg ott vagytok.
- Rendben, megígérem! - bólintok, és el is határozom, hogy tényleg így fogok tenni.
- Most hagylak titeket romantikázni. De hívj, ha van valami!
- Úgy lesz! Majd beszélünk. Puszi - köszönök el.
- Puszi - cuppant bele a telefonba.
- Indulhatunk - szólok ki Nicknek miközben kifésülöm a hajamat.
- Én kész vagyok - kiabál vissza.
Már rajtam van a sárga fürdőruhám és egy laza egyberuhát is vettem rá, ezzel már nem kell húznom az időt. Kimegyek a fürdőből és el is indulhatunk a partra.
Nem kell sokat sétálnunk, hamar oda is érünk. Szinte minden hotel mögött ott van a tengerpart, ahogy a miénk mögött is. Egyetlen probléma csupán, hogy miénk nem olyan szép és jól karbantartott, mint amik mellett eljöttünk az érkezésünk napján. Csalódott vagyok, nem ilyennek képzeltem el a partot. Mindenki ismeri szerintem azt az érzést, amikor teljesen beleéli magát valamibe, minden este arról álmodozik, és végül hatalmas csalódás lesz az egész. Na velem most pontosan ez történt. Talán, ha nem vártam volna ennyire, akkor nem lett volna ekkora az elvárásom és sokkal jobban élvezném a szigetet. De én a tengerpartról folyamatosan álmodoztam, azt hittem hogy mindenhol pálmafa lesz, függőágy meg napozóágyak, a part homokos, szinte már fehér. Na meg ehhez hasonló álmok. De itt nagyon nem úgy néz ki. Egy pálmafát se látok, se napozóágyat, a napernyők nagy része pedig ki van szakadva. Teljesen hanyag az egész. De nem hagyom, hogy ez elvegye a kedvemet. Igaz, hogy nem úgy sült el ez az egész, ahogy gondoltam, de attól még jól akarom magam érezni, bár nehéz leküzdeni a csalódottságomat.
Van egy étterem közvetlenül a part mellett. A terasza belóg a tengerre. Ez viszont tetszik. Nickkel úgy döntünk, hogy itt eszünk, úgyis már ebédidő van és éhesek is vagyunk. Ezzel a hellyel nincs is semmi problémám, bárcsak minden ilyen tökéletes lenne itt. Az étel is finom és a hangulat is jó, igazi tengerparti érzést áraszt magából.
Az ebéd után egy kicsit pihenünk a napon. Szerencsére hoztunk egy pokrócot, arra telepedünk le napozóágy hiányában. Jó érzés ilyen verőfényes napsütésben heverészni. A nap simogatja bőrömet, ez az érzés a kedvencem.
Körülbelül egy óra múlva Nick szakít ki békés nyugalmamból.
- Bemegyünk a vízbe? - ül fel.
- Napozok - fordulok hasra.
Annyira jó feküdni, nincs kedvem felkelni.
- Hova napozol még? Már így is fekete vagy. Na, gyere már be - nyaggat.
- Ez az alap színem, és jól esik a nap - makacsolom meg magam.
Nick nem válaszol. Azt hiszem, hogy bement a vízbe. Csukva van a szemem így nem látom, hogy hol van, vagy mire készül. Mint kiderül, rossz ötlet volt nem figyelni rá. Egy laza mozdulattal felkap és a vállára dob.
- Mit művelsz? - sikítok fel, de ő nem válaszol, csak nevet rajtam. - Segítség! - kiabálok, de igazából senkit nem érdekel.
Nicket se hatja meg visításom, rendületlenül halad a víz felé. Minél közelebb érünk, annál nagyobb ijedtség tör rám.
- Bele ne merj dobni - kiáltom mikor már Nick derekáig ér a víz.
Amint kiejtem ezt a bűvös mondatot a számon, már csak annyit érzek, hogy repülök. Ez a bunkó belevágott a vízbe. Ösztönösen a napszemüvegem után nyúlok, nehogy elsüllyedjen a vízben amikor landolok. Egy pillanat alatt érzem egész testemen a hideg vizet. Ijedten török fel a felszínre. Hirtelen levegőt is alig kapok, és tetőtől talpig vizes leszek, de legalább a napszemüvegem megvan.
- Megőrültél? Ettől le is állhat a szívem - csapok a vállára teljes erőmből, de neki meg se kottyan.
- Amíg a közeledben vagyok, addig ne aggódj amiatt, hogy leáll a szíved - kacsint rám.
- Ez nem vicces - rakom keresztbe a karomat.
- Ne csináld már Ava. Gyere ide! - nyújtja felém a kezét én pedig elfogadom.
Odabújok hozzá, egy csókot nyom az ajkamra.
- Soha nem csinálnék olyat, amitől bajod lenne - bújik bele a hajamba.
- Ennek örülök - suttogom.
- Na gyere, ússzunk egyet - megy beljebb a tengerbe, én pedig szó nélkül követem, mint ahogy az életben is.
Na jó, az életben nem mindig szó nélkül, de általában követem.
NICK
12.nap 17:20 Poros, tengerpart
Annyira gyönyörű ez a lány. Nem tudok betelni vele. Így fürdőruhában még lélegzetelállítóbb. Tökéletes alakja van, egyszerűen pompás. Kicsit rám is tör a féltékenység, hogy ezt mindenki látja. Nem akarom, hogy megbámulják, nem akarom, hogy mások legeltessék rajta a szemüket, ezt csak én tehetem meg. Mégis körülnézve látom, hogy a legtöbb férfi őt nézi ahogy a homokban fekszik. Nem igazság ez velem szemben. Ez a lány csak az enyém, senki nem nézheti, ez csak engem illet meg. Mégse szúrhatom ki a szemét annak, aki csak rá pillant. Ez olyan igazságtalan.
Nem bírom tovább ahogy a férfiak fikszírozzák. El kell vinnem a kíváncsi tekintetek elől.
- Menjünk a vízbe - állok fel rögtön.
- De hát most jöttünk ki - pillant rám értetlenül, de egyben kíváncsian is.
- Nem baj. Menjünk vissza. Most! - mondom egy kicsit szigorúbb hangvételben.
- Jól van, jól van. Megyek már. Csak ne dobj megint bele - néz rám csúnyán.
Nem reagálok erre a kijelentésére, csak megragadom a kezét és a tenger felé húzom. Amikor már térdig ér a víz, akkor jobbra fordulok a sziklák irányába. Egy igazi sziklavárosba keveredünk. Mikor igazán beérünk a közepébe megragadom a derekát és felültetem az egyik tetejére.
- Csak az enyém vagy - tapadok rá ajkára és combjára fektetem kezemet.
- Csak a tiéd - nyög fel.
Szájáról lejjebb vándorlok nyakára, aprót bele is harapok. Ahogy számmal lejjebb megyek, úgy haladok kezemmel feljebb combján. Mikor bugyijához érek, megállít.
- Mit művelsz? - néz körbe zavartan.
- Itt senki nem lát minket - bújok bele hajába.
Olyan jó illata van. Jelenleg keveredik a tenger sós illata édes parfümjével. Nem szólal meg, a hallgatását beleegyezésnek veszem. Ujjaim tovább haladnak, bejutok fürdőruhája alá. Egyik ujjamat belemártom barlangjába, tocsog az élvezettől.
- Nick - nyöszörgi nevemet.
Számmal újra nyakát nyalogatom. Ahogy pihegek nyakába, kirázza a hideg, mellbimbója megmerevedik és átsejlik a vékony anyagon, azonnal megakad rajta a tekintetem. Kezemet kiveszem belőle és megszorítom mellét, ami hálásan simul tenyerembe. Kiszabadítom mellét az anyag alól és bekapom mellbimbóját.
- Jézusom - szívja be a levegőt.
Mikor végzek melle ostromlásával, visszatakarom. Ezután leguggolok elé, így fejem pontosan egy magasságban van altestével. Félrehúzom bugyiját és két ujjal szétnyitom nagyajkait. Közelebb hajolok és élesen beszívom illatát. Olyan édes, mint bőrének aromája. Muszáj megízlelnem. Jobban várom, mint a vacsorát. Közelebb hajolok és gyengéden végignyalok rajta. Az íze bódító, furcsa, de egyben izgató. Nyelvemet a csiklója körül mozgatom. Felemelő érzés ahogy elernyed karjaim között és nem tudja visszatartani hangját. Apró nyögéseitől, ha lehet, még keményebb vagyok. Fokozni kezdem a tempót, azt akarom, hogy elélvezzen, el akarom vinni a csúcsra a nyelvemmel. Úgyhogy könyörtelen vagyok vele, nem kegyelmezek, egyre inkább gyorsabban csinálom. Addig játszom vele, amíg meg nem hallom apró sikolyát és amíg nem érzem, hogy remegni kezd alattam, majd megfeszül, és elárasztja a gyönyör.
Nem bírom tovább, belé kell hatolnom. Szívem szerint leszakítanam róla a fürdőruháját, de nem igazán lenne jó ötlet bugyi nélkül flangálni a tengerparton. Így csak félrehúzom és óvatosan belé helyezem magamat. Úr isten milyen szűk és meleg, imádom ezt az érzést, főleg ha Avában vagyok.
- Gyerünk kicsim - kezdek el mozogni benne.
Próbálja elfojtani nyöszörgéseit, de valamennyi hang kijön a torkán. Kicsit kába már előző orgazmusa miatt, de már érzem ahogy újult erőre kap. Arcomat nyakába temetem és fokozom a tempót. Máris érzem, hogy mindjárt elmegyek. Vele mindig olyan hamar a csúcsra érek, pár perc alatt meg tud őrjíteni. Pedig ezzel sose volt gondom, kivételesen sokáig bírtam, de ez a nő megbolondít, nem bírok a véremmel. Most mégis visszafogom magam, addig nem megyek el, amíg Ava még egyszer el nem élvez. Érzem már ahogy újjá éled karjaim alatt. Újra az orgazmus közelében van. Folyamatosan összeszorul farkam körül, mindjárt elmegy. Pár lökést még véghez viszek, aztán nem bírom tovább, elélvezek, pont Avával egyszerre. Pár perc múlva még mindig egymásra dőlve pihegünk.
- Ez meg mi volt? - lihegi a nyakamba. - Mitől vadultál így meg?
- Tudatni akartam a világgal, hogy az enyém vagy.
- Szerintem ezt mindenki tudja - nevet fel.
- Azok a fasszopók a parton nem ezen a véleményen vannak - sziszegem.
- Miről beszélsz? - értetlenkedik.
- Nem fontos - legyintek, majd leemelem a szikláról. - Menjünk vissza - fogom meg a kezét.
***
Másnap reggel nem kapok éppen jó híreket. Végre megküldte Mr. Grande a szerződést, amint kézhez kapom, egyből tanulmányozni is kezdem. Több oldalas, mint azt gondoltam. Sok idő mire végig olvasom az egészet. Általában ebből a titkárnőm ki szokta venni a lényeget és azt is elküldi nekem. Úgy lényegesen egyszerűbb dolgom van, de most egyedül kell megoldanom. Ahogy egyre tovább olvasom, úgy leszek egyre idegesebb. Mit képzelt ez a fickó, hogy egy ilyen komoly dologban nélkülem dönt? Ez tényleg megegyezett a konkurenciával. Nem hiszem el! A Fresh Energies elég szép összeget utalt a cégnek, mindössze azért, ha összefogunk és már nem tekintjük egymást ellenségnek. Tényleg jó nagy összeg, de ez nekem nem veszi el az eszemet. Emellett biztos vagyok benne, hogy Mr. Grande plusz pénzt kapott kézhez, hogy ezt aláírta. Lehet, hogy a Fresh Energies egyre törekszik fel, és valamikor nagy konkurencia lesz számunkra, de jelenleg még új a piacon. Még mindig mindenki inkább a mi napelemünket veszi. És ez hatalmas előny nekünk. Én nem akarok megegyezni ezekkel, főleg nem összefogni. Tenni fogok ellene! Bármennyit ajánlhatnak, engem nem érdekel. Én vagyok a vezérigazgató, az én aláírásom kell hozzá. Beszélek az ügyvédemmel, de ezt mindenképpen meg kell oldani, különben elvesztem azt a kicsi helyzeti előnyömet is, ami jelenleg van. Annyira ideges vagyok, szét tudnám törni az egész szoba berendezését. Valakin le kell töltenem a mérgemet, és mivel nem akarom, hogy Ava legyen az a "szerencsés", ezért felhívom Grande-et.
- Mr. Brown! Miben segíthetek? - szól bele a telefonba mézes-mázos hangon.
- Megkaptam a szerződésedet, és egyáltalán nem tetszik - förmedek rá. - Érdekelne, hogy mégis mit gondoltál, mire jó ez az egész a cégnek? Biztos a cég érdekét nézted, vagy esetleg kaptál érte egy kis juttatást?
A magázás egy pillanat alatt tegezéssé változott. Én csak azokkal vagyok udvarias, akik megérdemlik, akiket tisztelhetek, de ő már nem tartozik azok közé.
- Maga most korrupcióval vádol engem? - emeli fel a hangját. - Semmit nem fogadtam el a konkurenciától, ez csakis a cég érdeke.
- Akkor áruld már el, hogy miért jó ez nekünk! Világosíts fel, mert nekem nem tiszta.
- Rengeteg pénzt ajánlottak. Hülye lenne nem elfogadni, ez remek lehetőség - érvel elég gyengén.
- Remek lehetőség mire? - nevetek fel hisztérikusan. - Én akkor hülye vagyok, mert ezt nem fogom elfogadni.
- De Mr. Brown, ezzel megmentheti a vállalatot.
- Grande, van pénzünk. Nem azzal van a probléma, pusztán a modernizációval. Ha azt elkezdjük, akkor újra a csúcson leszünk, és ahhoz lesz elég pénzünk. Nem vagyunk rászorulva a mocskos pénzükre. Ez egyedül csak a konkurenciának jó, nem lesz vetélytársuk.
- Tévedésben van. Már koránt sincs annyi pénzünk, mint amikor elment. Az eladások nagyon visszaestek, és azt pletykálják, hogy egy új vetélytárs is színre fog lépni.
- Én erről miért nem tudok? Azonnal küldje el a költségvetést és az eladásokat is. Annyira nem lehet kevés pénzünk, hogy ne tudjunk modernizálni. Azonnal kérem az adatokat! - zárom le a beszélgetést és le is rakom.
Hogy történhetett ez meg? Miért csak most hallok róla? Mennyire lehet súlyos a helyzet? Engem az sem érdekel, ha csődbe megyünk, nem fogok összeállni a söpredékkekkel. Azt felejtse el mindenki. Előbb zárom be a gyárat minthogy hatalmas nyereséghez juttassam a Fresh Energiest.
Amíg várom a papírokat, addig fel-alá járkálok a szobában.
- Minden rendben van? - érkezik meg Ava a fürdésből.
- Persze - motyogom, de nem is figyelek igazán.
Elkezdem rágni a számat, ami gyerekkori rossz szokásom. Most úgy látszik visszatér. Hála az istennek hamar megérkeznek a várva várt papírok. Először az eladásokat veszem szemügyre, aztán hogy mennyi pénzünk van. Nem éppen felvillanyozó az eredmény. Grande-nek igaza volt. Tényleg elég szarul állunk, de annyira nem rosszul, hogy összefogjunk az ellenséggel. Megszorult a hurok a nyakunk körül, de talán még ki tudunk bújni belőle. Nem lesz olyan sima ügy ez az egész, mint gondoltam, de a modernizáció még belefér, csak erre kell feltennünk mindent. A modernizációból származó bevételből tudjuk finanszírozni az emberek bérét.
- Eléggé feszültnek tűnsz - simít végig karomon Ava.
- Semmi lényeges drágám - adok egy puszit a szájára. - Csak akadt egy kis gond, de majd elintézem.
- Mit szólnál egy kis masszíroztatáshoz? Az kiöli belőled a feszültséget.
- Jól hangzik - mosolyodok el. - Egy pillanat és mehetünk is.
Valahova el kell raknom ezeket a papírokat. Senki nem tudhatja meg, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. Az rontaná a vállalat hírnevét.
A legalsó szintre megyünk. Azonnal sorra is kerülünk, egy egymás mellett fekvő ágyra fekszünk le. Miközben minket az aranyos masszőr hölgyek kezelésbe vesznek, addig mi relaxálunk, néha egy-egy szót szólunk egymáshoz. Tényleg igaza volt Avának, ettől teljesen ellazultam, mintha az égvilágon semmi problémám nem lenne, felemelő ez az érzés, még engem is képes becsapni.
***
A masszíroztatás után megjön a kedvünk bulizni. Legalább is Avának, ő táncolni akar, nekem pedig nincs ellenvetésem. Az lesz amit ő akar, bármi is legyen az. És ez most a tánc. Úgyhogy beszélek is a recepcióssal, hogy van-e valahol klub. És szerencsénkre nem messze van is egy. Úgyhogy elkészülünk és indulunk is, bele vetjük magunkat az éjszakába. Remélem azért nem maradunk sokáig, hiszen én már most álmos vagyok, de miatta egy kicsit kibírom.
A klubba érve szembesülünk azzal, hogy nem sokan vannak, legalább nem kell tolakodni, kényelmesen elférünk. Avának sincs gondja ezzel. Rögtön kérünk egy kevés mennyiségű alkoholt, hogy kellően ellazuljunk. Amikor Ava már eléggé becsiccsentve érzi magát a tánctérre húz, ahol 2 ember lézeng. Ava hozzám bújik és a zene ütemére kezdi el mozgatni csípőjét. Természetesen rögtön hozzásimulok fenekéhez és vele együtt mozgok. Apró csókokat lehelek nyakára, majd megfordítom és az ajkát falom, igazán édes a kis drágám. Ezt folytatjuk több órán át, de engem kicsit sem zavar, elvagyok vele, jól is érzem magam és szerencsére senki nem zavar. Olyan mintha lenne egy saját klubunk, ahol azt csinálunk, amit akarunk. Ez igazán felemelő érzés.