19. fejezet

2.5K 86 0
                                    

AVA

16.nap 19:20 Poros, Mango Bar

Estére lejöttünk a parti bárba. Nick egész nap nagyon feszült volt, ráfér egy ital, gondoltam jót fog neki tenni. Nem mertem rákérdezni hogy mi a baja, ő pedig semmit nem mondott nekem erről. Ha rám tartozna, vagy ha ki akarná önteni a szívét, akkor biztos elmondaná, így pedig nem akarom még én is idegesíteni. Csak próbálom egy kicsit jobbá tenni a nyaralását. Azt akarom, hogy lenyugodjon. Ezért is hoztam ide, hogy italba fojtsa bánatát, és egy kicsit megnyíljon nekem.

- Ne haragudj, de muszáj innom valamit - áll fel mellőlem. - Hozzak esetleg neked is valamit?

- Most nem kérek köszönöm, majd kiszolgálom magam - mosolygok rá halványan.

Amíg ő a pultnál van, én kihasználom az időt és felmegyek a közösségi oldalakra. Végigböngészem az egészet és felteszek pár képet magamról, a tájról és az épületekről, ahol eddig jártam. Közös képet nem merek feltölteni. Nem tudom, hogy Nick mennyire örülne neki, inkább nem kockáztatom meg. Így maradnak az épületekről készült képek, de azok is csodásak lettek, ezeket az összes ismerősömnek látnia kell.

NICK

16.nap 20:00 Poros, Mango Bar

Nem várom meg amíg a pultos hozzám ér a rendeléssel. Odamegyek hozzá, bunkó módon előre tolakodok, de nem érdekel. Azonnal szükségem van egy whiskyre. Nem hatnak meg a szúrós tekintetek sem. Kapja be mindenki! Nem vagyok jó hangulatomban.

Amíg elkészíti a fickó a rendelésemet, addig leülök és újra a gondolataimba mélyedek. Ma egész nap ez volt velem, nem tudtam semmire koncentrálni. Csak a vállalaton és Aván gondolkodtam. De még mindig nem jutottam semmire. Egyszerűen nem tudom hogyan kellene ezt kiviteleznem.

- Jól vagy? - érinti meg valaki a felkaromat.

Azonnal a hang irányába fordulok, rögtön tudom, hogy nem Ava az, nem is hasonlít a hangjuk. Egy kivételesen gyönyörű lány ül mellettem. A régi énemet rögtön elvarázsolta volna. De a mostani csak nyugtázza, hogy mennyire szép, és ennyi, hiszen vak azért nem vagyok, de semmilyen hatást nem vált ki belőlem.

- Ismerjük egymást? - nézek rá értetlenül.

- Ne haragudj, csak láttam, hogy itt ülsz egyedül szomorúan.

- Elég jó szemed van. De nem tudsz segíteni.

- Honnan tudod? - hajol hozzám közelebb.

- Mert ezt csak nekem kell megoldanom, senki nem tud segíteni.

Ebben a pillanatban érkezik meg a whiskym. Egy bólintással megköszönöm és a felét már ki is iszom.

- Tegyél próbára - kacsint rám.

Arra nézek, ahol Avát hagytam. Ő rám se hederít, a telefonjába van merülve. Pár percet még kibír nélkülem és talán ez a lány tényleg tud segíteni. Nőből van, csak van valami tanácsa.

- Jól van - sóhajtok fel. - Röviden annyiról van szó, hogy nekem a napokban haza kell innen utaznom. De egy lánnyal jöttem ide, és még csak kevés időt töltöttünk itt és tudom, hogy ő mennyire élvezi az itt létet, valahogy mégis meg kell neki mondanom, hogy haza kell mennem.

A vállalatról direkt nem beszélek. Nem ismerem ezt a lányt, nem akarom, hogy bármit is kiszivárogtasson.

- Ó, értem - lesz csalódott egy pillanatra. - Szerintem csak mondd meg neki kerek-perec. Sokkal rosszabb, hogy titkolózol. Valószínűleg ő is látja rajtad, hogy valami baj van.

Édes balszerencse ✅Where stories live. Discover now