Felix Jaehn - Ain't Nobody (Loves Me Better)
- Így? – kérdeztem fészkelődve.
Leengedtem a vállaimat, amitől kicsit megnyúlt a nyakam. Nem éreztem annyira kényelmesnek, hogy húsz percig így maradjak. Már csak a gondolattól is sajogtak az izmaim.
- Igen. Jól csinálod. – válaszolta Shawn mosolyogva. Lehunyta a szemét, így nem látta az eltorzult arcomat.
És akkor meditáltunk.
Egymással szemben ücsörögtünk a homokban, azzal a céllal, hogy kikapcsolunk. Rájöttem engem ez inkább idegesít, mint megnyugtat. Egyre több gondolat suhant át az elmémen, egyre hangosabban. Sosem meditáltam még, de tegnap este, amikor mindenki az utazástól fáradtan kidőlt, Shawnnak megígértem ma csinálom vele. Tudom, hogy ő szokott és szerettem volna ezt is kipróbálni vele.
- Szerintem nem ez lesz az. – motyogtam csukott szemmel. A kezemmel a homokba markoltam.
- Micsoda?
- A mi közös hobbink.
Shawn elnevette magát.
- Honnan tudod? Egy perce se csináljuk.
- Azt mondod legyek türelmesebb? – fél szemmel kikukkantottam rá. Úgy tűnt, nála működik. – Neked nem idegtépő ez a csend Shawn?
- Milyen csend? – kérdezte.
Ez egy jelzés, hogy nem tudok elhallgatni?
Ezúttal mindkét szememet kinyitottam. Shawn szélesen elvigyorodott.
- Hunyd le a szemhéjad.
- Nem is látsz. Honnan veszed, hogy nézlek?
Megláttam a gyönyörű barna szempárt.
- Tudom. – válaszolta egyszerűen. – Fuss neki újra Elle!
Mondta ugyan, de ő sem csukta vissza a szemét. Egy rövid ideig csak farkasszemet néztünk és közben azon versenyeztünk ki neveti el hamarabb magát. Vesztett.
Aztán visszatért nyugalmába meditálni.
Sóhajtva újra megpróbáltam, de a másodpercek óráknak tűntek. Közben arra gondoltam, hogy még el kell intéznem Adelenek egy fontos anyagot, amíg itt kirándulgatunk. El szeretnék menni majd a szigeten ide és oda. Shawnnal is szeretnék néha majd kettesben elvonulni a többiektől, valamilyen közös programot beilleszteni, ahol csak az enyém.
Így kerültem sajgó szívemhez. Ha elmegy turnézni, bele fogok pusztulni.
- Lassíts a légzéseden. Figyelj az enyémre. – mondta. Hirtelen megéreztem, amint a kezeit a combjaimra tapasztotta. Közelebb kúszott.
A homlokomat ráncoltam, annyira nem hittem az egészben. A távolból a konyhában evőeszközökkel csörömpöltek a többiek. Egy újabb sóhajt követően megpróbáltam a halk szellő és a partot nyaldosó víz hangja mögött kihallani a légzését.
Shawn lassan fújta ki a levegőt majd be, a tőlem alig egy méterre lévő párom. Hirtelen nem is lett olyan fontos a fejemben sodródó gondolatmenet. A szívem egy lassú menetű ütemet diktált a mellkasomban. Nem tudom meddig ülhettünk ott, de már a tartásomat se éreztem kényelmetlennek.
- Ti meg mi a francot csináltok? – Kyrre hangja ütötte meg a fülemet.
Ijedtemben felpattantak a szemeim. Először csap a papucsát pillantottam meg, majd felnéztem rá. Pont úgy nézett ki, mint aki most kelt fel. Leginkább a haja. Napszemüvegben volt, rövidnadrágban és egy csíkos pólóban. Ez lehet a pizsamája. A kezében egy fehér csészét tartott, amiből az orromig kúszott a frissen főzött kávé illata.
- Meditálnánk. – mondta Shawn.
- Azt ott te csináltad? – kérdeztem a bögrére bökve.
Pimaszul elmosolyodott – Nem én. Hope.
Felcsillant a szemem. Olyan gyorsan felkeltem, hogy picit megszédültem, így megkapaszkodtam Shawn vállába. Kinyitotta a szemeit és felnézett rám.
- Nem tudsz kikapcsolni, igaz? Itt hagysz? – kérdezte döbbenten.
- Hope kávéja! – pislogtam rá bánakozva.
Mosolyogva megingatta a fejét és mindhárman visszaslattyogtunk a házba.
- Biztos vagyok benne, hogy ide tettem. – mutatott két kezével a pult sarkára Hope.
Kelly tátott szájjal állt mellette. - Elpárolgott volna?
Hope fájdalmasan lehunyta a szemét, majd kedvesen rámosolygott.
- Nem hiszem. Biztos nem Mike vitte el?
- Még alszik. – válaszolta Kelly.
- Lehet a pasid volt. – mondta Hopenak Kyrre, amikor beértünk a konyhába. Egy koppanással letette elé az immár üres csészét.
- Ben nem kávézik. – fordult felé Hope, majd a pillantása a csészére esett. – Ez komoly? Megittad a kávémat? Nem gondoltad, hogy valaki kiöntötte magának? Még több adagnyi van a kancsóban, mert direkt többet főztem.
- Az lehet. De emellett épp egy cukor és tejszín volt. Pont, ahogy iszom.
- Mert én is így iszom.
- Mindig is szerettem a kávédat. – vette oda, ezzel elhallgattatva Hopeot.
Az egész beszélgetés a hátunk mögött zajlott, amíg Shawnnal öntöttünk magunknak a vita kereszt tüzében lévő kávéból. A feszült csendet a nyikorgó falépcső szakította meg.
- Picúr megtennéd, hogy legközelebb nem a székre hajtod a törölköződet, hanem felakasztod száradni? – kérdezte Ben Hopetól. – Tudod, hogy irritál.
- Persze. – bólintott Hope.
- Hova is megyünk ma? – kérdezte Shawn a pultnak dőlve.
Egy órán belül elkészültünk és útnak indultunk. Shawn és Kyrre még tegnap délután elmentek a kocsik bérlése miatt. Mi négyen Hopeékkal, Kyrre pedig Mikeékkal utazott az oda vissza három órás úton a Hunte's Gardens-ig.
A dzsungel szívében helyezkedik el ez a terület. Még sosem jártam esőerdőben, de annyit tudtam, hogy indulás előtt alaposan be kell fújnia magát az embernek. Így mi Shawnnal alaposan körbefújtuk a másikat a parkolóban. Ez éppen elegendő idő volt Hopenak, hogy rávegye Bent jöjjön velünk. A srác vonakodott a gondolattól.
Egy középkorú idegenvezető, aki hiányosan, de némileg tudott angolul, ő vezetett minket végig. A hegyen található misztikus kert nyüzsgött az állatoktól és életre kelt a rengeteg növénytől.
A gyaloglás folyamán megálltunk egy padnál pihenni. Shawn elővette a telefonját és felhívta az anyukáját. Közelebb ment a növényekhez és megmutatta neki hol van. Addig én benyakaltam fél liter vizet és azért imádkoztam, hogy váljak immúnissá a szúnyogcsípés ellen és sose kelljen innen elmennem. Szemet kápráztató látvány volt. Hope rengeteg fotót csinált és Mike folyton azzal ijesztgette, hogyha közelebb hajol az egyik növény leharapja a karját.
A túra végén hazaindultunk. Shawn a kocsiban kihangosítva beszélgetett a minket követő Kyrrével. Keresték hol kell lekanyarodni, ha másik partrészen akarunk fürdeni és nem feltétlen a szállásnál. Így lyukadtunk ki egy strandon.
Kelly és Mike eltűntek a kajáldák felé, így öten kerestünk egy szimpatikus helyet lepakolni.
- Vállalom az őrködést. – mondta Ben. Kérdőn néztünk össze Shawnnal és Kyrrével, Hopera, majd Benre pillantva. – A lopások ellen.
- Úgy bűzlünk a szúnyogriasztótól, hogy senki nem akar majd tőlünk semmit. – mondta Kyrre.
Igaza volt. Az emberek nagy ívben elkerültek minket és fintorogva arrébb cuccoltak mellőlünk.
- Kyrrének igaza van. – mondta Hope. – Nem ücsöröghetsz itt. Be kell jönnöd velem a vízbe! – mosolygott jókedvűen.
Biztosra vettem, hogy Kyrre nem így értette.
- Ó, én nem hiszem, hogy megközelítem a tengert. – rázta a fejét Ben. – De megyek és veszek nekünk még egy flakon naptejet, amíg be nem mentek a vízbe! – és azzal le is lépett.
Hope a szomorúságát leplezve nézett utána.
- Miért nem akar a vízbe menni? – kérdezte Shawn a homlokát ráncolva.
- Víziszonyos. – válaszoltuk hárman, mind más hangsúlyban.
Shawn azt se tudta melyikünkre nézzen. Csak pislogott.
- Lemaradtam valamiről?
Mikeék néhány adag felkockázott ananásszal jöttek vissza hozzánk. A három srác eltűnt a szörfös bódé irányába. Leültem a törölközőmre és lekentem a bőrömet naptejjel és, hogy ne legyen olyan unalmas közben Shawnt méregettem.
A bódénál a pasassal dumálva levette magáról a pólóját, ezzel megajándékozva a helyieket. Nem igen láthatnak ilyen magas és pokolian jóképű embert. A fekete fürdőnadrágja volt rajta, amitől az izmos lábai még hosszabbnak tűntek. Lehetetlen volt nem rá figyelni. A haja már összekócolódott, úgy fordult hátra felém. Amikor találkozott a tekintetünk szélesen elmosolyodott és intett egyet. elkapott, hogy bámulom. Nagyon, nagyon feltűnően.
Kyrre visszakocogott hozzánk.
- Ti nem akarjátok kipróbálni? – kérdezte leguggolva a táskájához. Ő is megszabadult a felsőjétől és belegyűrte a hátizsákba.
- Én megyek! – ugrott fel Kelly. – Amíg Malibuban éltünk rendszeresen jártam le a partra. – mesélte. – Aztán a tesóm felgyújtotta a suli tornatermének egy részét, szóval el kellett költöznünk.
Én csak bámultam rá, majd utána amikor már elsétált Mikeékhoz.
- Hé, ti mit gondoltok Kellyről? – kérdeztem. Hope és Kyrre ugyanazzal a pillantással néztek rám.
- Furcsa lány, de szerintem kedves. – egészítette ki magát Hope.
Kyrre kivett egy bizonyos összeget a pénztárcájából és a fürdőnadrágja zsebébe süllyesztette.
- Akkor? Nem jöttök? – kérdő pillantással méregetett minket.
- Én, az egyensúlyérzékem és egy darab fa? – sorolta Hope. – Hm, nem is tudom.
Felnevettem. – Látom magam előtt.
Hope csak felém intett, hogy ezzel én meg is válaszoltam. Kyrre elmosolyodva végigmérte Hopeot.
- Szerintem simán megtanulnád.
- Ennek inkább nem járnék a végére. – mondta Hope.
- Te tudod. – kelt fel. – De ha meguntad a pasidat még áll az ajánlat. Elkapnálak, ha lezúgnál a deszkáról. – kacsintott és hátat fordított nekünk.
Hope mellkasa megemelkedett és azt hittem sose fújja ki a levegőt.
- Én ebbe belepusztulok.
A beszélgetésünk a témában nem folytatódott Ben visszatértével. Ők ketten a szárazon maradtak, amíg én a derékig érő vízig merészkedtem és onnan figyeltem, ahogy a többiek szörfdeszkára merészkednek. Shawnnak sokkal jobban állt, mint azt valaha is megálmodtam volna.
Két órával később tért vissza hozzám egy hosszú nedves, sós csókot nyomba a számra.
- Hmm. – búgtam a vízcseppekkel borított bőréhez simulva. Addigra én már napoztam annyit, hogy a bőröm megszárad és felmelegedett. Kellemesen simult egymáshoz a testünk.
- Ez hiányzott. – mondta a számba a szemeimbe nézve. Elmosolyodva egy puszit nyomtam az állára. – Miért nem jöttél te is? – kérdezte.
- Tudom, hogy régen volt, amikor utoljára szörföztél. Én meg még sosem tettem. Azt akartam, hogy jól érezd magadat és ne engem tanítgass.
- Elle, nem tudom láttad-e azt a pasas. Ő az egyik oktató.
- Aha. Mert kibírtad volna, hogy ne szólj bele mit, hogyan kell csinálnom. Igaz, Shawn? – vigyorogtam.
Az égnek emelte a tekintetét.
- Jó, lehet megjegyeztem volna pár dolgot.
A kezem a csípőjének izmaira simult. Felpipiskedtem, hogy szinte egy szintre kerüljünk és vártam rá. Előredőlt picit és egy újabb csókot kaptam.
- Nagyon éhes vagyok. – mondta.