Vannak iszonyatosan kínos pillanatok az életünkben. Amikor tényleg, rendesen ég a pofánk. Az egyik ilyen szituációban jó pár hónappal az érettségink után volt részem. Akkoriban már sokkal ritkábban válaszoltam Sophie-nak, kifogásokat kerestem és magára hagytam, hogy mentsem a saját irhámat. Hollyval is megismerkedtem már, beszéltünk, összefutottunk olykor, haverkodtunk. Vagy valami ilyesmi.
3 évvel a vallomás előtt:
- Tényleg megnézed velem ezt a filmet? – hüledezett Ella.
- Itt vannak a kezemben a jegyek – mutattam fel a bizonyítékot.
- Nagyon a kedvemre akarsz tenni – kacsintott rám huncutul, mire elmosolyodtam. Persze, hogy azt akartam. Különben be nem ültem volna egy romantikus vígjátékra. Max Jussal.
Megvettük a kukoricát és az italokat, majd a jegy alapos vizslatása után felemeltem a fejem, hogy a megfelelő ajtó után nézzek, azonban a tekintetem megakadt valamin. Illetve valakin. Valakiken.
Holly-val farkasszemet néztünk. Belevaló csaj volt, az biztos. Először végig mért engem, majd Ellát, majd oldalba bökte a mellette ácsorgó Sophie-t, aki eddig észre sem vett engem. Sophie felemelte a fejét, majd egy pillanatra elkerekedett a szeme, ahogy realizálta a helyzetet.
A kurva életbe! Komolyan, hogy voltam képes ilyen helyzetbe sodorni magamat? A lány, akibe szerelmes vagyok, a lány, akivel időnként kavarok és a lány, akivel jelen pillanatban randizom. Szorosan behunytam a szemem a teljesen abszurd szituációm menekülőutját keresve.
- Sziasztok! – lépett elénk Sophie és Holly, mire kinyitottam a szemem.
- Sziasztok! – dörzsöltem meg az arcom fájdalmas képet vágva. – Ella, ők a barátaim, Sophie és Holly. Lányok, ő Ella.
- Szia, Ella! – köszönt kedvesen Sophie, míg Holly amolyan „ez igen, haver" pillantással méregetett, majd Ellához fordult.
- Szia, El!
- Holls, micsoda véletlen!
- Ismeritek egymást? – rökönyödtem meg végleg.
- Szaktársak vagyunk – küldött egy szívélyes és gyilkos mosolyt Holly, mire ujjaimmal idegesen a hajamba túrtam.
Mi jöhet még?
- Melyik filmre jöttetek? – kérdezte izgatottan Ella, az egyetlen a társaságunkban, akinek fogalma nem volt, mi is folyik itt.
Csak ne arra, amire mi. Csak ne arra, amire mi. Csak. Ne. Arra.
- A Kalifornia Álomra – felelte Sophie, majd rám sandított.
Baszki.
- Mi is! De jó! Holls, hogy áll a beadandód? Én... - karolt bele Hollyba Ella és már távolodtak is a termünk ajtaja felé.
- Remélem egymás mellé szól a jegyünk – jegyezte meg Sophie, szeme huncutul csillant meg, én pedig a tenyerembe temetettem az arcom.
A jegyünk végül nem egymás mellé szólt, de mivel alig voltak a teremben, Ella úgy döntött, odaül Holly mellé, így a felállás a következőre sikeredett: Ella, Holly, Sophie. Hát, vagy Ella mellé ültem, akivel idejöttem, átmászva hármukon, vagy Sophie mellé, akibe négy éve szerelmes voltam. Ledobtam magam Sophie mellé és lecsúsztam a széken, nyomorúságomba temetkezve.
Mivel Holly és Ella elmélyülten beszélgettek, a film pedig nem akaródzott elkezdődni (bizonyára a filmet vetítő társaság élvezte figyelni, ahogy egy nagy rakás szerencsétlenségként terülök ki a székeiken), Sophie közelebb hajolt.
- Szóval, Ella, mi?
Ezt annyira nem akartam pont vele megbeszélni.
- Csak egy randi – feleltem végül.
- Bocs, hogy belekontárkodtunk a randitokba.
- Én bocs, hogy belekontárkodtunk a csajos mozinapotokba.
Holly és Sophie havonta egyszer megnéztek együtt egy filmet, közös lányos program címen.
- Úgy látom, a partnereink jól megvannak nélkülünk – mosolygott Sophie.
Istenem, de szép volt. Senkihez és semmihez sem hasonlítható.
Igazából engem egyáltalán nem zavart, hogy így alakult, leszámítva a kínos feszengést előtte és amire számíthattam még a jövőben.
De vele lehetettem. Nekem csak ez számított.
4 órával később
- Hahaha! – Jus még mindig a hasát fogva nevetett rajtam, míg én a kanapéján hevertem.
- Lassan befejezhetnéd – fintorodtam el.
- De ez oltári. Egy seggfej vagy, ezt megérdemelted – kuncogott tovább.
- Ne már. Nem is vagyok seggfej – ellenkeztem. – Nem ígértem örök hűséget senkinek. Még csak nem is jártam velük. Nem csaltam meg senkit.
Persze, azt leszámítva, hogy mindenkivel úgy randiztam, hogy közben valaki másba voltam szerelmes. De ez nem megcsalás. Max gondolatban.
- Őszintén el is mondhatnád nekik az igazat – mutatott rá Jus.
- Hogyne, hogy aztán egyedül haljak meg.
- Ha így folytatod, így is, úgy is egyedül fogsz – veregette meg a vállam.
- Hallod, te aztán barát vagy a javából! – vágtam egy pofát, mire megint elvigyorodott.
- Nem is akármilyen. A legjobb!
Instagram: kollarbettiofficial