5. rész

626 63 0

1 hónappal a vallomás előtt

- Mi van Hollyval? – érdeklődött Jus, telefonját a kezében forgatta, miután az előbb pötyögött rajta egy sort.

- Woods meg én szétmentünk – feleltem tárgyilagosan.

- Mégis mikor? – lepődött meg.

- Úgy egy hónapja – vontam meg a vállamat félszegen.

- Egyáltalán minek becézgeted, ha szétmentetek? – hökkent meg végképp Jus.

- Megszokásból.

- Mi történt? Azt mondtad... - kezdte volna, de közbevágtam.

- Tudom, mit mondtam. De aztán találkoztam Sophieval és rájöttem, hogy csak áltattam magam – ismertem be elhúzva a számat.

- Mikor találkoztatok? – esett le az álla, nyilván nem értve, hogy történhetett meg, hogy erről nem tudott.

- Neked csak kérdéseid vannak? – sóhajtottam fintorogva.

- Nagyon úgy fest. – Az arckifejezése azt üzente: Nem lennének, ha magadtól is beavattál volna.

- Nem igazán találkoztunk. Elsétált tőlem néhány méterre és énnyi – foglaltam össze röviden és meglehetősen tömören a történteket.

- És ez tönkrevágta a kapcsolatod Hollyval? – próbálta értelmezi a hallottakat Jus. Igazából, nagyon is megértettem a tanácstalanságát és a hitetlenkedését. Én is bizonyára így reagáltam volna fordított esetben.

- Reménytelen eset vagyok – ingattam a fejemet szórakozottan, mire felnevetett.

- Sajnos nem tudok nem egyetérteni – pillantott telefonjának ismét felvillanó kijelzőjére.

- Soph az? – kérdeztem néhány másodperc hallgatás után.

- Tényleg tudni akarod?

- Már úgyis tudom – vakartam meg elmerengve a tarkómat. – Hogy van?

- Örül, hogy anyukája meglátogatta. Meg annak is, hogy hamarosan hazajönnek – válaszolta Justin.

A többesszám nem Soph anyukájára vonatkozott, hanem Lukera, aki 8 hónapja szó nélkül és nem törődve semmivel úgy döntött, hogy a barátnőjével megy. Luke amúgy is befejezte az alapszakot, mestert kezdett volna, de úgy határozott, halaszt egy évet és inkább kiköltözik Sophieval és dolgozni fog. Ez a minimum egy nyolc éves kapcsolat után. Én is habozás nélkül mentem volna Sophieval.

- Welcome-party készül nekik Gabéknél – említette meg Jus vonakodva. – Eljöhetnél, ha úgyis megbukott a „mindent megteszek, hogy elfelejtsem végre Sophiet" terved.

- Nem is ez volt a tervem neve – húztam fel az orrom komor képpel, de játékosan.

- Örülnének neked – nézett mélyen a szemembe Jus és tudtam, hogy őszintén beszél, nem légből kapkodta a kijelentését.

Ez volt hát a pillanat, mikor elhatároztam, hogy szerelmet vallok Sophienak. Na, jó, nem ez volt, de ez indította el a gondolatot a fejemben. Itt fogant meg az ötlet.


Előzetes

A pulton könyökölt, fejét a karjára döntve engem bámult. Egyszer csak felé néztem és rámosolyogtam. Visszamosolyogott. Ekkor a mosolygásom alábbhagyott és csak néztem őt, gyönyörködve benne, élvezve, hogy megtehetem.

- Mit nézel? – kérdeztem végül, tekintve, hogy ő kezdte a bámészkodást irányomba.

- Téged – vont vállat. – Rég nem láttalak már.

- Ennyire hiányoztam? – nevettem el magamat hitetlenkedve.

- Igen – válaszolta nyugodt stílusban, tárgyilagosan. Szólásra nyitottam a számat, de mégsem mondtam semmit, csak néztem rá megtörten, hisz megint néhány szóval legyőzött. Nem tudtam mit mondani. Nekem pokolian hiányzott.

 Nekem pokolian hiányzott

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Szeretlek. Te mást szeretsz. És akkor?Read this story for FREE!