1944. február 14.
Február 14. Valentin-nap. Milyen komikus, hogy pont tegnap búcsúzott el tőlem az a lány, akit valóban tiszteltem. És...furcsa kimondani, de fontos volt nekem. Némineműleg hiányzik, de persze senki se várja tőlem, hogy tinédzser csitrihez méltóan nyavalyogjak a barátnőmről. A barátnőmtől? Gingert a barátnőmnek nevezhetem? Talán...végülis. De az élet megy tovább, ugyanúgy fogok járni Lumpsluck partijaira, és eddigiekhez hasonlóan fog ostromolni mind a két Nott lány, Ophelia és Saphira is. Ugyanúgy végig unatkozom a bájitaltanokat, és ugyanúgy visszolyogni fogok a kviddicstől. Ahogy Ginger is mondta, nem fogok a jövőképemen változtatni, mert ő nincs itt.
*hónapokkal később*
1944. augusztus 23.
Meglepő, de akármennyire is könyörögtem Dumbledore-nak, hogy vegyen fel Sötét Varázslatok Kivédését tanítani, nem tette. Így, a vén bolond miatt, itt görnyedek a Borgin&Burk's kasszája mögött és leltározhatom, a hét folyamán már másodjára a sötét mágiával átitatott csecsebecséket. Bár Lumpsluck kecsegtetően ajánlgatott néhány kitűnő varázsakadémiát, ahol ismerősei vannak.
- Mr. Denem, 7-órakor elmehet.
Mr. Burke recsegve ejtette ki az előző szavakat. 7 óráig még rengeteg idő van.
A tervem bevált, amiután Ginger elment sikeresen kicsaltam Hollóháti Helénából a diadém hollétét. Hogy mire képes némi empátia és bájolgás? Így Hollóháti örökségét kipipálhatom. Hugrabug öröksége pedig Hepzibah Smith-nél található. Nem régiben egy partin, még tanévzárás előtt Lumpsluck bemutatta a hölgyet, mint tehetséges női vezéralakja korunk varázsló társadalmának. Tehát a termetes hölgy csütörtöki teavendége lettem. Némi fésülküdés és a legjobb ruhám, no meg persze egy csokor friss rózsa sokat ad a külcsínre. Szerda lévén, holnap is meg vagyok hívva. Mardekár örökségét még meg kell szereznem, anyám a Gomold család ereklyéjét eladta valami senkiházi ócskásnak néhány galleonért. De megkockáztatom, hogy csak pár sarlót kapott érte. Griffendél kardjára nem sikerült ráakadnom. Ezt az örökséget homály fedi! Pontban 7 órakor csapot-papot otthagyva kiléptem a Zsebpiszok közből. Egy kis vendéglőben vacsoráztam, kitűnő malacsültet burgonyával. Felértem az Abszol út-i kis lakásomba, ahol Megan fogadott.
- Helló Tom! - csókolt meg és lassan elkezdte rólam lefejteni a vékony nyári kabátomat.
- Megan, cicám, egy estéről volt szó - löktem el a kis éjjeli kalandomat.
- Hogy te mekkora egy fasz vagy! - tátotta csodálkozásra vörösre rúzsozott ajkait.
- Megan...ne kezd! - dörzsöltem meg a halántékomat. A lány felszedte a ruháját, becsapta az ajtómat, vörös haja csak úgy lobogott utána. Minden áldott nap olvasok egyetlenegy sort a naplómból, vagyis abból részéből amibe Ginger írt. Szinte csak egy percre hagyom, hogy a tüneményes vörös boszorkány az agyamba férkőzzön, de ilyenkor kínoz. Nem is tudja mennyire. Elgondolkodok, ilyenkor mindig, hogy mi lehet vele a mugli világ 21. századában. Valószínűleg elfelejtett és éli tovább mindennapjait Stefani-val, meg a szerelmével Andrew-wel. Kicsit se gúnyos a hangvételem. Elolvastam a mai egy soromat, és lekváros bukta kíséretében a Morphin Gomoldtól szerzett gyűrűket kezdtem vizsgálgatni. Igazán szép darab, és mutatós is. Horcruxnak tettem tavaly nyáron, miután kiszedtem Lumpiból e sötét tárgyak rejtelmeit és megöltem vele az "apámat". Az apámat...röhögnöm kell. Az este folyamán még átböngésztem Merope (anyám) és Tom Denem (apám) levelezését. Semmi érdekes nincs benne, csak az, hogy a boldog és szerelmes anyám, ömleng felettébb nyálas dolgokat a szerelmi bájitallal megbolondított apámnak. Kifejezetten furcsa, Ginger szeretett engem. De én nem szerettem őt. Fontos volt, meg imádtam vele csókolózni, és tiszteltem is (mint lányt), de mégse voltam belé szerelmes. Tisztára, mint Merope és Tom, annyi különbséggel, hogy az én Gingerem nem adott nekem szerelmi bájitalt. Meg nem szült egy gyereket, akit aztán halála után árvaházba zártak. Jó elfantáziálgatni, hogy milyen lenne, ha itt lenne. Egy biztos, az én kis vörös boszorkányom, teljesen a bűvkörébe vont, amíg a Roxfortban volt velem.
_________________________________________
Üdvözletem!
Rövidke rész, csupán 589 szó, de azt hiszem ez méltó lezárása a történetnek. Ha tetszett akkor....csak a szokásos!
Outlaaw💚
Ui.: Írtam egy amolyan írói részt a sztorinak, ha érdekel mindenképpen olvasd el!😉