Miután olyan 6 körül enyhén becsípve (legalábbis Corall) visszatámolyogtunk a gyülekező helyig, ahol Hagrid, és a fővadőr várt minket, hogy a kastélyba kísérjenek. 7-kor a Nagyteremben ültünk, és vacsoráztunk. Corall mellettem csendben fortyogott és körülbelül 12-szer próbálta Blacket nonverbálisan megátkozni, és a maradék időben csak szemmel ölt. De ez Blacket nem akadályozta abban, hogy az újonnan szerzett nőjét, nevezetesen Mary Harris-t csókolgassa, és a villájáról etesse. Egy szó, mint száz, Corall a kaja végén diszkréten vállal nekiment a smároló párosnak. Amint felértem, megpillantottam az ágyon a naplót.
" Ginger, éjfélkor, a pince előtt. " - olvastam a fiú kézírását.
" Tessék? Hétvége van, te nagyon hülye. Hétvége van végre alhatok!! " - másodperceken belül jött a válasz.
" A főzetről, meg a hazajutásról lenne szó. "
" Amúgy mi a volt az a nagy jelenet a Három Seprűben? " - körmöltem.
" Akkor éjfélkor. " - kerülte ki a témát. De én választ akartam.
" Denem válaszolj.... " - nyomtam rá, mérgesen a tintás pennát a lapra, úgy, hogy kicsit át is lyukadt. De nem írt többet. 11.30-kor hangtalanul a fürdőbe mentem, gyorsan felkaptam egy fekete farmert, és tél lévén egy kötött bézs színű pulcsit. A bakancsomba csak beleugrottan így a fűzője lógott, ahogy lekolbászoltam a lépcsőn. Egyszer majdnem elestem. Levágtam magamat az egyik fotelbe, és kettőt boxolva a díszpárnába, vártam a fiút. A kurva másodpercek szűnni nem akaróan lassan teltek. Tik-tak. Az órám könyörtelenül mutatta, hogy ¾ tizenkettő. Egy idő elment azzal, hogy a fotelben turkáltam, és "érdekes" kincsekre bukkantam. Pl. egy szerelmes levél, enyhén elszakadva; egy csokibéka lába; egy törött penna; egy női, fekete bugyi (?!). Ahogy ez a kezembe akadt, fintorogva visszagyömöszöltem és felugrottam a helyemről. Ki tudja, hogy miket csináltak ott. A sötétben állva, a kandallóhoz léptem. Lefeküdtem az előtte lévő, fehér, bolyhos szőnyegre és a szememet lehunyva gondolkoztam. Eszembe jutott Andrew. És persze, a tökéletes kis barátnője Sharon is. Akit általában (gondolatban) válogatott kínzásokkal öltem meg. Az óra éjfélt ütött, és ekkor a látószögbe került Denem. A fiú enyhén kócos hajjal, csillogó szemmel nézett rám.
- Szia Denem!
- Drewen - biccentett, és bal kezét zsebre rakva elindult a kijárat felé.
- Hová megyünk? - loholtam a nyomában, és igyekeztem nőiesen és halkan trappolni a bakancsommal. Választ nem kaptam, így meglepetésként ért, amikor Denem kivágta az egyik bal oldali terem ajtaját, és berántott rajta. Egy asztal állt ott, rajta egy halom könyv.
- Tessék - ült fel a padra, és keresztbe tette a lábát.
- Mi a tessék? Ez lett volna a nagy durranás, mert kösz akkor inkább alszom - szóltam cinikusan.
- Nézz már körbe! - csattant fel.
- Mit nézzek körbe? - sétáltam a könyvekhez, és egyiknek-másiknak elolvastam a címét. Semmi köze nem volt hozzám, vagy éppen a hazajuttatásomhoz.
- Ginger, nézz bele abba, ami ki van nyitva - sóhajtotta, és hátratúrta a haját. Beleolvastam.
„ Amikor Ázsiában jártam utazásaim során, egy furcsa paranormális eseményt tapasztaltam. A színtiszta fehér mágia, elfeketedett ott, ahol a varázslók erejüket mugliknak adták át. A varázsvilágban olyan muglik (illetve kviblik) is kerülhetnek egy párhuzamos univerzumból, egy másik világból akik nem oda valók. A varázslók szándékosan adták át erejüket olyan mugliknak, akik kviblik felmenőkkel rendelkeztek, majd a muglira (ottanian magnix [mint Amerika bizonyos részein]) Imperius átkot szórtak. Így a varázslatot al rendelkező egyed, nem tudott ura ellen fordulni, és bábként rángattak az oda nem illő világban. Ez az utóbbi években (1932-mai napig) jelentősen megnövekedett. Grindelwald ("A nagyobb jóért") is ezzel a módszerrel állított maga mellé több száz ilyen kviblit/muglit. Őket a való, eredeti világukba visszaküldeni rendkívül kockázatos, mert lehet, hogy egy köztes univerzumban rakadnak, vagy azonnal szörnyet halnak (amputoportálnak). A varázslat, egy ősi szertartás közepette kell végre hajtani. Minden péntek 4-én. Amikor a hold látszik, pontban éjfélkor. Ekkor a muglinak le kell hajtani az ő vérét, összekeverve gazdája vérével. A gazda feloldja őt az átok alól, és egy varázslatot (Demetrius Dextra!) suttog. Ha sikerrel jár, az áldozat, és gazda jobb csuklóján egy sem keletkezik, egy apró felirat, úgymond megpecsételésként. "∆DX"“
Úristen. Ezek szerint egy kvibli leszármazottja vagyok.
- Tudom. Elvileg én "idéztelek meg". Bár őszintén fogalmam sincs, hogy ez, hogy jöhetett létre. A könyv szerint, ahhoz, hogy ilyet idézz. Tudod mi kell?
- Véráldozat. Halál, esetleg? - tippeltem száraz szájjal.
- Nem. Obskurus. Ez kell hozzá - szállt le a padról, és felém sétált. Megállt velem szemben, és - mivel egy fejjel magasabb volt nálam - lenézett. Rám. Újra végigjátszódott bennem az összes csókunk, illetve elejtett pillantás. A fiú olyan hatással volt rám, amely egyszerre inspirált és rémítőleg hatott. Féltem, de egyben tapasztalni akartam ezt. A fiú jegeskék szemeit az egyémbe fúrta. Hosszú pillái furcsa árnyékot vetettek halottsápadt arcára.
- El foglak veszíteni - suttogta halkan.
- Tudom. Én is téged. Nehéz volt úgy megismerni, hogy azt hittem, hogy ismerlek.
- Ginger - szólított a nevemen, amitől kellemes borzongás futott végig a gerincemen -, tudod, hogy meghalok, ha nem segítek. Segíteni akarok, de te is tudod, hogy ennek ára van.
- Tudom - hajtottam a vállára a fejemet, mélyen belélegezbe bergamottos illatát. Ekkor enyhén eltolt magától, és homlokon csókolt.
- Tudom milyen amikor egyedül vagy, és nem értenek meg. Hidd el...pontosan tudom!
- Ez egész más - mondtam, mire ő halványan elmosolyodott.
_________________________________________
Sziasztok!
Remélem tetszett❤; ha igen ezt csillag vagy komment (kritika) formájában jelezd nekem. Az építő jellegű kritikát is nagyooon szívesen várom Mindenkitől.
Jó hétvégét 💚; Outlaaw