Roxmorts-i kirándulás van. Pont ma. Baszó hír, hogy én kurvára nem mehetek el! Ahj, próbáltam benyalizni Lumpi bácsinak, hogy engedjen el, de ő csak annyit röffentett, hogy 'nem lenne helyénvaló'. És az helyénvaló volt, te vén hordó, hogy kikotyogtad minden idők legsötétebb mágusának a horcruxok fortélyait? Hmm? Miután jól felbasztam az agyam, Corall-hoz indultam.
- Mizu, te? - öleltem át hátulról.
- Semmi. Veled? - fújta hátra sötétbarna haját, miközben a bűbájtankönyv felett görnyedt, a könyvtárban.
- Dettó. Hogy jutok le Roxmortsba? - tettem a fel a kérdésem.
- Passz. Maradok veled, ha kell! - ajánlotta fel.
- Cuksi vagy - affektáltam nevetve -, de inkább menj le nélkülem.
- Most elküldessz? Jó, jó...megjegyeztem! - csapta össze a könyvet, bezárva abba a halomnyi jegyzetében.
- Na, ne durcizz! - nyomtam egy puszit az arcára, mire ő rámöltötte a nyelvét. Nos, igen. Az a "szellemileg" is érett 17-18 éves lányok.
- Na, akkor megyünk? Nagy buli lesz! Ha akarod, Alphardot is lemondom.
- Miii? - kiáltottam fel. - Alphard plusz te. Meg egy kibaszott falu. Ez nekem így nem jön össze.
- Nyugszik a beteg. És igen, randizni hívott. Úgy tűnik mégis ki akar kötni valakinél - mondta, halványan elmosolyodva. Drága, naiv, Corall. Nem akartam felvilágosítani, hogy kb. egy napja láttam őt meg egy a hollahátast, Hannah Merrison-t smárolni. És sztem' nem csak smároltak. Khm.
- És, hogy jutunk le? - hárítottam rögtön.
- Bízd ide. Van pár titkos kijárat. Legyél egy fél óra múlva, a púpos banya szobornál. A negyediken van, asszem - rohant el. Oké, ez totál zakkant. De azért felbaktattam a cuccomért. 10.30-kor ott ácsorogtam ahol mondta. 10.43-kor futott felém, egy igen kócos hajú Corall és egy félre gombolt ingű Alphard Black. Mindent értettem.
- Bocsi, csak... - kezdett magyarázkodni.
- Semmi gond, a lényeg, hogy itt vagytok - vágtam közbe. Alphard rám kacsintott, amit igyekeztem figyelmen kívül hagyni. A Mézesfalás pincéjében kötöttünk ki.
- Na, fel. Indulás, hölgyeim! - suttogta Alphard, majd megfogta Corall kezét, és kisegítette az átjáróból. Gyorsan felértünk. Alphard és Corall rögtön belevetette magát az édességekbe. Rohadtul plusz harmadiknak éreztem magamat.
- Hé, Corall - böktem meg a barátosném vállát.
- Igen? - kérdezte, miközben egy darab málnás-étcsokis bonbont dobott a szájába.
- Én asszem' most itthagylak titeket.
- Jaj, ne már, Ginger - kezdett ellenkezni, de megint csak közbevágtam.
- Ugyan, nyugi. Minden oké lesz velem. Jó randit! - súgtam a fülébe. Hirtelen valamit belenyomott a kesztyűs kezembe.
- Tessék! - vigyorgott, majd el is ment. Karamellás, sós étcsokoládé volt, egy penna formájában. Nyamm! Imádok mindent, ami karamellás. De vajon honnan tudta? Ahogy kiléptem a cukor illatú üzletből, Zonkó Csodabazára felé vettem az irányt. Ahogy beléptem, megcsapta az orromat a "hülyeség és a vicc" illata. Gyorsan körbeértem, és a zsebembe túrtam amiben, 15 galleon, 9 sarló, és 18 knút volt. Corall és Alphard adott kölcsön. Ahhoz képest ez tök sok pénz. Az utam - mivel erősen korgott a gyomrom - a Három Seprűhöz vezetett. Rendeltem egy vajsört, gyömbérrel és egy egyszemélyes Roxmorts tálat. Hamar kihozták az ételt és az italt, én pedig jóízűen láttam neki. Ekkor valaki hátulról befogta a szememet, bőrkesztyűs keze finoman érintette a bőrömet. Denem, ki más?
- Helló, Drewen - kirázott a hideg a hangjától. - Leülhetek?
- Persze.
Rám nézett, én pedig felé toltam a tálat. Levett belőle egy malaccombot és kért még egy terítéket, meg még egy vajsört, karamellás szirup nélkül. Hogy lehet vajsört inni, karamellás szirup nélkül?! Ez hülye!
- Jó étvágyat! - mondta.
- Neked is - válaszoltam, majd kussban ettünk tovább. A hajában hópelyhek olvadoztak, és a hirtelen hőmérséklet változástól az arca kipirult. Annyira furcsa! Egyszerre van elegem belőle, és egyszerre kívánom, hogy csókoljon meg! A kisasztal alatt a térdünk összeért. A szemébe néztem, de semmit se tudtam belőle kiolvasni. Követtem a tekintetét, ami a láncomra tévedt.
- Szép darab, igaz? - kérdeztem.
- Aha - mondta, és kivágta a széket, úgy, hogy az hátradőlt; majd elsietett. Felpattantam és utána futottam.
- Tom. Hé, Denem! Ez meg mi a fészkes lószar volt? - kiáltottam utána, de mivel egy szál fekete kardigánban voltam, vacogni kezdtem. A fiatal, kb. 15 éves Rosmerta kísért be a helyiségbe. Ekkor Corall jött be, úgy mint, egy forgószél. Leült velem szemben és, lehajtotta a fejét a koszos asztalra.
- Ginger - hallottam egy fojtott motyogást. - Én megölöm Alphard Blacket! - szólt hangosan. Nem kerülte el, az a figyelmemet, hogy erre a mondatra Rosmerta felkapta a fejét. Ahha, hogy Black vele is...!
- Miért? - kérdeztem ártatlanul.
- Kiderült, hogy volt pár "kis afférja", amíg velem volt! - sziszegte Corall.
- Kivagy? - kérdeztem.
- Nem, csak elegem van! Gyere, hagyd itt ezt a szart. Iszunk valamit a Szárnyas Vadkanban - mondta, majd mire megint pislogtam már ott is voltunk, mivel Corall, konkrétan végigráncigált a falun. Beestünk, és az összes szem ránk szegeződött. Két 17 éves, csinos lány, szoknyában (vagyis én egy kockás nadrágban volt, Corall viszont fekete miniben a randija miatt; de ez részletkérdés), egy koszos, kis kocsmában.
- Mit adhatok, hölgyek? - kérdezte a csapos, és ránk villantotta okkersárga fogait. Mondjuk volt köztük egy arany is.
- Két lángnyelvet - mutatta Coral. A csapos kitöltötte az italt, az ital fölött halvány kék láng égett. Corall a pultra dobott 10 sarlót. A homályosra törölt, zsíros üvegpoharat forgattam az ujjaim között, de addigra Corall már le is hajtotta és kért még egyet.
- Hé, hé. Állj! Ne idd le magad! - fogtam meg a karját, de ő lerázta magáról. Jó, nekem mindegy. A következő emlék, hogy az egyik asztalnál ültünk, előttem 2 whiskey-s pohár, Corall előtt 3. És együtt cigiztünk, miközben Corall, nem túl szalonképesen üvöltözött. Ami, annyit tett, hogy menjenek a férfiak a 'búsba'.
________________________________________
Halihó!
Enyhén semmitmondó fejezet, de hát na! Néha vannak mélypontok. Azért remélem tetszett és légyszi 💬&⭐!
Fontos! Döntöttem; "a könyv" 20 fejezetes lesz, nem pedig 15.
Jövőhéten ismét rész, de addig is;
💚😙 Outlaaw