"A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt."
- Tényleg nem értem kislányom, hogy miért nem akarjátok nálunk tölteni a Szentestét – Lara édesanyja még mindig nem adta fel, hogy meggyőzze lányát.
- Anya, ez lesz az első közös karácsonyunk – Lara már sokadszorra próbálta meg elmagyarázni – Szeretnénk együtt lenni, a mi kis családunk most ünnepel így először.
- Ugyan már kislányom, az a ronda kutya nem egy család.
- De igen Anya, jelenleg Xabi és az a kutya a családom. Végre van nekem is igazi, saját családom. Szóval sajnálom, de marad minden a tervek szerint.
- Rendben – sóhajtott lemondóan Norina – Akkor majd találkozunk.
Miután letette a telefont, Lara fejcsóválva fordult az íróasztala mellett ülő, érdeklődően figyelő bulldoghoz.
- Ne higgy neki, gyönyörű vagy.
Megsimogatta Rita nevű kutyájukat, majd visszatért unalmas papírmunkájához, de a beszélgetés továbbra is foglalkoztatta. Hiába, a Németországban eltöltött fél év alatt kissé elszokott a spanyol temperamentumtól. Anyukája pedig valahogy különösen túlreagálta az idei karácsonyt. Miközben egyáltalán nem arról volt szó, hogy nem akartak találkozni Lara szüleivel. Csupán arról, hogy karácsony másnapján, Xabi gyerekeivel együtt fogják meglátogatni őket, előtte pedig tényleg szerettek volna kettesben, vagyis kutyájukkal hármasban ünnepelni. Persze Lara tudta, hogy édesanyja a tavalyi rossz emlékű karácsonyt szeretné feledtetni, mégis úgy érezte, ez most így lesz nekik a legjobb.
Majdnem egy órával később határozottan kopogott valaki irodája ajtaján.
- Gyere – nézett fel szinte egyszerre Lara és a kutyus is.
- Sziasztok – lépett be Xabi fáradtan, de mosolyogva – Menjünk haza.
- Menjünk – mosolygott vissza nő. Megint elöntötte az a meghitt nyugalom, amit mindig érzett Xabi közelében. Míg összeszedte a holmiját, Xabi Rita-val foglalkozott, majd elindultak. Lara belekarolt a férfiba, Rita mellettük döcögött, így sétáltak ki a stadionhoz tartozó épületből. Nem messze vettek lakást, és a nap végén szerettek együtt hazasétálni. Lara néha szinte túlságosan idillinek érezte az életüket. Xabi mellett azonban megismert egy új érzést is, önfeledten boldog volt.
Köszönöm mindenkinek aki végigkísérte a történetet, a hosszú szünetek ellenére is. Xabi és Lara története itt a végére ért. ❤️L.Ch.