- Miért nem szóltál, hogy te is Kanadában vagy? - szólt bele rögtön Shawn, amint fogadtam a hívását. Felszisszenve, és csalódottan megráztam a fejem, és bűnbánóan felsóhajtottam.
- Megakartalak lepni. Egész délelőtt a szálláshelyedet próbáltam megkeresni - fogtam meg laptopom tetejét. - De akkor már mindegy - suttogtam egy kicsit talán letörten, és a gép leállítása után lehajtottam a laptop tetejét.
- De édes vagy. Cukorba ültél? - nevetett fel Shawn a szörnyű poénján, majd megköszörülte torkát. - Viszont, ha már így alakult... Lenne kedved találkozni?
- Ez most egy komoly kérdés volt? - térdeltem fel az ágyamon. - Persze, hogy szeretnék! Jézusom, egy hónapja nem is láttalak! Már esküszöm hiányzol - izgatott nevetéssel pattantam le az ágyamból, bár a hanyagul földön hagyott telefontöltőmben majdnem hanyatt estem, de épségben eljutottam a bőröndömhöz. - Mikor és hol?
- Nyugi - nevetett fel Shawn. - Minnél hamarabb, mert már te is hiányzol nekem. Üzenetben küld el a hoteled címét és eléd megyek.
- Nem hotelben vagyok - vigyorodtam el. Shawn nem szólalt meg, így gondolom rögtön várta a folytatással egybekötött magyarázatomat. - Nagybátyámék most költöztek ki. Náluk vagyok.
- Az tök jó! - kiáltott Shawn boldogan a telefonba. - Küldd a címet és a lehető leggyorsabban megyek érted.
- Oké.
*
- Végre már - rontottam ki izgatottan a kapun, és villám sebességgel futottam a kocsiból kiszálló Shawn karjai közé, aki derekamnál elkapva kiegyenesedett és felemelt a földről.
Mélyen beszívtam férfias illatát, fejemet nyakába fúrtam és fekete pólója vállrészébe markolva szorongattam a karjaim közt lévő fiút. Shawn néhány másodperc elteltével tett csak le, de azután sem eresztett. Ugyanolyan szorosan karolt át, és ugyanúgy elbújt a nyakamban, mint eddig, csak most már lábam a talajt érte, neki pedig le kellett hajolnia apró termetemhez.
- Istenem, de jó téged újra látni - nevetett fel Shawn egy kicsit hátrébb hajolva tőlem. - Hiányzott már ez a nagy boldogság - vigyorogva megpöckölte az orrom, és egyik kezével a mögötte lévő kocsi ajtaját kezdte kitapogatni.
- Ne, még ne - húztam el a kezét és mosolyogva átkaroltattam saját magam, visszabújva mellkasához. Shawn hangosan felnevetett, és hajamat simogatva nyomott egy puszit a fejemre, majd arcát rá is támasztotta. - Ez annyira jó - vigyorogtam.
- Mi? - nézett rám.
- Az ölelésed - húztam el tőle a fejem, és a legszélesebben vigyorogva felnéztem zöldes szemébe. Shawn vigyorogva hajolt az arcomhoz, és egy nagy, cuppanós, nyálas puszit hagyott a szám sarkánál, aztán lefejtette magáról karjaimat.
- Menjünk. Biztos így is sok kép készült rólunk - nyitotta ki a vezetőülés felőli ajtót, majd felnevetve és a fejét rázva visszacsapta, és kezemet megfogva átkísért a másik oldalra.
- Köszi - szálltam be a kinyitott ajtón, és fejemet hátrahajtva, vigyorogva kémleltem a csendes utcát az ablakon át.
- Hova menjünk, Királynőm? - simította meg a lábamat Shawn, mire összerezzenve a hirtelen és kissé intim gesztustól, de még mindig szélesen vigyorogva ránéztem és megvontam a vállam.
- Nem tudom. Park? Vagy valami kávézó?
- Park? Kávézó? Deja vu kerített hatalmába - nevetett fel, miközben kihajtott nagybátyámék utcájából. - De felőlem mehetünk - vonta meg a vállát. - Tudok is egy nagyon aranyos kis parkot Ottawa közepe felé.
- Akkor menjünk oda - kiáltottam fel boldogan, mire Shawn mosolyogva rám nézett.
- Hé! Ez megint tökre TNHMB-s volt - mutattam rá izgatottan vigyorogva. - Amikor abban a terepjáróval mentek Ellie-vel és ránézel! Jézusom, az olyan aranyos rész - kaptam arcomhoz két kezem, mire Shawn nevetve megcsóválta a fejét, és egyik kezemet megfogva vezetett tovább.
- Te tényleg nagyon szeretheted azt a számot - mosolygott rám egy pillanatra, majd visszakapta tekintetét az útra.
- Azt a számot? Hülye, én az összes számodat kívülről tudom! És nem szeretem őket, hanem imádom!
- Hé, és velem mi van? Ha a zenémet imádod, engem...? - nem vitte le a hangsúlyt, hanem ajkát vigyorogva egy vonallá préselte és várta a mondata befejezését.
- Téged is imádlak. Jobban, mint a számaidat - vontam meg a vállamat. Shawn megforgatta szemét és lebiggyesztette az alsó ajkát.
- Azt hittem valami olyasmit fogsz mondani, hogy én vagyok az életed értelme - rázta meg a fejét csalódottságot tettetve.
- Azt ki kell érdemelnie, uram.
- A dalaimmal nem érdemeltem ki, Királynőm?
- Hááát - húztam el a szám. - De, de még nem teljesen - bólintottam határozottan, mire Shawn egy parkolóhelyet keresve prüszkölve felnevetett és beletaposott a fékbe.
Fejét nevetve megrázta, és utána mosolyogva keresgélt tovább, majd találva egyet be is foglalta, és felém fordult.
- Maga hihetetlen teremtés, Királynőm - nevetett fel, majd kiszállt az autóból.
- Tudom - nyitottam ki az ajtót, mielőtt keze a kilincshez érhetett volna. Shawn megrázta a fejét és a kezét nyújtva várta, hogy belecsúsztassam az enyémet. Mikor ez megtörtént, vigyorogva kezdett a barátságos park felé húzni, azon belül egy különálló padhoz, ami körül nem igazán volt senki.
- És akkor mesélj csak nekem - húzott derekamnál fogva maga mellé ülőhelyzetben, - hogy kerültél ide?
- Nagybátyámék költöztek, én meg segítettem nekik - vontam meg a vállam. - Aztán, mikor láttam, hogy a napokban itt leszel gondoltam, megvárlak. De most te is mesélj! Hogy jöttél rá, hogy itt vagyok?
- Lesifotósok, Mabs, lesifotósok - bólogatott nevetve, mire egy nagy koppanást jelző nézéssel én is bólintottam.
- Értem - arcomat egy kis pír biztosan ellepte, mikor Shawn az ölébe húzta kezeimet, és azokkal kezdett játszadozni. Halványan mosolyogva felnézett zavart arcomra, mire visszamosolyogtam rá és fejemet a vállára hajtottam.
- Olyan, mintha egy pár lennénk - szólalt meg hosszas csend után. - De nem vagyunk együtt - vonta meg a vállát, mire államat támasztottam a vállára és úgy bámultam az arcába. - Igazából, mintha csak sodródnánk az árral - magyarázott tovább. - Nem lépünk, de nem is hátrálunk meg. Csak úgy... sodródunk - nevetett fel szóismétlésén, és rám nézett.
- Nekem ez így teljesen rendben van - vontam meg a vállam. - Egyszer élünk, és biztosan oka van annak, hogy ilyen a viszonyunk.
- Anyukád hóbortja... - kezdte.
- Rám is átragadt - szakítottam félbe.
Shawn mosolyogva átkarolt a derekamnál fogva, és még közelebb húzott magához. Farmerbe bújtatott lábaimat ölébe vette, és a pad támlájára könyökölve megsimította az arcom.
- Imádom ezeket a gyönyörű zöld szemeket - motyogta miközben lehunyt szememen óvatosan végigsimított. - Szerintem neked van a leggyönyörűbb szemed a világon - mosolyogva oldalra billentette a fejét, és hüvelykujjával megsimogatta az arcomat.
- Köszönöm - mosolyodtam el édes bókján, és a támlán pihenő kezét kezdtem simogatni.
- Mabel.
- Hmm? - néztem fel bicepsze tanulmányozásából érdeklődve. Shawn mosolya kiszélesedett, arcomat simogató ujjai lejjebb mentek a nyakamra.
- Nem lenne kedved nálam aludni? - suttogta közel hajolva a fülemhez. Vigyorogva lehajtottam a fejem, és kezemmel fellökve magamat befészkeltem magam az ölébe, miközben nevetve bólogattam.
- Már hogyne lenne kedvem a nagy Shawn Mendes hotelszobájában aludni! - karoltam át a nyakát vigyorogva, mire a kissé döbbent Shawn lazán lecsúsztatta kezét a derekamra.
- Nem is számítottam más válaszra - puszilta meg a nyakam. A hátam mögül, kissé ijesztően közelről fényképezőgép kattogását hallva sóhajtva másztam le Shawnról, és előtte megállva nyújtottam felé a kezemet.
- Menjünk - suttogtam, fejemmel a park kijárata felé biccentve. Shawn bólintva fogadta el felé nyújtott kezemet, és egy puszit lehelve rá, elengedte és derekamnál fogva átkarolt.
- Sajnálom, ha elrontották a hangulatod - rázta meg a fejét. - Undorító, ahogyan kémkednek utánunk - derekamat megsimítva felsóhajtott, és saját magát felidegesítve lehajtotta a fejét.
- Ugyan - simítottam meg a karját. - Jól érzem magam csak... egy idő után baromi zavaró tud lenni.
- Igen, valóban - nyitotta ki az ajtót előttem. - Mindegy, szedjünk össze pár dolgot neked.
*
Shawn szobájába belépve mosolyogva lerúgtam a cipőt, és akár csak egy hónapja, most is alaposan körbenéztem, majd beugrottam az ágyba. Shawn pedig ismételten befeküdt mellém, és mosolyogva megsimította a hasamat.
- Nem is mondtam még - nevetett fel. - Boldog szülinapot - könyökölt fel, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Köszönöm - karoltam át derekánál fogva, és fejemet a mellkasába fúrtam.
- Két napja volt, igaz?
- Igen, negyedikén - bólintottam mosolyogva felnézve rá.
Shawn szinte megbabonázva simított végig összekócolódott hajamon, és vissza feküdt az ágyra. Feje nem sokkal az enyém felett volt, karja derekamig lecsúszott, és ott kezdett simogatni. Az egész olyan volt, mintha egy nyálas, romantikus regény főszereplői lennénk. Shawn mosolyogva nézett le rám, én pedig fel rá. Aztán beharapta alsó ajkát, és sóhajtva kezdett közeledni felém, míg szánk össze nem ért. Gyengéden megcsókolt, többször is, és derekamat fogva fordult a hátára és húzott mellkasára, miközben ajkaink elválaszthatatlanul forrtak össze. Csókunk közben egyre kétségbeesettebben kapaszkodtunk a másikba, emiatt pedig már valóban egy rossz filmben éreztem magam. De nem tudtam mit tenni, abban a pillanatban úgy éreztem, Shawn az egyetlen menedékem, nyugalmam ebben a folyamatosan pörgő, kíváncsi, és nyugtalan világban.
*
Najó, iszonyatosan fáradt vagyok és természetesen sikeresen felhúztam magam egy kis hülyeségen. Plusz mostanában nem vagyok a legvidámabb.😩
De már illene kitennem a részt, szóval itt van.
(Sajnálom, ha vannak benne hibák, már nem igazán van kedvem és türelmem figyelmesebben átnézni)
Shawnnal teli az enyémnél szebb napokat nektek.💕