-Én ez nem akarom!!!! Nem nem és nem!!!!- kalinpálóztam össze-vissza tehetetlenül.
-Yui-san, muszáj felvenned ezt a ruhát! Reichy-sama választotza neked!
-Ez szinte nem is ruha!!! Miért nem veszek fel egy kimonot??? Ennek akkora dekoltázsa van hogy ez inkább magasnyakú szoknya!!!!
Oooo, bocsánat... Kicsit lemaradtam a köszönéssel. Ahogy szerintem mind kitaláltátok, éppen öltözök az esküvő előtt 1 órával. Úgy értem inkább hisztizek, de ez már csak részlet kérdése... Inkább haladjunk is tovább.
-Sakura! Fogd le Yui-samát amíg én ráadom a ruhát!- utasította Sakurát a néni.
-Mi??? Ne-nem!!! Mit csináltok??? Hagyjatok!!! ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!
-Huh... ez kimerítő volt... De nézzenek csak oda, milyen bájos menyasszony lett belőle!- törülgette a homlokát a néni.
-Igen! Egyszerűen gyönyörű!- bőgött Sakura.
Durcásan karbatettem a kezeimet. 10 perc volt mire belerángattak ebbe a zsákba, mert kiderült hogy szűk.
-Csak hogy tudjátok mindjárt kiesnek a melleim és nem kapok levegőt. Eggyáltalán tudta Reichy a méreteimet?
-Nos, ez csak annyit jelent hogy bizony pocakban is és máshol is híztál.- húzogatta egy féloldalas mosollyal kísérve a szemöldökeit Sakura.
Elvörösödtem és a szégyenérzetemet hátrahagyva végül magamon hagytam ezt a hacukát. A hajamat felkonytyolták, és kicsit kipingáltak, már csak az indulásra vártunk.
-Yui-san, el sem hiszem hogy férjhez mész! Szinte csak tegnap ismertelek meg!- bőgött Sakura.
Nagyot sóhajtottam és egy kedves mosollyal az ajkaimon megpaskoltam a fejét.
-Csodás felesége lesz Reichy-samának!- bólogatott elismerően a néni.
-Annyit hallottam már hogy szinte a könyökömön jön ki!
-Nem hiába!- kacsintott.- Na de most menj, mert a végén elkésel a saját esküvődről!
Aprót bólintottam majd az ajtó nyitódását hallottam meg amire hátrafordultam. Kuro-san volt az könnyes szemekkel.
-Yui-chan.... Olyan gyönyörű vagy!- bőgött már ő is Sakurával.
Mosolyogva megforgattam a szemeimet majd nyújtottam a kezemet.
-Mehetünk?
-Ez nem is kérdés!- karolt bele a karomba.
Így vonoltunk tehát ki, oldalamon Kuroval, ketemben a csokorral. Mikor végre odaértünk a két párhuzamos sorban elhelyezett szék halmokkal, a tekintetek szinte égették a testemet. Néhol mosolyok, néhol elismerő tekintetek és néhol síró arcok. De mindenki csak rám figyelt, köztük az én leendőbelim: Reichy.
-Öhm... Nem azért mondom hogy elrontsam ezt a meghitt pillanatot de...- hajolt közel a fülemhez Kuro-san.- Nos, a dekoltázsod hogy úgy mondjam kicsit tág nem gondolod?
Lenéztem a mellkasomra és valóban... a ruha egyre lejjebb csúszott. Vörös arcal odatettem a csokromat takarásképpen és muszáj voltam rájönni hogy ennek is szerepe volt a sok tekintetben amit magamon éreztem. Látszólag Reichy még ebben a helyzetben is tudott szórakozni, mert a vörös arcát beletemetve a tenyereibe próbálta visszafojtani a nevetését.
Végül aztán nagy nehezen odatipegtem az oltár elé, és paradicsom vörös fejjel végig halgattam a beszédet.
-... Reichy... Akarod ezt a nőt hites feleségedül venni amíg a halál el nem választ?
Reichy rámemelte a tekintetét amire mégvörösebb lettem, és végig a szemembe mondva ezt mondta:
-Még halál után is. Igen!
-Yui... Akarod ezt a férfit hites férjedül választani amíg a halál el nem választ?
A közönségnél szinte harapni lehetett a feszültséget.
-I-igen...
A "nézőtér" egyszerre lélegzett fel. Reichy ujjára remegő kezekkel felhúztam a gyűrűt, amit ő is megismételt.
-És most, csókold meg a menyasszonyt!
Reichy hátradöntött és egy hosszú csókot adott az ajkaimra. Az ott lévő álva újjongtak és tapsoltak, én pedig nagyban próbáltam nem meghalni a zavarom miatt.
~♡~
Remélem mindenki örül hogy végre eljött ez a rész is! 😉 Este 11 van, szóval nézzétek el nekem a minőséget mert még holnap dolgom van és nem akarlak titeket megvárokaztatni a várva várt résszel! 😁 Ja, és kiagyaltam az egyik barátnőmmel, (innen is köszi Rozi095) a befejezését a könyvemnek, hiszen egyszer minden jónak vége szakad! 😢 Mondjuk ez elég egoistán hangzott... 😅
XOXO: Tunci123
U.i.: Naaaaaaagyon hálás vagyok a 5K+ megtekintésnek, gyorsan összeszedtük az már biztos! 😎