A Démon menyasszonya ~Befejezett~

19.rész

Mérgesen rácsaptam Reichy karjára hogy már eleget beszélt. Akihiro-kun szemeiből semmilyen érzelmet nem véltem felfedezni. Egy kis idő után egyszercsak felállt majd elmotyogta hogy szív egy kis friss levegőt majd kiviharzott.

-Ch...Eggyértelműen kinézett magának! Még szerencse hogy időben szóltam vagy akár el is fajulhatott volna...-dőlthátra Reichy.

Mégegyszer oldalba könyököltem amire értetlenül nézett majd én is kimentem a kertbe. Akihiro az egyik oszlopnak dőlve nézte az eget amíg én is odamentem hozzá.

-Ne értsd félre!...-kezdtem bele- Igazság szerint Reichy random elrabolt amikor az iskolámba igyekeztem. Egyszer el is szöktem de megtalált és visszarángatott. Azóta vagyok itt.

-Azaz nem szerelemből házasodsz meg?- kérdezte értetlenül.

Tényleg... Miért is jöttem én vissza? Mert megsajnáltam volna? Mondjuk az is benne van a pakliba... De.... Csak ezért nem jöttem volna vissza önként, dalolászva! Lehet talán egy picit... Úristen miken gondolkodok! Persze nem szerettem meg az elrablómat csak... ah... Te jó ég!!!

Kapkodtam a fejem vörösen amíg végül enyhe pírrel, de bólintottam.

Az életkedve visszaszállt belé, mert az a gyermekiesen édes vigyor ismét szétterült az arcán.
-Bár elég köcsögnek tartom ezért a barátomat, de valahogy megnyugtat a tudat, hogy nem szerettél bele.

Lehet hogy a sok shoujo manga szállta meg az agyamat, de ez a szituáció csak úgy ordította hogy: Hé! Lehet tetszem neki?

Most lehet hogy tipikusan azt kéne mondanom hogy 'Jaj, ez tuti nem lehet' de elég furcsa jeleket kaptam tőle. Valamiért viszont nem izgatott ez fel annyira, hiszen alig félórája ismerkedtünk meg egymással. Inkább félreteszem ezt eggyenlőre.

-Akkor nem jössz vissza? Nem akarom hogy kirekesztetnek érezd magadat!- misolyogtam.

Aprót bólintott, majd ketten visszasétáltunk. Reichy gúnyosan nézett végig az arcunkon majd egy cöcögés kíséretében megforgatta a szemeit. Néha (vagy nem néha) de olyan mint egy 5 éves. Leültem mellé, és mintha mi sem történt volna, folytattuk én és Akihiro-kun a beszélgetést.

-...majd Reichy nagybátyja végül elesett benne!- mesélte nevetve a gyerekkori emlékeiket.

-Na nehehehe! Kuro-san?- sírtam a röhögéstől.

-Látom jól szórakoztok...- mondta durcizva a jegyesem.

-Jaaaj már Reichy~! Ne légy mindig féltékeny~!

-Akkor engesztelj ki...- mondta vigyorogva.- Mint múltkor~!

Elvörösödtem majd elkezdtem csapkodni hisztisen miközben ismélgettem egymás után hogy hülye.

-Múltkor mit csinált Yui-chan?-komorodott el Akihiro-kun.

-HA ELMONDOD MEGÖLLEK!!!!

-Megcsókolt.- vigyorgott gúnyosan.

Akihiro-kun tekintete elsötétedett és lehajtotta a fejét, de alig 3 másodperc múlva vidáman megkérdezte:
-Yui-chan szeretnéd hallani még hogy milyen rosszcsontságokat csináltunk régen?

-Naná!-csillantak fel a szemeim.

Estig beszélgettünk, majd végül egy búcsúzással elköszöntünk.

-Bármikor szívesen látlak még titeket! Gyertek el amikor jól esik!- integetett Akihiro-kun a kapuból.

-Nagyon örültünk!- intettünk vissza.

Reichy megfogta a kezemet, és úgy kezdünk el menni. Még utoljára visszanéztem a fiúra, akit megint az a sötét aura lengte körül majd ő is bement.

-Tévedtem azzal kapcsolatban hogy tetszel neki. Biztosan aggódott miattam amiért megnősülök ilyen hamar!- nevetett Reichy a kezemet szorongatva.

Bár lehet hogy Akihiro-kun nagyon kedves volt, viszont nekem a mosolya alatt feltűnt valami más. Valami olyan amitől a hidegkirázott.

Jaj, ez tuti nem lehet! Úgy látszik mégis sikerült ezt elmondanom...

~♡~

Itt is vagyok 9 nap után egy RENDES résszel, ami még szerintem is izgalmasra sikerült.💪 Na ilyet se hallani tőlem...

XOXO: Tunci123

U.I.: Bogiunicorn is kihívott az előző részbeli kihívásra, amit nem fogok mégegyszer megcsinálni, és innen is sajnálom Bogi szivem❤ Mégegyszer naaaagyon köszi! ^^