A Démon menyasszonya ~Befejezett~

2.rész

Feleszméltem végre és segélykiáltásra nyitottam a számat. Az a furcsa figura csak odatette a mutatóujját a szám elé és elkezdett csitítóhangot kiadni.

-Shhhh.....Egyikünknek sem lenne jó ha valaki meghallana minket...- suttogta lágyhangon.

Még el is vörösödtem VOLNA, ha nem egy alig 30mp ismerném, akinek szarvai vannak, vörös szemei, és egyszer csak a semmiből támadott rám.

-Helyes.- egyenesedett fel szélesvigyorral az arcán.

A szemeim tepsi méretűre növekedtek mikor megláttam hogy ez a random csávó vagy másfél fejjel magasabb nálam. Jobban végigmérve észrevettem hogy a ruhája inkább hasonlít egy 19. Század végei szetthez mintsem egy mai ruhához. Bekell hogy valljam, nem nézett ki rosszul, ha nem ilyen körülmények között találkoztam volna vele akkor tuti meg is kapta volna a jóképű cédulát. Nagy gondolkozásom közepette elkezdtem logikusan gondolkodni.

-Te valamilyen cosplayes vagy aki szereti az embereket ijeszgetni?

A szemei újra rám vándoroltak majd csak megragadta a karomat egyik kesztyűs kezével, majd szorosan magához rántott.

-H-hé!! Mit művelsz te perverz??!!-csapkodtam a mellkasát szabadulás reményében.

-Maradj nyugton és csukd be a szemed! Rizikós utunk lesz!

Ennyit mondott összesen mielött még ráhajtotta volna a fejemet a mellkasára. Az arcom akaratlanul is vörös lett ettől a shoujo mangát megszégyenítő jelenettől. De ez is gyorsan megváltozott mert hirtelen éreztem hogy szuper gyorsan kezdünk el zuhanni. A szemeim azonnal kipattantak és nem tévedtem, tényleg zuhanunk. Kétségbeesetten elkezdtem kalimpálózni és ordítozni.

-EZ NEM EGY SHOUJO! EZ NEM EGY SHOUJO!! EZ NEM EGY SHOUJOOOOO!!!!!!!

Az elrablóm hasátfogva röhögött rajtam. De ha ő a hasát fogja, akkor engem ki fog? Hát ez benne is gyorsan tudatosult mert lenézett a sírás és szívroham szélén álló lányra, azaz rám.

-Megfogok halni! Megfogok halni!Megfogok halni! Megfogok halni! Megfogok halni!!!!!

Már éppen írtam volna meg a fejemben a végrendeletemet, amikor csak nem két kéz nem csúszódott alám, így egy manyasszony pózt felvéve landoltunk mint egy pitypang.

-Egész nagy hangod van a termetedhez képest.- jegyezte meg csipkelődve a srác.

Körbenéztem és azt láttam hogy.... igazából semmitsem láttam.... vagyis, minden a fekete színébe burkolódzott, így olyan hatást keltve mintha a semmiben lennénk. Tudjátok, mikor becsukjátok a szemeteket akkor sötétséget láttok. Pont olyan volt minden mintha valakinek a csukottszemében lennénk. (Bár elég abszúrdan hangzik...) Olyan volt az egész, mintha igazából nem is léteznénk.

-M-miért hoztál ide, démon?- kezdtem el hátrálni tőle.

Elkezdett kuncogni amitől a hideg kirázott.

-Így üdvözlöd a leendő férjedet?

-He?- pislogtam nagyokat.

Egy baljós vigyor terült szét újból az arcán és közelebb jött hozzám.
-Jól hallottad. A FÉR-JE-DET.-tagolta játékosan.

~♡~

Na helóka ^^ Íme itt is volna a 2. Rész! Remélem tetszett😜

XOXO: Tunci123