A Démon menyasszonya ~Befejezett~

34.rész

Tágra nyílt szemekkel néztem ahogy Reichy exe aki az esküvő előtt úgy kioktatott most itt ül a medencébe ahová készültem.

-Ugye nem akarsz egész nap ott álni egy szál bikiniben? Nem olyan szép látvány, hidd el nekem.- mondta flegmán.

-Ó.... Sajnálom...- ülltem bele én is a vízbe.

Elég kínosan éreztem magam ebben a szituációban... Bár látszólag Mei-san nem érzi magát kényelmetlenül.

-E-egyébként Mei-san...- törtem meg a csendet.- Hogy hogy itt vagy? Mármint... Van valami dolgod erre?

-Nem. Csak jöttem kikapcsolódni. Bár ha tudtam volna hogy te is itt leszel, inkább nem jöttem volna ide.

Kedves...

-É-értem...- zártam le a dolgot.

Elkezdtem játszadozni a vízben úszkáló tincseimmel zavaromban. Kis idő után Mei-san törte meg a csendet:
-Sajnállak.

-He?

-Emberként összeházasodni egy démonnal. Nem egyszerű mi?

-Hát néha kicsit összeveszünk de azon kívűl...

-Nem erre gondolok.- vágott közbe.- Egyáltalán tudsz te róla?

-Miről?- döntöttem oldalra a fejemet.

-Az utazás veszélyeiről.

Megráztam a fejemet amire sóhajtott egyet.

-Komolyan szuper idióta vagy...-masszírozta az orrnyergét.- Csak hogy tudd. Reichy számára a világok közti ugrálás nem olyan egyszerű.

-Mármint?

-Megvan a saját veszélye ha túl sokat csinálja. Bár egy ember teste nem bírná el ezt a terhet, mégha egy démonról is van szó az károsítja az egészségét.- folytatta.

-V-várj! Ezt most miért mondod el nekem? Nem értem...

-Nem miattad, nehogy azt hidd! Reichy miatt aggódom, mert ha tovább marad egy ember mellett, meghal.

Várjunk egy percet? Ezt most jól hallottam??? Reichy... meg fog halni? Miattam?

Az arcom elkomorodott.
-Mi-miért??? Hogyan???

-Az emberek úgy vannak "beprogramozva" hogy szorosan kötődjenek a családjukhoz. A te esetedben is ez van. Még ha itt is van neked Reichy, neked az nem lesz elég. Haza akarsz menni, ha csak egy percre is. Ezért a depressziód elkerülése érdekében, elöbb-utóbb el kell majd mennetek, ami súlyosan terheli Reichy idegrendszerét. Mivel régebben sokat mászkált más-más világokba, így az egészsége is egy hajszálon táncol.

Tehát ezért ment el olyan hirtelen...

-És... Akkor mit tegyek?

-Kettő választásod van. 1, depresszióba kergeted önmagad amivel Reichynek is ártassz. -mutatta az ujján.

-És a második?

-Hagyod meghalni.

Sokkolva kiviharzottam a medencéből, és elhaladtam az öltözőben lévő Reichy mellett.

-Yui? Hová mész?

-Aludni...

Bementem a szobánkba és bezártam az ajtót. Beledőltem az ágyba, és meredtem a semmibe.

-Tényleg el van átkozva a mi sorsunk?- kérdeztem magamtól.

Ember és démon... tűz és víz... Olyan bonyolult az egész! Miért nem lehetne mindent egy csettintéssel megoldani mint a mesékben?

Egy fáradt sóhaj kúszott ki a számon, és behunytam a szemeimet.

-Hülye Reichy...- a könnyeim elkezdték belepni az arcomat.- Olyan hülye!

Szorosan átöleltem a párnámat, vígasz reményében. Bár vígaszt nem adott, a szemeim egyre nehezebbé váltak míg végül elaludtam. Az álmomban én voltam és Reichy a gyerekeinkel ahogy gondtslanul mosolygunk, mit sem sejtve mit hoz a jövő...

~♡~

Ahh, 0:15-van, de én még mindig a könyven ügyködök...😥 Sajnálom a lehangoló részt, de a befejezéshez ez fontos volt! :'3 Igen... De furcsa így leírni hogy befejezés! 😁 De szerencsére még nem tartunk ott, így még nyugodtan idegesíthetlek titeket a részekkel! >:3

XOXO: Tunci123