Április 21-e, még 3 nap az esküvőig. Reichy már (mint az előző részben is kiderült) befejezte a munkáját. Hogy elüssem az időt, a meghívók borítékba rakásában segítkezek. Elég sok van, mivel vannak olyan személyek is akiket alapból megkell hívni. Én is csak ma tudtam meg hogy Reichynek nem csak Kuro-san a rokona. Ott van például Chiyu, aki a másodunokatesója. Ő pár évvel fiatalabb mint Reichy és azért nem tudtam vele találkozni mert ő a mi világunkban él egyenesen Kínából. Mivel ott is van egy családja így kérdőjeles volt alapból hogy eltudjon jönni olyan messziről.
-Hhh...- sóhajtottam.
-Mi a baj Yui-san?- kérdezte meg Sakura.
-Csak ez annyira lehangoló hogy Reichy családja itt lehet az esküvőn, de én még találkozni sem találkozhatok velük.-támaszkodtam a kezemre.
Sakura egy pillanatra elgondolkodott majd boldogan megszólalt.
-Miért nem beszélsz Reichy-samával? Biztosan megengedi hogy legalább egyszer találkozz velük mielött férjhez mész!
-Lehet igazad van... Jó, akkor majd beszélek vele! Köszi Sakura!
-Nem, ez teljeséggel lehetetlen!- válaszolt Reichy miután elmondtam neki az ötletemet.
-Na de Reichy!~ Olyan kegyetlen vagy!-hisztiztem.
-Nyakunkon az esküvő és nem fér bele az időnkbe még egy családlátogatás!
-Lehet szomorúan és magányosan fogok meghalni hogy úgy mentem férjhez, hogy nem is találkozhattam a családommal...-könnyeztem be.
-Istenem...- masszírozta az orrnyergét.-Jó! Legyen! De utána egy szót se halljak!
-Éljeeeen!!!- ugráltam.-De hogy fogod azt megoldani hogy miközben mi odavagyunk itt ne teljen el gyorsan az idő?
-Ch... Sima ügy, hidd el! Mondtam hogy nem ismered eléggé hogy mire vagyok képes!-kezdte magát fényezni.-Elmegyünk itteni időzónában 1 napra, és elintézem hogy ott ez 1 órának feleljen meg.
-Értettem!
-Ja és jobb ha most szólok hogy lehet e miatt fáradtabb leszel mert az itteni időzónához szoktál és ez olyan mintha 1 napig nem aludnál...
-Nyugi, erős kislány vagyok, nem kell félteni!- kacsintottam.
Összeborzolta a hajamat majd szólt az alkalmazottaknak hogy elmegyünk egy röpke 1 napra családlátogatóba. Igaz, az elején eléggé tiltakoztak mert nyakig vagyunk mindketten a munkában, de szerencsére elintézte.
-Indulhatunk kisasszony?-nyújtotta a kezét.
-Lekötelez.- pukedliztem majd megfogtam a kezét.
Már rutinosan közel bújtam hozzá, és ő átkarolta a csípőmet. Ezekután csak annyit éreztem hogy egyre gyorsabban haladunk felfele. A végén Reichy elengedett majd egy puszival jelezte hogy megérkezteünk. Félénken körbenéztem, és ismertem meg újra a hellyel, amit otthonnak neveztem.
-Reichy mennyi az idő?
-Körülbelül 6 óra lehet. Az emberek ilyenkor mennek hazafelé.
Aprót bólintottam és jobban megnézve tényleg látszódott ahogy az iskolámbeliek fordulnak el az utcájukba. Egyszercsak hátulról egy már rég nem hallott hangot véltem felfedezni.
-Yui-chan? Miért nem voltál ma suliban? Lebetegettél?- jól sejtettem.
Rika-chan figyelt engem nagy szemekkel, majd végül a mellettem álló Reichyre vándorolt a tekintete. Az arca halványrózsaszínné váltott majd végül immáron suttogva megkérdezte.
-Ki ez a jóképű férfi itt melletted Yui-chan?
-Hát... ő az én ba...- de mire kitudtam volna mondani Reichy közbevágott.
-Yui az én jegyesem. Ugye szivem?- adott egy puszit a fejemre.
-Ne telj el úgy magadtól...-toltam el az arcát idegesen.
Rika-chan értetlenül kapkodta a fejét jobbra-balra. Egy kis idő után végül nagy nehezen kinyögte:
-Yui-chan te el vagy jegyezve???!
-Hosszú történet de összeségében igen.
-Viszont ha megbocsátassz nekünk még van elintézni valónk, szóval mi megyünk is.- karolt át mosolyogva Reichy.
-J-jó... Sziasztok!
Még eltátogtam egy 'mindent megmagyarázok majd' és elindultunk az eredeti úticélunkhoz.
~♡~
Na sziasztok! ^^ Hiányoztam?😉 Vagy legalábbis a könyvem... Most láttam hogy túl léptük a 4K megtekintést!😲 Naaaaaaagyon köszönök minden eddigit! 😘
XOXO: Tunci123