Előre szeretnék szólni, hogy a rész, egyes helyeken csúnya szavakat tartalmaz!
Minden olyan fura volt. A konyhában volt egy kandalló, a mosogatóban tornyosult a mosogatni való.
-Kislányom! Edd meg a retket is a kenyérhez! Nem kapsz semmit sem így ebéd után. -mondta William
-Nyugi Will. Megígértem neki, hogy délután elmegyünk fagyizni. -mondta Judy
-Bizony! Én eper fagyit kérek! -tette hozzá Susan
Kate lába hozzá volt bilincselve az asztalhoz. Nem igazán izgatta.
-Szerelmem. Gyere és kapd be egy kicsit. Tudom, hogy te is ezt akarok. -közölte Brandon, aki az asztal alatt figyelte Kate-t
-Apa! -kiáltotta a lány - Kivennéd a dinnyés szoknyámat a tűzből? Azt szeretném felvenni ma az iskolába.
-Drágám, ne menj az iskolába. Menj inkább balra. Balra. Balra! BALRA!
-ÁHHH!!!!! -kelt fel Kate, majd nagyokat szuszogott
Körbe nézett, és most először gondolta: -Örülök, hogy itt vagyok. Kinézett az ablakon, majd elgondolkozott. A szoba sötétsége átkarolta a kislányt, majd lecsuklottak a szemei és összeesett. A hold éjszakai ragyogása megvilágította az alvó kislány arcáját.
<3 HÉTTEL KÉSŐBB>
A rendőrök már 19 napja nem jelentkeztek semmi hírrel. Judy kezdett beletörődni. William-nak viszont más gondjai is akadtak... Csütörtök reggelt volt, Will hamarabb felkelt, mint felesége és elindult Susan-hez. Majdnem teljes csend volt az utcákon kora reggel. Nem lehetett hallani iskolába igyekvő gyerekeket sem, hiszen már szünet volt. A boltok kezdtek kinyitni, a férfi pedig egyre jobban szedte a lábát, miközben már teljesen leizzadt öltönye miatt, amit csak azért vett fel, hogy Judy ne kételkedjen. Megérkezett, és kopogás nélkül benyitott. Susan boldogan a karjába ugrott, nem érdekelte, hogy a ruhája hozzá tapadt a testéhez.
-Jó reggelt, életem! -köszönt ünnepélyesen Susan - Szuper jó hírem van!
-Neked is, kincsem! Nekem is van egy szuper hírem! Képzeld, a pasas visszahívott és meg lesz a cucc!
-Komolyan?? -kérdezte boldogan a nő - Akkor mostmár nem kell félni!! Annyi pénzünk lesz mint még soha.
-Hát igen... Talán nem kell megvárnunk Judy munkahelyét. Múlt héten küldtek neki egy igazoló papírt, szóval még mindig van pár hét. De így, hogy minden hónapban küldik nekünk a füvet... Még ma elmondom neki.
-Nagyon jó, de mindenbe bele kell gondolni. Mi van, ha lebukunk?
-Legrosszabb esetben elveszítjük a pénzünket. Mark felvett egy kigyúrt csávót, aki elviszi a balhét, ha fizetünk. -mondta William
-Remek! Akkor most én jövök. - szorította össze fogsorát Susan
-Sikerült elmosogatnod végre? -vágott közbe a férfi, majd röhögni kezdtek
-Gyereket várok....
Judy éppen a regglit csinálta, mikor nagyon erős mellkasi fájdalmai lettek. Összeesett a konyhapultok előtt, de nagy szerencséjére, a szomszéd férfi pont akkor ért haza a bevásárlásból és észre vette a konyha ablakból, hogy valami nincs rendben. Nem is hezitált, félre dobta a szatyrokat. Berontott az ajtón, majd az ajtótól jobbra lévő konyhába siette, ahol észre vette Judy-t a földön fetrengve.
-Judy hall engem?! -kérdezte kétségbeesve
-ÁÁÁÁÁÁÁHHHH!! Kérlek... ahhh hívd a mentőket!
A férfi egyből kivette a zsebéből a telefonját, majd értesítette a mentősöket. Miközben vártak, magához ölelte a nőt....
Kate "börtöne" ugyanúgy nézett ki, csak a doboz volt kivéve és kapott tiszta ruhákat, illetve tiszta ágyneműket. A kislány már magától megy le Ned-hez, hogy megkaphassa a napi adagját. Csütörtök reggelén, éppen a reggeliét majszolgatta, ami a szokásos üres kenyér, retekkel volt, tiszta tányérban. Teljesen lemondott arról, hogy valaha is haza fog kerülni. Esténként még szokott írni a szüleiért, de legbelül tudta, hogy nem láthatja már többet őket.
-Istenem kérlek... Csak anyát had láthassan még... Legalább csak egyszer! És ott van Brandon is...
Ekkor benyitorr Ned és szúrós tekintettel bámulta a lányt.
-Jó reggelt, édes. Lenne egy kis feladatod mára. Tegnap este nagyon ment a hasam... És mivel azta a WC-t mostmár te is fogod használni, arra kérlek hogy takarítsd ki. Nem nehéz. A nagyobb darabokat kiveszed, a többit leöblíted. És utána jól megszeretgetlek, persze ha te is akarod.
-Rendben. -mondta Kate teljesen nyugodt hanggal
Lementek a WC-hez, és Ned oda tett neki egy lavrot, amit tele tett vizzel. Még egy gumikesztyűt és adott neki.
-A szart nyugodtan nyomkodd inkább össze. És úgy mosd ki. Tudom, nincs valami jó illata, de mint ha csak az iszapot kennéd magadra a strandon. 1 óra múlva visszajövöl. -mondta Ned, majd bezárta Kate-t a fürdőszobába, ahol a WC volt
-Nagyszerű... Egyszer úgy is vissza kap mindent ez a mocsok...
<April szemszöge>
Amikor kinyitottam a szemem, egyből arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha itt lenne Brandon és átölelne miközben lustálkodunk. Az ágyam az ablak alatt volt közvetlenül, amit egész éjszaka nyitva hagytam, emiatt nagyon jó érzés kapott el, amikor a nap megsütötte a bőröm. A táskám az utolsó nap óta be volt hajítva az íróasztalom alá, ami a szoba másik oldalán helyezkedett el. Egyből odakaptam az ágyam melletti kis polcra, hogy levegyem róla a telefonom. Brandon-nak írtam, aki csak 10 perccel később volt hajlandó visszareagálni.
<Brandon szemszöge>
Éppen zenéket vágtam a gépeken, amikor meghallottam, hogy kaptam egy üzenetet April-től. Körül néztem a szobámban. A földön mindenfele trikók és egy-két súlyzó volt el szórva. Igaz, az ágyam itt volt mellettem, de lusta voltam a telefonomért nyúlni. Mikor meghallottam, hogy egyre több üzenetem érkezik, erőt vettem magamon.
-Jól reggelt, bogyóm! Hogy aludtál? Szerelmem
-Baj van életem? Haragszol? Szerelmem
-Hát jól van Brandon.... Látom, nem is vagyok neked olyan fontos....
"Szerelmem megváltoztatta a becenevedet erre: Nem válaszolós köcsög"
-Nyugi már hé! Itt vagyok csak öhm... Aludtam még. Nem haragszom, de kéne? Én
-Bocsáss meg nekem ,szerelmem csak... annyira féltelek. Nem akarlak soha sem elveszíteni. Szeretlek! <3 Szerelmem
-Nem fogsz elveszíteni, mert nem engedem. Semmi sem állhat közénk! Mindent megoldunk együtt! Én is szeretlek! <3 Nézd mit csináltam neked. A zene nincs még kész hozzá, de az is folyamatban van. <3 Szerelmem
-Oh brandon <3 ! Nem sokára 14 leszek és arra gondoltam, hogy majd elmehetnénk ketten ünnepelni! Szerelmem
"Szerelmem megváltoztatta a becenevedet erre: Egyetlen bébibogyó, életem szerelme <3"
-Gyereket várok.... - mondta Susan
William meglepődött.
-M-Mi? Én azt hittem... Azt mondtad szedsz fogamzásgátlót...
-Oh már abbahagytam egy jó ideje. Gondoltam örülnénk egy kis lurkónak. És lám!
-De te normális vagy?! Nem kellett volna ezt elmondaod nekem? Jézus isten Susan! Még csak nem is vagyunk hivatalosan együtt! Gondolkozz már ember! A feleségem egy roncshalmaz, a lányom több hete eltűnt... Te meg... -üvöltötte William
-De én azt hittem te is ezt akarod... -mondta csalódottan Susan
-Nem itt kell hinni, bazd meg! - Susan elkelzdett sírni - Ahj... Bocsáss meg édes.... Nem kellene így beszélnem... Azért lásd be, hogy nagy hülyeséget csináltál. Azzal a faszival is ezt csináltad?
-Ned-l? Nem... Ő csinálta ezt velem. Kislányokat erőszakolt meg... Tizen éveseket. És ezen röhögött... Ami a legdurvább.... Egy kislányt... Agyonvert.
-Jézusom, Susan.... Ezt azonnal fel kell jelenteni. -lepődött meg William
-NE! Kérlek csak azt ne... -egyre jobban csak sírt
Hirtelen nagy vihar felhők gyűltek a város fölé.
-Én is próbáltam már, de.... Amit csinált velem. Nem akarom mégegyszer... Azt mondta, ha megint megpróbálom fellógat a háza melletti erőben egy fára a beleimmel. -mondta Susan
-Ez egy beteg ember, Susan. -mondta William - De ne félj. Itt vagyok melletted. Nem engedem, hogy hozzád érjen. Ha csak egyszer is találkozok vele, kitekerem a nyakát. A gyereket pedig... El kell vetetnünk még. Nem azt mondom, hogy nem akarom megtartani, csak szerintem még nem állunk rá készen. Az idő sem a legalkalmasabb. Az e-havi szállítmányból fére rakunk...
Judy arra ébredt, hogy minden hol fehérség van. A plafonon lámpák égnek, és tolják egy hord ágyon.
-Volt már ilyesmi? -kérdezte kapkodva az orvos
-Nem tudom.. Én csak a szomszéd vagyok. Elég sok fájdalom érte mostanság... -felelte a szomszéd
-Neve?
-Neki Judy. Az enyém Anthony.
-Ho-hol vagyok? -kérdezte a nő, miközben egyfolytában vakarta a torkát
-Ide hozzhatják! -kiáltotta egy nővér, zöld köppenyben
Átöltöztették a kórházi ruhába, majd ráfektették az ágyra. 326-s volt az ő szobaszáma. Csak egy ágy volt, jobb oldalán egy asztal, másik oldalon pedig az orvosi felszerelés.
-Judy hall engem? -kérdezte az orvos - Georg Cox szakorvos vagyok! Ő itt Emily Wright. Jobban van?
-KA-Kate? Ő jól van? Elindult az iskolába?
-Hölgyem. Felteszek magának pár kérdést. Megtenné nekem, hogy válaszol rájuk?
Bólogatott.
-Köszönöm. -mondta Emily - Az ön neve Judy Wish? - bólogatott - A férje William Wish, gyermeke Kate Wish?
-ÁHHHH!!!!!!! - újabb fájdalmai voltak
Kate mikor végzett a WC-vel, kiengedett magának a kádba jó hideg vizet, majd belefeküdt. Az résnyire nyitva hagyott ablkaból, ami magasan a kád fölött volt, gyönyörű madár éneklés hangja szűrődött be. Az elmúlt pár héthez képest, ez jelentette a paradicsomot. Viszont felhőtlen öröme most sem tarthatott 15 percnél tovább, ugyanis foglyul ejtője benyitott és észre vette a meztelen gyereket, miközben áztatja magát. Kate arca hirtelen piros lett egyszerre a dühtől és a zavarba esés miatt.
-Hát te meg mi a francot csinálsz????? -kérdezte üvöltve Ned - A lavornak a földön van a helye? Nah majd ezek után megtanulod mégegyszer, hogy hol is a hejed.
A férfi levetette magáról a ruháját, és a WC ülőkéjére dobta, ami mosdókagyló mellett volt. Kate hiába húzta fel a lábait, Ned erősebb volt. Beletelt jó pár percbe, mire a kislány megint megtörtnek látszott....
Judy délutánra már sokkal jobban volt, viszont az iszonyatos viszketése nem múlt el. Az orvosok egyedül hagyták Anthony-val.
-Köszönöm, hogy behoztal. Nélküled... Jézusom... Halott lennék.
-Ugyan. Ez az alap. William merre van? Már is talált új munkahelyet? -kérdezte Anthony
-Mi? Khm khm.... -köhögött - Miről beszélsz?
-A főnök azt mondta még 3 hete, hogy Will felmondott. Neked nem mondta?
-Hisz... Minden nap az öltönyben megy el... -csodálkozott Judy, az ágyon fekve - Szóval hazudott... Ajánlom neki, hogy ne merje idedugni a képét....
-Hamarosan itt lesz. Muszály volt szólnom neki, hisz a férjed. De most ne ezzel törődj. Nemsokár az orvosok is mondhatnak valamit.
Ebben a pillantban lépett be nyakkendő nélkül, ugyanabban az öltönyben William. Anthony elhagyta a szobát.
-Uram isten, szívem! Mi történt? -kérdezte lihegve Will
-Szerinted.. Khm khm... Hogy a picsába fogjuk így fizetni a lakbért?
-Miről beszélsz? Mi történt veled?
-Mégis mikor akartál nekem szólni? Hm? Amikor vásárlás közben közlik velem, hogy egy deka pénz nincs a kártyán? -háborodott fel Judy
-Kérlek... Ez nem a megfelelő hely erre. El akartam mondani csak féltem, hogy mit fogsz rá reagálni. -mondta William
-Baromság... khm khm
Ekkor Georg doktor lépett be fehér köppenyben és egy irattartót tartott a kezében. Megszólalt megszeppent hangon.
-Asszonyom.... Judy. Mióta vannak ilyen rohamai?
-Ez volt neki az el-
-Már vagy 1 hónapja.... -vágott közbe Judy
William meglepődött és könnyek kezdtek kicsordulni a szeméből. Hirtelen megszédült és hányingere lett. A gyomrát mint ha egy kötélell szorították volna.
-Azonnal be kellett volna jönnie... A daganatok a törkán, a mellénél... A mellkasi fájdalmak... -mondta Georg
-Mit akar.... Mit akar ezzel mondani? -kérdezte félve Will
-A daganatok már az 1 cm-t is elérik.... Uram, a feleségének rosszindulató mellrákja van...
Sziasztok! :D Itt is lenne a 7. rész, és mondtam hogy most egy kisebb szünet fog következni. Kommentekbe várom a véleményeket, észrevételeket. Építő jellegű kritikákat is szívesen olvasgatok. Remélem tetszett, és ezek után is tetszenni fog! A részben szerepelt egy kép, ami egyébként egy zenéből lett kivágva, és meg lett szerkeztve egy csöppet. Ha valakit érdekelne :D :
Érdekességképpen: A történetben többször szerepelt egy leves, aminek a neve chowder. Nem tudom mennyire ismeritek, de azért berakok egy képet róla. (Amerikában egyfajta húslevesként szolgál)
Nah és hát köszönöm szépen, hogy velem voltatok és olvastátok. Remélem továbbra is számíthatok rátok ;) . Mindenkinek további kellemes hétvégét! :) <3
8. rész - Egyedül : 2018.03.30