A fiú
...................................
A kocsi halkan dörmögött alattam, felnéztem a csillagos égre és az ezüstösen villámló holdra. Hosszú sugarakkal terítette be a földet, hullámzó ezüst tengert varázsolva az esti, néma tájból.
Számból egy parázsló cigi lógott, teljesen rákattantam, és képtelen voltam naponta nem elszívni egy szálat. Abby megdorgált érte, de vizslató szemei egészen másról árulkodtak, mintha imponált volna neki a rosszfiús imidzs. Neki dőltem az autómnak és tovább meredtem a fenyvesek csodálatos rengetegére, imádtam az éjszakákat. A tudatlan mély sötétséget, a kietlen rettegést, és a végtelen nyugalmat. Mindenki aludt, mindenki elcsendesült. Kivéve engem.
Szemeim már egészen hozzá szoktak az esti fényekhez. Norton bulija ma volt, a régi Nolan ugrott volna egy ilyen lehetőségre, de a mostani egészen ódzkodott tőle. Rég voltam bulizni, baszki egészen rég ittam már csak úgy szórakozásból. A tudat, hogy most ott lesz Abby arra ösztönzött, hogy egy kortynál többet ne merészeljek inni. Ismertem a fiúkat, tudtam, hogy csak úgy ragadni fognak a lányra. Már csupán a fantáziámban is úgy festett mint egy istennő, el sem bírtam képzelni, hogy mit fog ma felvenni.
Elnyomtam a csikket.
Meghallottam egy bagoly halk énekét.
Vigyorogva ugrottam az ülésre és gázt adva a motornak el is indultam a kollégium felé. A csendes utakon saját magam diktáltam az iramot, testemben lassan végig vándorolt a jól ismert adrenalin, szörnyen hiányzott a gyorsulási verseny izgalma. De ahelyett, hogy kerestem volna magam mellé egy idióta párost, inkább lekanyarodtam a kollégiumi parkolóhoz és lehúzódva figyeltem az ajtót, azonnal kitárult és egy alig öltözött Daria jelent meg, mögötte szaladt Abby. Hosszú kabátja eltakarta előlem a ruháját, de csupán a repkedő haj látványa begerjesztett.
Viktor végigsimított rövidre vágott haján és lehuppant a hátsó ülésre.
- Szexi a csajod.
Nem volt időm válaszolni, ugyanis az ajtó kicsapódott és egy didergő Abby pattant be. Kisöpörte hullámzó tincseit a szeméből és vigyorogva megfordult, kabátja alatt egy bő, fehérpólót láttam, ami egy aprócska, fekete szoknyába volt tűrve, egyszerű mégis dögös látványt nyújtott.
- Már megint bagóztál? – szimatolt a levegőbe és rosszallóan megcsóválta a fejét. Ajkain kecsegtető, sötétvörös rúzs pihent, átlagosnál jobban kisminkelte magát, de édes szeplőit nem rejtette el. Szemeit barnás árnyalatúra festette, feketével ki is húzta őket. Gyönyörű pillái alatt ott csücsültek azok a méregdrága barna szemek, túlságosan szexi volt.
- Huh haver, indulj mert idefagy a seggem! – kurjantotta Viktor, mikor megérkezett a csapat ötödik tagja, Norton.
- Kicsípted magadat?
Norton bemutatott.
- Csak neked, Kicsim. Remélem bejövök – beletúrt a hajába és megrebegtette a szempilláit. Felnevettem, Abby kuncogva megfordult és megnézte magának a bátyámat.
- Kifejezetten jól nézel ki.
- Ne bókoljatok a végén elpirulok – röhögött fel és megigazította fehéringjét, ami a hosszú fekete, szövetkabát alatt simult. – Dögös vagy, D.
Daria megrázta a fejét, de még én is láttam, ahogy észrevétlenül kipirul a füle.
Az út egészen csöndesen telt, próbáltam normálisan vezetni. Mikor lekanyarodtunk a földútra, Abby hatalmasat nyelve döntötte fejét az üvegnek, teljesen megfeszült. Ujjaimat csupasz térdére simítottam.
- Nem fázol?
Pislantott egyet és lenézett a lábaira.
- Rohadtul, de amúgy bent leszünk nem?
- Édes, szó szerint meg fogsz sülni – vigyorgott rá a visszapillantó tükörből Norton. Igazán fel volt pörögve a buli hallatán.
Megráztam a fejemet és egy nagyjából üres részen leparkoltam. A többiek mély levegőt vettek és lassan kiléptek a hideg levegőre. Abby összerándult és eszelősen méregette az istállót. Nevetni akartam a kinézetén. Mellé sétáltam és hagytam, hogy a többiek előre törve bejussanak a buliba, én nem siettem sehova.
Megragadtam a derekát és az édes holdfény alatt megfordítottam. Tökéletes pillanat volt, szemeit lehunyta és ajkaiba harapva felnyújtózkodott a számig, aprócska volt hozzám képest, de nem sajnáltam, bírtam, hogy ilyen picike.
Vigyorogva megcsókoltam, felnyögött és dideregve összehúzta magán a kabátot. Körbe nézett a millióba kerülő autók tömkelegén és szorosan hozzám bújt, arcomat a nyakába fúrtam és beszívtam kellemes illatát, ami most egy kis fenyves gyantával keveredett. Le akartam róla csókolni.
Összekulcsolta az ujjainkat és nevetve megrázta a fejét.
- Idefagyok, ha nem megyünk be, talán fontolóra kellett volna vennem a harisnyát – eltöprengett, de már taszigált maga után.
- Imádom a harisnyákat – búgtam a fülébe. Izgett-mozgott.
- Főleg levenni mi? Azokról a lányokról is levetted, akiket a kocsidba döngettél?
Prüszkölve eltávolodtam tőle és hitetlenül felnevettem, a két biztonsági őr azonnal felismert és vigyorogva végignéztek Abbyn. A lány meg sem tántorodott, kacéran várta a pillantásokat.
- Újabb husi?
- Talán igen, talán nem – Abby cuppantott egyet és a csípőjét rázva beriszálta magát a két őr között.
Hirtelen eltűnt az az ártatlan lány, bírtam a vadságát. Felnevettem és a dereka után kaptam.
- Talán igen?
- Talán nem – susogta vigyorogva és ekkor léptünk be a villódzó épületbe. Érezni lehetett a hőmérséklet különbséget, már sejtettem, hogy a kocsiban kellett volna hagyni a kabátokat, így lovagiasan felajánlottam, hogy elszaladok. Abby csábosan mosolygott és szökdécselve a pulthoz verekedte magát.
Alig pár perc alatt végeztem. A fények egészen bántották a szemeimet.
Az egész hely hatalmas volt, sötét, csak a cikázó bíbor és arany vonalak árasztották el a területet. A levegő párás volt és fülledt, mindenki tocsogott az izzadságtól. Már éreztem, hogy bő, fekete pólóm lassan a testemhez tapad.
Az egymáshoz szoruló testek, a zenére hullámzó tömeg, az elfojtott nyögések, érzékeim felforrósodtak. Abbyt kerestem és nem is kellett sokat kutatnom utána, Nortonnal és a többiekkel együtt ivott valami kék löttyet, arca derűs volt. Odaverekedtem magamat hozzájuk és vigyorogva belekortyoltam Abby italába, a lány hangosan hahotázott.
A fények kialudtak, de azonnal utána felcsendült egy jól ismert zene és újabb árnyalatban áztatták el a területet. Mindenki sikított, forró volt a hangulat és ez mindenkin meglátszott. Vágytam a lány társaságára, aki mintha olvasott volna a gondolataimban, nevetve beszaladt a tömegbe. Gondolkodás nélkül vetettem magamat utána és meg is láttam őt.
Ott állt tolongva megannyi lány között, hosszú vörös haja körbe lebegte az arcát, aranyos villanások. Lehunyt szemmel táncolt, csípője kecsesen mozdult, karjaival a testét markolászta, volt, amikor a ruháját, a haját és a bőrét karcolta a körmeivel. Ajkai elváltak egymástól, majd a barna égkövek megtalálták a pillantásomat. Már nem létezett senki, csak ő és én.
Szexin közelebb araszolt hozzám, karjait a nyakam köré fonta és testét az enyémnek feszítette, megfordult és seggét az ágyékomnak nyomta. Felrobbantam.
Megragadtam a derekát, arcomat a nyakába fúrtam és együtt mozogtunk a ritmusra, arca közel volt az enyémhez, orrommal végigkarcoltam nyakának gyengéd ívét, megharapdáltam vékony bőrét, ajkai elváltak egymástól.
És ott, pont, amikor a fények vörösre váltottak ő megcsókolt. Bíborfények alatt.
Megfeszültem, aztán elernyedtem. Egy húr voltam, amit az ő kezei pengettek.
Ajkai édesek voltak és selymesek, nyelve akaratosan tört utat magának, de mikor összetalálkoztunk, mégis szégyenlősen olvadt össze az enyémmel. Ezt imádtam benne, ezeket az ellentéteket.
Ujjaimmal a derekát markolásztam, Abby kuncogva elhúzódott tőlem és felfelé fordította az arcát, túlságosan is tetszett nyakának gyengéd íve. Törékeny volt. Ajkaimmal forró bőrére tapadtam és apró, nedves puszikat hagytam ízletes bőrén. Éreztem a szám alatt dübörgő ereit, teljesen kész voltam. Hangja fülledt csengése az agyamban visszhangzott és egyre csak többet és többet kívántam hallani azt az elhalt nyögésszerű csodát.
Ujjai a fürtjeimbe csusszantak és megrészegülve a csókjaimtól a szemeimbe pillantott, kitűrte izzadt tincseimet a szememből és halványan elmosolyodott.
- Kissé felhevültél?
Felnevettem és a nyakába temettem az arcomat, egészen rossz döntés volt, mivel illata nem segített az állapotomon.
- Kissé? Baszki, képes lennék itt, helyben megdugni.
Abby hangosan felnevetett és egy kis csókot csent tőlem. Gyűlöltem, mikor csak úgy húzta az agyamat.
- Kár, hogy nem lennék benne.
- Benne lennél – kacsintottam rá, egy újabb kacagás volt a válasza.
Egy ismerős zene csendült fel, Abby arca felderült és azonnal táncolni kezdett. Imádtam nézni, ahogy kecses teste elveszik a fénykavalkádban, ahogy ajkai kissé szétnyílnak és látni azt, ahogyan azok a mesebeli szemek derűsen megcsillannak. Tényleg szerelmes voltam belé és ezt már képtelen voltam tovább tagadni.
- Abby!
A lány szórakozottan felnézett rám, a nyakam köré tekerte az ujjait és dorombolva a mellkasomba fúrta az arcát. Elveszett a karjaim között.
- Szeretlek – súgtam. Teste megfeszült. Tudom, hogy már mondtam neki, de nem bírtam volna ezek után nem kiejteni ezt a szót a számon, még ha tudtam, hogy nem jelent túlságosan sokat. – Ugye tudod?
Bólogatott, éreztem széles mosolyát. Szerettem volna egyszer tőle is hallani, de nem bírtam rákérdezni. Tudtam, hogy szeret, hisz tetteivel folyamatosan ezt üzente felém, de egyszer hallani akartam azt az alig néhány betűs szót, ahogy ajkaival a betűket a szívemre aggatja.
- Tudom, Nolan.
Nem mondta azt, hogy én is. Összeszorítottam a szemeimet és felsóhajtottam. Abby óvatosan felsandított rám és egy bíztató mosolyt küldött felém. Ujjait a bőrömre simította.
- Mit akarsz hallani?
- Semmit – ráztam meg a fejemet makacsul és elnéztem egy másik irányba. Zavarba voltam. Abby felnevetett és megbökött. Körmei a bőrömbe vágtak. – Ez fájt – néztem a bordáimra, ahol még mindig ott pihentek az ujjai.
- Ugyan már! Mit akarsz, Nolan? Mit mondjak? Mond ki és megteszem!
Hangja kecsesen kúszott a dobhártyámba, tetszett az, ahogyan az m betűt mondta. Két ajka összeért, mikor e gyengéd hangot képezve. Egész nap az m betűit akartam hallgatni. Arcomat íves nyakhajlatába temettem és mélyet szippantottam az illatából.
- Tudod te azt – motyogtam halkan. Abby megölelt.
- És te is tudod azt, hogy miképp érzek, nem?
- Sosem mondtad még ki – vallottam be csendesen. Abby felkuncogott és a hajammal kezdett babrálni. – Bocs, hülyeség volt.
- Várok – susogta. – Várom a tökéletes alkalmat, nem tudom... nekem mindig is nehéz volt kifejeznem magamat ilyen téren, számomra az a rövidke szó, sok jelentéssel bír. De...
Nem bírta befejezni, mivel ajkaimmal elcsendesítettem.
- Akkor, amikor te akarod – néztem ártatlan szemeibe, melyek megkönnyebbülten ragyogtak fel.
A szám végeztével visszamentünk a pulthoz. Leültettem az egyik székre és csodálva figyeltem formás combjait, melyen lassan felgyűrődött a szoknya anyaga, egyre nagyobb részt láttatva fényes bőréből. Nyeltem egyet és kissé odébb araszoltam, hogy rendelni tudjak. Még egyszer visszanéztem rá, Abby észre sem vette, hogy megannyi férfi pillantgat felé, végigmérve őt. Hirtelen féltékenység támadt bennem és egy vastag kabáttal akartam elrejteni őt a világ szeme elől.
- Hali!
Lenéztem a pult mögött álló vöröskére, arca természetes volt, bár orra kissé ferdének tűnt, szemei pedig túlságosan messze ültek egymástól. Haja rövid volt, alig súrolta állának ívét. Aprócska volt, de dús idomú. Elnéztem róla és egy gyengére sikeredett mosolyt villantottam felé, nem lehetett idősebb nálunk.
- Két vodka tonikot.
Arca meg sem rezdült, bár egyre vörösödő arcáról leszűrtem azt, hogy bejöttem neki. Kedvesen a pultra dőltem és csábos mosolyt villantottam rá, ösztönöztem arra, hogy dolgozzon, de ehelyett habogva motyorászni kezdett valamiről.
- Julie vagyok! Egy suliba járunk... tudod, nem? Múltévben együtt jártunk nyelvtanra, melletted ültem!
Arcom grimaszba futott. Egyáltalán, halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy ki ez a csaj. Nem is rémlett valami hasonló. Pirulva kezdett neki az italnak.
- Ó persze... Julie!
- Adams – vigyorgott, majd kissé megigazította rövid haját. – Nem lenne kedved táncolni?
Feszélyezetten megragadtam a két poharat és a pultra dobtam az árát, nagyon nem akartam összeakadni a lánnyal. Oldalra néztem, de úgy éreztem abban a pillanatban, hogy nem kellett volna. Chase McLaren a szőke szépfiú, aki egyáltalán nem volt jóképű. Nem is foglalkoztam tovább Julie-val, hanem egyszerűen megindultam feléjük. Abby nem is vette észre a fiú éhes tekintetét, ami a szabad combjait mustrálta.
Chase tartása azt sugallta, hogy valamilyen sarokban megszeretné dugni a barátnőmet. Flörtölt Abbyvel. Dühös lettem, de érzelmeimet egy fedél alá rejtve megálltam mellettük és kegyesen elvigyorodtam a fiú látványára.
Chase értetlenül kapkodta köztünk a tekintetét. Megköszörülte a torkát és zavartan felnevetett.
- Nincs kedved táncolni?
Kikerekedett szemekkel figyeltem a fiút, aki rám se hederítve, még mindig próbálta megfűzni a csajt. Az én csajomat. Képes lettem volna itt helyben kiverni az összes, egyenes, fehér fogát.
Abby megérezve a flörtöt, azonnal kihúzta magát és lejjebb rángatta a szoknyáját.
- Hát nem igazán.
- Ne már, csak egy számot, aztán visszahozlak, már persze ha akarod, hogy visszahozzalak – kacsintott.
Abby hitetlenül felnevetett és megrázta a fejét.
- Haver, ha nem vetted volna észre itt vagyok – köszörültem meg a torkomat és Abby kezébe nyomtam az italt.
Chase unottan felvezette rám a szemeit és megvonta a vállát.
- Ugyan Lee, csak egy tánc!
- Táncoltasd meg a farkadat valaki mással – sziszegtem.
Abby hangosan felkacagott és a mellkasomba temette az arcát. Chase kínosan felröhögött és valamit mondott, de csalódottan elmászott tőlünk. A lány adott egy apró puszit az államra és lehúzta az italt. Követve őt én is megittam és a pulton hagyva a poharakat, megcsókoltam. Érződött az ízén a vodka keserű zamata.
Tudatni akartam az őt bámuló férgekkel, hogy ő csakis az enyém.
Hirtelen megjelentek mellettünk a többiek és Julie-hoz fordulva rendeltek pár italt. Daria vöröslő arccal nézte bátyám hátát, és a nyakán liluló foltról leszűrtem, hogy valami történt közöttük. Norton lehúzta a tiszta abszintot és felnevetett. Láttam, hogy már nem józan és tudva, hogy mibe keveredett a lánnyal, nem akartam, hogy valami olyat tegyen, amit később biztosra megbán. Elengedtem Abbyt és Nortonhoz sétálva megpaskoltam a vállát.
- Mi történt Dariával?
Norton megköszörülte a torkát, ragyogó volt a tekintete.
- Bírom a csajt – túrt a hajába. – Kurvára bírom és épp ez a baj. Fú, basszus, ha tudnád, hogy csókol! Ki sem tudom verni a fejemből, az a test, anyám ez a lány durván jó – megrázta a fejét és kábultan leheveredett az egyik üres székre.
- Csak ne bántsd meg – néztem mélyen a szemeibe. Norton nyelt egy hatalmasat, arca zavart volt, maga se értette az érzéseit.
- Sosem akarom elereszteni – suttogta halkan.
- Mi van bátyó szerelmes vagy?
Megforgatta a szemeit.
- Kérlek Nolan, fogd be – gúnyosan összeszorította a száját. – Ne akard, hogy beverjem a képed.
- Te rohadtul belehabarodtál – röhögtem fel. Norton ijedten meredt Dariára, aki szerintem ránk se hederített, mivel túlságosan el volt foglalva Abbyvel.
- Nolan!
- Na valld be, szereted? – hátravetett fejjel bámultam bátyám zavarát.
- Szopd le – lökött vállon és nevetve a lányhoz sétált.
Csak ekkor vettem észre, hogy Viktor Abby mellé lépett. Még mindig zavart, hogy haverom teljesen rá volt állva a barátnőmre, de nem szólhattam semmit, hisz tudtam, hogy bírják egymást, hogy ők ketten barátok.
Lenyeltem az epét és próbáltam nem rájuk koncentrálni, de szemeim minduntalan rájuk vándorolt. Abby hirtelen felpattant és megragadta a fiú kezét. Daria és Norton egyszerre pillantottak rám, ám én nem bírtam velük foglalkozni, szemeim előtt csak ők ketten lebegtek. Be kellett vallani, hogy jól néztek ki együtt. Viktor titokzatossága és Abby ragyogása kiteljesítette egymást.
A lány mosolyogva táncolt és engedte, hogy Viktor a derekára szorítsa az ujjait. A látvány, ahogyan együtt ringanak a zenére, egymásra néztek. Hirtelen túl sok volt, de a többiek szemében egészen más látszott. Ők csak két barátot láttak.
Nekem is ezt kellett volna tennem, de én barátok helyett, szeretőket láttam. Féltékeny voltam, elfordultam és idegesen a pultra csaptam. Nem igazán kellett volna, mivel a hosszú pult mögül egy nagyon nem kívánatos személy tűnt fel. Julie-val beszélgetett, és ő maga volt a pokol tüzén égő ördög.
Kay Michelle.
Kék szemei kiszúrtak, barnára festett haját az ujjai közé tűrte és kikerülve a vörös lányt, gyorsan átbukdácsolva a kollégáin, vigyorogva megállt előttem.
- Úristen, kit látnak szemeim! Nolan Lee!
Előre hajolt, összeszorította vörös ajkait és gúnyosan nézett a hátam mögé.
- A vörös cica lecserélt?
- Mit keresel itt? Egyáltalán miért vagy mindig ott, ahol én?
- Sors – dorombolta, egyik körmét a mellkasomra nyomva. – Tudod én anno szerettelek, lehet, hogy nem vetted észre, de brutálisan beléd voltam esve – kikerekedett szemekkel néztem a lányt, aki valamiért úgy gondolta, hogy lerántja a leplet az érzelmeiről. Nekem sosem volt több egy lánynál, akit néha megdugtam. – Képes lettem volna megváltozni miattad, de komolyan. Azt tervezgettem, hogyha végre összejövünk, akkor felhagyok a kurváskodással és visszamegyek a fősuliba – a baj ott kezdődött, hogy azt se tudtam, hogy Kay már főiskolás volt. – Annyi gazdag faszit megkaphattam volna, de én téged akartalak és tudod mit? Sajnálom az akkori énemet, ha igent mondtam volna, az egyik öregnek, akkor most egy palotában élnék, amiatt, hogy dugatom magamat egy pénzes csávóval, aki alig pár év múlva meghal és vagyona rám marad.
- Ezt most miért mondod el? – vontam fel a szemöldökömet és kérdőn néztem rá.
- Mert felajánlom magamat utoljára.
Hirtelen már nem egy ribancot láttam magam ellőtt, hanem egy egyszerű lányt, aki beleszeretett egy idiótába. Bűntudatom támadt, hogy annyiszor semmibe vettem az érzéseit és kihasználtam, de valahogy mégsem bírtam annyira megsajnálni. A lány még mindig szeretett engem és most az egyszer már tényleg szerettem volna ezt a kapcsolatot örökre megszűntetni.
Kiűztem a fejemből Abby és Viktor alakját és egyedül Kayre koncentráltam. Nehéz volt.
- Figyelj Kay – néztem a lányra, arca megremegett. – Tudom, hogy egy fasz voltam és örökre az is maradok, de az istenibe felejts el engem mindörökre! Dugasd magadat egy gazdag pasival, aki majd pár nap múlva meghal, a vagyona a tiéd és akkor élheted az életedet. Szerezhetsz magadnak millió szeretőt, vagy akár meg is állapodhatsz egy normális ember mellett, egy millióval a zsebedben. Engem hagyj, mert sosem fogok máshogy tekinteni rád, egy egyszerű tárgy vagy a szememben.
A lány felnézett majd Julie-ra. Bólintott és elindult, de utoljára hátra nézett.
- Azért ha kellenék, megtalálsz a Clair's-ben.
Hitetlenül felnevettem és hagytam, hogy egy rossz szakasza az életemnek örökre leváljon rólam.
Kedves Olvasóim!
vélemény? :)
nos beszámolnék arról, hogy a nagyjából derekamig érő hosszú hajamat a holnapi nap folyamán le fogom vágni a vállamig, szóval drukkoljatok, mert nagyon izgulok :D
és nem elhanyagolható, hogy köszönök nektek újból mindent!