A fiú
......................................
A szendvicsemet a pofámba tömtem és figyeltem, ahogy Norton az ágyamon elterülve lapozgatott egy nyomozással kapcsolatos könyvet. Szemöldökét összeráncolva merült el a sorokban. Számomra különös látványt nyújtott, hisz annyi éven keresztül még csak a könyvek közelébe se ment.
Mellkasán hevert a történelem tankönyve és unottan váltogatta a két tárgyat. Mikor már érezte, hogy bámulom felnézett.
Elvigyorodott és megláttam azt a jól ismert gödröcskét. Egyedül ő volt az a családban, aki anyánktól örökölte ezt a szédítő mosolyt.
- Áttértél a másik nemre?
Megforgattam a szemeimet és lesöpörtem magamról a morzsákat.
- Persze és pont téged szemelnélek ki ez esetben – felröhögtem. Norton középső ujja a levegőbe szállt majd szépen lassan visszatért a könyveihez.
Egy kis csönd állt be a beszélgetésbe, ő a füzetét bámulta én pedig a sütkérező napsugarakat, ahogy lassan beborítják egész Woodburnt. Az aranyló szálak fényes hímzéssel keretezték a csupasz faágakat és az épp hogy éledező zöld füvet. A kocsik szélvédőjén és a messze folydogáló patak tükrén ott botladoztak a napsugarak, majd a széllel együtt elmerültek a fenyvesek tüskéi között.
Az ég kék volt, már-már meseszerűen kék. Rég láttuk a csupasz eget, annyi borúsan töltött hónap után. Kurtán nyeltem egyet és tekintetemet visszavezettem bátyámra.
- Szerinted sikerülhet?
Nem kellett elmondania, tudtam, hogy mire gondol.
A hajamba túrtam és hátra dőlve vártam, hogy Todd vagy Viktor becsörtessen az ajtón és végül elkerülhessem ezt a kínos kérdést. Mindenki tudta, hogy néhány fiatalnak lehetetlen kinyomozni egy gyilkosságot, de képtelen voltam feladni és ölbe tett kézzel bámulni azt, hogy az egész gimnázium lassacskán kipusztul.
Néha napján felvillámlott bennem egy megérzés. Az eddigi áldozatok mind lányok voltak és vörös hajúak – Ellie festette. Erre a leírásra tökéletesen illet Abby is. Gyomrom összeszorult a gondolatra, hogy bármilyen pedofil hajlamú gyilkos a kezei közé kaparinthassa Abbyt.
Kihúztam a matek könyvemet és elkezdtem lefirkálni az aznapi házit, persze egyszer, mikor elhatároznám magamat arra, hogy szorgalmasan írjak valaki megzavart. Daria hatalmas hévvel rontott be, mögötte ott futott Viktor.
- Istenem, hogy nem jöttem rá! – kiáltott fel hirtelen és lehuppant Norton ölébe, a fiú feljajdult. Sajnáltam az ágyékát.
- Óvatosabban nem lehet?
- Ó – kapott a szájához, majd gúnyosan elmosolyodott. – Bocsáss meg.
De nem mozdult, elnevettem magamat, majd helyet szorítottam Viktornak.
- Mi történt?
- Daria teljesen fel van pörögve, képtelen leülni csak egy percre, ahogy kijöttünk töriről a csaj már pörgött.
- Csitt! – meredt ránk szúrósan. – Abbynek tesije van – szitkozódott egy sort, majd a hajába túrva idegesen összezárta az állkapcsát. – Mindegy, neki később elmondjuk!
- D. nem tudsz pontosabban fogalmazni? – csapott a combjaira fivérem, a lány alig láthatóan elpirult, de azonnal rendbe szedte szétcsúszott vonásait.
- Vörös lányok, megkötözve, levágott haj, meztelenre csonkított test, különböző nevekkel illetve...
- Boszorkányok – suttogtam elhűlten. Daria csettintett a nyelvével.
- Ahogy mondod! Utánanéztem a könyvtárban és egy csomó boszorkánysággal kapcsolatos könyvet találtam, mind a szobánkba van! Kicsit keresgéltem és azonnal rátaláltam erre – pötyögött valamit a telefonjába és kiadott egy oldalt, valamiféle boszorkánysággal foglalkozó könyvből. – Valamennyi forrásban megtaláltam azokat a nyomokat, amelyek arra utalnak, hogy a gyilkos valami boszorkány utáló mániákus lehet! Mindenféle halálozási módszert összegyűjtött – szemei izgatottan csillogtak. Ujjai sebesen jártak. – Nincs laptopotok?
Norton azonnal felugrott és előhúzta a párnája alá rejtett laptopot, már napok óta itt élt a koleszban. Daria hálásan motyogott valamit a fiúnak, telefonját a frissen húzott lepedőre dobta és már az ölében is volt a méregdrága Apple. Az ezüstös almát nézegetve eltűnődtem azon, hogy én, hatalmas történelem imádó ilyenekre miért nem jöttem rá.
Visszaemlékeztem a gyilkosságokra. Megégetett hajtövek, véres mellkas, összekötött, meztelen végtagok.
Égetett.
- Baszki!
- Az bizony – emelte rám kék szemeit. – Ugye? A szemünk előtt volt minden.
- Az égett hajtövek, így akarta illusztrálni a megégetést! – felpattantam és idegesen kezdtem rágni a számat.
- Akkor minden bizonnyal a megnevezések is boszorkány gyilkolással kapcsolatos nem?
- Erre még nem jöttem rá – ciccegte a lány Viktornak.
- És a véres szekrények? – így Norton.
- Figyeljetek, jó úton járunk, egyszerre nem találhatunk mindenre megoldást, szép lassan mindenre fény derül...
- De nincs időnk! – sóhajtotta bátyám és idegesen a hajába túrt. Arca azonnal gyötrődő grimaszba futott.
Elterült az ágyon és a fal felé fordulva felsóhajtott. A nap megsajnálva az aprócska, összegyűlt csapatot, fényes lángjait elszórta a padlón, ami ezáltal parázslani kezdett. Hunyorogva néztünk az ablakra, Viktor megforgatta a szemeit, majd meglazította a nyakkendőjét, leterítette magáról a zakót és átdobta a saját ágyára.
- Norton, jól haladunk. Gondolj bele mit csináltunk eddig? Nyomozásról szóló könyveket lapozgattunk.
- És Viktor, mond meg nekem, miben segít az, ha tudjuk, hogy milyen sémán dolgozik a gyilkos?
Elhallgattunk, mert Nortonnak igaza volt. Azzal, hogy megtaláltuk azt miszerint végzi a dolgát, azzal nem segítjük a nyomozást, így sehogy sem fogjuk megtudni, hogy ki lesz a következő.
- Ha van valamilyen rendszer, lehet – elhallgatott a lány. -, lehet találunk valami jelet, ami segíthet kikövetkeztetni azt, hogy ki lehet a következő áldozata.
- Ha egyáltalán lesz következő.
- Lesz – vágta rá Viktor. – A rendőrség leszarja, hogy mit csinál. Ő egy beteg ember, neki ez örömet okoz, főleg úgy, hogy nem kell, amiatt aggódnia, hogy valaki lebuktatja.
- Másik véglet: lehet mindet azért teszi, hogy a rendőrség, hogy az emberek felfigyeljenek rá – suttogtam, megráztam a fejemet és újból csak az ablakra tapasztottam a szemeimet. Valamiért nyugalmat sugárzott a külvilág képe.
- Ha a második eset lenne nem kéne, amiatt aggódnunk, hogy folytatja.
- Nem Norton – nevetett fel szárazon a lány és kidugta a fejét a laptop mögül. – Épp az a rosszabbik eset, képzeld csak el. Senki sem figyel rám, egy őrült gyilkos vagyok és azt akarom, hogy egész Amerika újságai rólam zengjenek. Egyet tudok tenni: egyre több-és több embert csalok a csapdámba, egyre több-és több családot csonkítok meg, erre már muszáj lesz a rendőrségnek is kapnia, mert ez már nem csak Oregon ügye lesz, hanem Amerikáé.
Bólintottam. Daria esze jól járt. Az ajtó kitárult és barátnőm két hatalmas pizzás dobozzal, és néhány gőzölgő papírpohárral álldogált az ajtónkba. Lehetett a poharakban kávé, de innen is éreztem a tea jellegzetes illatát.
Arca kipirult, arról árulkodott, hogy a kinti levegő csalóka még, haja izzadt, tényleg testnevelés órája lehetett.
Ledobta a táskáját, lejjebb húzta a szoknyáját. Imádtam, ha néha egy kis változatosságot tesz az egyenruhájába. A fiúknak megvolt szabva, hogy mikor mi van rajtuk, de a lányoknál volt választási lehetőség. Egy címerrel díszített rövid kis szoknyácska és egy ugyanolyan díszítésű nadrág között lehetett cikázni, ingjük nekik is kőbe volt vésve.
Egy kontyba kötötte a haját, a friss tincsek illata megrészegített, ahogy hosszú combjainak látványa, szoknyája kissé feljebb csúszott, éreztem, hogy a nadrágom kezd szűkösebbé válni. Hónapok óta nem szexeltem senkivel és serdülő fiú létemre egy gyönyörű lány látványa azonnal felébresztette lankadó érzékszerveimet.
- Az órádnak még tartania kéne, nem? – pislantott egyet Daria.
- Salmander jó fej volt, be adtam azt a dumát, hogy tudod... - körbe pillantott a szobán. A sok fiú látványára kissé elpirult. Zavartan megtekert egy tincset és elnevette magát. -, na hogy az van és hazaengedett.
- És ugye ez csak hazugság volt? - Tört ki belőlem a kérdés. Norton a párnába temette a fejét.
Abby rám kapta a szemeit és még vörösebbé vált az arca. Kis perverz.
- Tartogasd a pajzán beszólásaidat későbbre és mielőtt még azt hiszitek, még egy éjszakát Nortonnál töltök tévedtek, ha dúlnak a hormonok csak egy recsegő ágyas motelszobát bírok ajánlani – Daria gúnyosan felnevetett. -, vagy éppen hotelszobát.
Abby kacagva hullott mellém, befészkelte magát közém és Viktor közé és érdeklődve hallgatta Daria hosszú monológját. A pizzás dobozt felnyitottuk és mindenki rávetette magát, Abby édesen ráncolta az orrát, észrevétlenül egy aprócska paradicsomdarab akadt orra hegyére. Annyira figyelt barátnője szavaira, hogy elkerülte a figyelmét, aranyosan majszolt tovább.
Mikor Daria befejezte a beszédet éhesen átvetődött Nortonon és egy nagy szeletet a szájába tömve rágcsálni kezdett ő is.
Viktor súgott valamit Abbynek, arca pipacsvörössé vált és lesöpörte a piszkot az orráról. Viktor túl közel volt a lányhoz, ajkai érintették dús hajkoronáját és selymes bőrét, mely már messziről fénylett. Féltékenység kúszott a torkomba, mert látásra nem tűnt úgy, hogy Abbynek ellenére lenne, sőt észre se vette, hogy a fiú mennyire ráhajolt.
Kuncogott, élvezte a másik leheletét - vagy mit tudom én - de öklöm egyre csak ott feszült az ölemben.
Norton kiszúrta, hogy milyen eszelősen figyeltem az oroszt. Daria felkapta a fejét a laptopról és kérdőn meredt fivéremre. Hirtelen megszűnt a kellemes hangulat, csak Abby nevetését hallottam és Dorohov mély dörmögését. Kellemetlenül éreztem magamat.
- Hamilton tényleg aggódott – fejezte be a fiú, majd felnézett. Ahogy észlelte a helyzetet ádámcsutkája megugrott és alig láthatóan arrébb csúszott. – Minden oké?
Norton elnézett a másik irányba és beszélgetésbe elegyedett a fekete hajúval. Abby motyogott valamit arról, hogy vesz még egy szeletet, de Viktor sötét tekintetét nem bírtam elereszteni.
- Mizu? - kérdezte Abby.
Lenéztem a lányra, aki szégyenlősen vigyorogva beleharapott a pizza szeletébe.
- Minden oké – nem akartam Viktorra nézni, mert a harag, amit még előbb éreztem, bennem tombolt. – Tényleg – sóhajtottam fáradtan, magamhoz húztam és arcomat a hajába temettem.
Kinyílt az ajtó és Todd bedugta a fejét.
- Öhm... bejöhetek?
- Persze! – pattant fel a lány és kiszakadt az ölelésemből, kezdtem egyre ingerültebbé válni. – Kérsz egy kis pizzát? És kávét, vagy inkább teát? Egyáltalán miért kérdezted meg, hogy bejöhetsz ez a te szobád!
A szőke fiú elé libbent és mosolyogva megölelte. Örültem, hogy jóba voltak, de egyenesen éheztem a lány érintésére.
- Ha kell kiűzöm ezt a hálátlan, dagadt brigádot!
Daria hangosan felkacagott és a pizzamaradékot legurította egy kis kávéval, én inkább egy pohár teát ragadtam meg.
- Komolyan Todd, ez a te szobád is, bocs, hogy itt dekkolunk – nézett fel Daria a fiúra.
A beszélgetés egészen más irányokba folyt nem arra, amerre elterveztük, de talán így is volt jó. Mind a füzeteinkbe burkolóztunk, készültünk a következő napra, ám a beszélgetés nem hagyott alább. Ennek ellenére bennünk ott csücsült mélyen a fanyargató félelem a holnappal kapcsolatban. Nem tudhattuk, hogy mi fog történni, hogy a gyilkos újra lecsap-e vagy tovább élezi-e a fegyverét.
Abby az ölemben ült. A Mustang most is hűen ott volt nekünk. Feljebb tekertem a fűtést és felnéztem a csillagos égre. Magamhoz szorítottam a lányt és szemeimet nem vettem le arról a valamiről. Hatalmas lilásfekete massza, amit sűrűn leptek el a fénylő arany és ezüst pontok. Gyönyörű volt. A tiszta ég engedte láttatni az egészet, a domború földünk határait, azt a végtelen eget, amit felfogni is nehéz volt.
Abby a nyakamhoz szorította az arcát és ő is kibámult a semmibe. Dörmögött alattunk a kocsi. Mivel messze voltunk a lámpák fényeitől az ég még inkább levedlette magáról az aggályokat és teljes meztelenségbe vonult.
A hosszú réten hullámoztak a magas szárú fűszálak, amik még nyáron barnára sültek, a gyengéden dalolászó szél táncoltatta őket. A körülöttünk húzódó fenyves erdő, ami kellemes barátként keretezte az apró kis tisztást, ontotta magából az éjjeli madarak halk zenéjét. Különböző nótát zengtek.
Minden nyugodt volt és csodálatos, a természet zenéje ringatott ki minket a világ szeme elől.
Végigsimítottam a lány gerincén, beleborzongott, háta ívben megfeszült. Elnyomtam egy nyögést és ragyogó szemekkel néztem Abbyre.
- Szeretkeztél már valaha? – át se gondoltam a szavaimat. Tökéletesen látszott a sötét ellenére is, hogy arca vöröspírba borul. – Bocs.
Abby vállon bökött.
- Nem mondták?
- Mit? Hogy Woodburn összes palijával összefeküdtél már?
Belebokszolt a vállamba. – Utállak!
- Na válaszolsz vagy nem? Végül is megéri tudnom, ha majd...
- Ne is folytasd! – lehajtotta a fejét és zavartan felnevetett.
- Nem én voltam az, aki annak ellenére, hogy szóltam levette magáról a pólót elém tárva gyönyörű... – de nem bírtam befejezni, mivel tenyerét a számra nyomta. Megnyaltam, de nem vette le.
- Mondom, hogy utállak!
- Azóta is kísért a kép – nyögtem fel és ujjaimmal felemeltem az állát, ajkai megcsillantak a csillagok halvány homályában. – Minden este mielőtt lefeküdnék, megjelenik az elmémben a kép, ahogy apró ujjaiddal lerántod magadról a pólót és kerek melleidet feltárod előttem, baj ha ez a kép ringat álomba? – halkan duruzsoltam a fülébe, teste túlságosan feszes volt. Nem akartam, hogy a szex téma így hasson rá, finoman a combjaira simítottam az ujjaimat és figyeltem a reakcióját. Kapkodta a levegőt, apró csókokkal hintettem be az arcát. – Shh... nyugi.
Arca piroslott, ujjait a nyakam köré fonta és lehajolt a számra, csókolóztunk. Felhevült a testem, tudtam, hogy nem egy kocsiban kéne elvennem a szüzességét. Túlsokan fordultak már meg a hátsóülésen, de ahogy a lány az ölemben ringott és vöröshaját hátravetve a nevemet nyögte, már kezdett elhagyni a józan eszem.
A két ülés közt hátracsúszott és a karjaimat fogva magára rántott. Ziháltam, az ablakok párásak lettek. Imádtam felhevült testét csókolgatni, finom bőrét harapdálni, szerettem azt benne, hogy én vezethetem be őt az intimitás rejtelmeibe.
- Nolan – búgta halkan, kis ujjai lecsúsztak a vállamon, ingem gombjaihoz.
Ártatlan arcát nézve azonnal bűntudatom lett, ujjait megragadva lehúztam onnan és a teste mellé ejtettem őket, homályosan gondolkoztam, de arra emlékeztem, hogy Abby a nyakamhoz hajol.
- Ne!
Elhúzódtam. Arca újból pirossá vált.
- Öhm... oké, valamit rosszul csináltam? – hebegte zavartan beletúrva a hajába.
Megráztam a fejemet.
- Dehogy, istenem annyira kívánlak, nem erről van szó – egy apró csókot nyomtam az ajkaira. – Csak, tudod – kinéztem az ablakon, majd sóhajtottam. Őszinteség, Lee! -, már annyian... hogy is mondjam, megfordultak itt.
Abby arca elsápadt, majd egészen más fajta pirosság jelent meg az arcán. Megigazította a ruháját és ingerülten kilépett a hideg levegőre, minden vágy kiszivárgott az autóból, felkapkodta magára a kabátot és dühösen magbába szívta a levegőt, utána mentem.
- Abby!
- Nolan, kuss! Éppen arra készültem, hogy odaadom neked a szüzességemet erre te azt vágod a fejembe, hogy túl sok lányt dugtál meg a kocsidban! Istenem annyira – motyogott valamit. -, annyira nincs meg benned a romantika!
Megfordult és könnyes szemeit látva tényleg azon tanakodtam, hogy jól fejbe vágom magamat valamivel.
- Ugyan, Abby!
- Nem, csak szarul esik az, hogy míg én egyáltalán senkivel nem feküdtem le, addig te már szétkurattad a kocsidat!
Felnevettem, de a lány szúrósan méregetett.
- Ugye csókolóztál már, mielőtt velem?
- Igen – sóhajtotta és megforgatta a szemeit. – Az megvolt, de... annyira hülyén érzem magamat
- Abby – kuncogtam, megragadva a csípőjét, magamhoz húztam és lenéztem rá, majd az égre. – Azt akarom, hogy az első intim élményed csodálatos legyen.
- Miért vagy olyan biztos abban, hogy te leszel az, aki ezt véghez viszi?
Nevetve megráztam a fejemet, persze, hogy most is csak szivatni akar.
- Mert tudom – csókoltam meg, miután elváltunk a füléhez hajoltam. – Miután elveszem a kis kincsedet, mindenhol, ahol csak az eszedbe jut...
- Nolan! – röhögött fel és két tenyere közé fogta az arcomat. – Kuss legyen, én még gyerek vagyok, megrontasz!
Csókolóztunk és hagytuk, hogy agyunk kiürüljön. Tényleg szükségem volt rá, meg persze egy hideg zuhanyra.
Kedves Olvasóim!
itt is lenne a következő fejezet, ami nagyon remélem, hogy tetszik majd nektek!
ha elnyerte a tetszésedet kérlek vote-olj vagy írj megjegyzést mert sokat jelentene :)
puszillak titeket!
ui.: nagyon remélem, hogy jól telik a nyaratok!
2017. 07. 31