- Nem kell a segítségetek. – lökte le magáról a fiúk kezét.
Elindult kifelé, de én elé álltam. A fiúk kimentek. Csak ketten maradtunk.
- Miért utasítod el a segítségemet? - kérdeztem úgy, hogy a sírás kerülgetett.
- Ez nem a te segítséged. Ez az apámé. – válaszolta ridegen.
- Amúgy is miért segítenél nekem?
- Hogy miért? – kérdeztem kínosan nevetve.
Nem bírtam tovább. Megragadtam a pólójánál fogva és magamhoz rántottam. A szemébe néztem, majd megcsókoltam.
- Gondolkozz el miért. Viszont akkor is segíteni fogunk, ha nem akarod. – mondtam és eleredtek a könnyeim. – Túl sokat küzdöttem már érted, hogy ilyen hamar elveszítselek. Nem volt igaza Mr. Rogersnek. A történelem nem ismétli önmagát, mert soha nem foglak megkapni. – mondtam és kirohantam.
Úgy érzem, megfulladok. Még annyi mindent akartam neki mondani, de nem tehettem. Ahogy berohantam a terembe megláttam, hogy egyedül Sharon van bent. Nyeltem egy nagyot. Elindultam a padomhoz a táskámért.
- Nocsak, ki van itt? A lány, akinek van barátja, de mégis a másér mászik rá. Vagyis inkább arra, ami az enyém.
- MICHAEL NEM A TE TULAJDONOD. – kiabáltam.
- Mit gondolsz, kivel beszélsz? Tönkre tudlak tenni. Egy pillanat alatt. – ragadta meg a hajamat.
- Engedj el.
- Ha ezt akarod. – mondta és ellökött. A fejemet bevertem az egyik padba és elkezdett vérezni. – Michael akkor is az enyém. Hiszen engem szeret. Hiszen én szebb, csinosabb, és vékonyabb vagyok. – hangsúlyozta ki a szavakat.
- Igen. Ez igaz.
- Örülök, hogy valamiben egyet értünk.
- De te nem tudsz tiszta szívből szeretni. Amíg neki te voltál az első szerelme addig te kisajátítottad őt, de megcsaltad. – sétáltam hozzá oda. – Te egy utolsó dög vagy, akinek nincs szíve. Egy ember nem lehet a tulajdonod, mert az már régen volt. Nem igaz? Vagy te lemaradtál?
- Én több mindent tudok rólad, mint hinnéd szóval..
- Szóval mi? – jelent meg a bátyám. – Ha olyan sokat tudsz, róla mond meg kije vagyok én neki. – támaszkodott az ajtónak.
- Mi nem is beszéltünk ilyenről. – nevetett kínosan.
- HALJAM. – mondta idegesen.
- Tanár úr. Hiszen nem lehet senkije. – mondta határozottan.
Összenéztünk és elnevettük magunkat.
- Mi a vezetéknevem? – kérdezte Carlos.
- Morgan.
- És Evajé?
- A..Az lehetetlen.
- Így van. Ő az én drága kishúgom. És te vele kezdtél ki. – tördelte az ujjait. – Mivel én, nem bánthatlak, mert tanár vagyok, szerintem elég lesz az, hogy mindenből megbuktatlak az évvégén és a pótvizsgán is.
- Nem teheti. Szólni fogok az igazgatónak és a szüleimnek is és ők elég befolyásos emberek.
- Én ezt nem hinném. – jött be Mr. Rogers. – Elég szűkös helyzetben van a családotok.
- Ezért nem is fogsz semmit mondani, mert megtehetjük, hogy az utcára kerüljetek. – jött be Mr. Stephenson.
- Meg azért, mert felvettük az egészet. – szólt közbe bátyám.
Mit gondolom ti is észre vettétek, hogy lassan a végéhez közeledünk a történetnek. Arra lennék kiváncsi, hogy ki az, aki fel tudja sorolni az összes szereplőt. Tudom, hogy ezt már kérdeztem, de senki rá se hederített. Pedig eléggé érdekel.
B_Sziroma