Motoros szerelem 2 - A túlsúlyos lány / Befejezett/

19.rész

- Nem kell a segítségetek. – lökte le magáról a fiúk kezét.

Elindult kifelé, de én elé álltam. A fiúk kimentek. Csak ketten maradtunk.

- Miért utasítod el a segítségemet? - kérdeztem úgy, hogy a sírás kerülgetett.

- Ez nem a te segítséged. Ez az apámé. – válaszolta ridegen.

- Amúgy is miért segítenél nekem?

- Hogy miért? – kérdeztem kínosan nevetve.

Nem bírtam tovább. Megragadtam a pólójánál fogva és magamhoz rántottam. A szemébe néztem, majd megcsókoltam.

- Gondolkozz el miért. Viszont akkor is segíteni fogunk, ha nem akarod. – mondtam és eleredtek a könnyeim. – Túl sokat küzdöttem már érted, hogy ilyen hamar elveszítselek. Nem volt igaza Mr. Rogersnek. A történelem nem ismétli önmagát, mert soha nem foglak megkapni. – mondtam és kirohantam.

Úgy érzem, megfulladok. Még annyi mindent akartam neki mondani, de nem tehettem. Ahogy berohantam a terembe megláttam, hogy egyedül Sharon van bent. Nyeltem egy nagyot. Elindultam a padomhoz a táskámért.

- Nocsak, ki van itt? A lány, akinek van barátja, de mégis a másér mászik rá. Vagyis inkább arra, ami az enyém.

- MICHAEL NEM A TE TULAJDONOD. – kiabáltam.

- Mit gondolsz, kivel beszélsz? Tönkre tudlak tenni. Egy pillanat alatt. – ragadta meg a hajamat.

- Engedj el.

- Ha ezt akarod. – mondta és ellökött. A fejemet bevertem az egyik padba és elkezdett vérezni. – Michael akkor is az enyém. Hiszen engem szeret. Hiszen én szebb, csinosabb, és vékonyabb vagyok. – hangsúlyozta ki a szavakat.

- Igen. Ez igaz.

- Örülök, hogy valamiben egyet értünk.

- De te nem tudsz tiszta szívből szeretni. Amíg neki te voltál az első szerelme addig te kisajátítottad őt, de megcsaltad. – sétáltam hozzá oda. – Te egy utolsó dög vagy, akinek nincs szíve. Egy ember nem lehet a tulajdonod, mert az már régen volt. Nem igaz? Vagy te lemaradtál?

- Én több mindent tudok rólad, mint hinnéd szóval..

- Szóval mi? – jelent meg a bátyám. – Ha olyan sokat tudsz, róla mond meg kije vagyok én neki. – támaszkodott az ajtónak.

- Mi nem is beszéltünk ilyenről. – nevetett kínosan.

- HALJAM. – mondta idegesen.

- Tanár úr. Hiszen nem lehet senkije. – mondta határozottan.

Összenéztünk és elnevettük magunkat.

- Mi a vezetéknevem? – kérdezte Carlos.

- Morgan.

- És Evajé?

- A..Az lehetetlen.

- Így van. Ő az én drága kishúgom. És te vele kezdtél ki. – tördelte az ujjait. – Mivel én, nem bánthatlak, mert tanár vagyok, szerintem elég lesz az, hogy mindenből megbuktatlak az évvégén és a pótvizsgán is.

- Nem teheti. Szólni fogok az igazgatónak és a szüleimnek is és ők elég befolyásos emberek.

- Én ezt nem hinném. – jött be Mr. Rogers. – Elég szűkös helyzetben van a családotok.

- Ezért nem is fogsz semmit mondani, mert megtehetjük, hogy az utcára kerüljetek. – jött be Mr. Stephenson.

- Meg azért, mert felvettük az egészet. – szólt közbe bátyám.

Mit gondolom ti is észre vettétek, hogy lassan a végéhez közeledünk a történetnek. Arra lennék kiváncsi, hogy ki az, aki fel tudja sorolni az összes szereplőt. Tudom, hogy ezt már kérdeztem, de senki rá se hederített. Pedig eléggé érdekel. 

B_Sziroma