Motoros szerelem 2 - A túlsúlyos lány / Befejezett/

2. rész

- Bocsánat. - A fekete hajú szemüveges fiú kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Semmi baj.

Ez a fiú Michael Rogers. Az iskola egyik bűnűzője. Ahogy felismertem ellöktem magamtól.

- Gyere ide hájas. – hallottam az „úrfi" hangját.

De nem tudtam már semmit sem tenni. Elkapott a hajamnál fogva és hátra rántott. Michaelre néztem, aki ökölbe szorította a kezét és nem habozva a szőke arcába vágta. Az ütéstől meghátrált és elszaladt. Én pedig gyorsan felálltam. A fiú ezek után oda lépett hozzám.

- Jól vagy? – kérdezte és kisöpörte a hajam a szememből.

- I- Igen. – mondtam és éreztem, hogy fülig pirulok.

- Biztos? Ne menjünk el az orvosiba?

- Kérlek, ne foglalkozz velem. – mondtam és elindultam, de még visszafordultam és rámosolyogtam. – Köszönöm.

Ezek után vége lett a tanításnak én pedig visszamentem az oviba. Billit az anyukája haza vitte a reggel történtek után. Segítettem megteríteni az uzsonnához. Amikor végeztünk leültem egy kicsit Stephanie néni mellé.

- Mi a baj Eva? – kérdezte mosolyogva a negyvenes nő.

- Emlékszik a reggeli dologra?

- Igen. Mi van vele?

- Az a fiú, aki a kocsiban ült az osztálytársam.

- Igen?

- Sajnos. Teljesen bedühödtem, amikor azt mondta, hogy Billy hibája volt, hogy kiment a labda az utca. Pedig ők mentek úgy, mint az őrült. – fújtam ki a lEvagőt.

- Értem. De ne aggódj. Az anyuka feljelentést tett. – mondta és az órájára nézett. – Nekem nemsokára ide jön a fiam. Kimegyek elé. Figyelsz addig rájuk?

- Persze. – mosolyogtam.

Pár másodperccel később csörömpölés hallatszott. Oda kaptam a fejem.

- Eva. – sírt Amy. Gyorsan oda mentem.

- Jól van, ne sírj. – Töröltem le a könnyeit. – Nem lesz semmi gond. Feltöröljük ezt és mintha mi sem történt volna. – mutattam az összetört tányérra.

- Ne mondd el anyának. Nem akarom, hogy haragudjon rám. Így is sokat kell dolgoznia. – szipogta.

Gyorsan feltöröltem és kidobtam a darabokat. Ezek után mindenki lefeküdt. Én pedig Amy ága mellett maradtam. A kezemet szorongatva aludt el. Viszont én is elálmosodtam és lehajtottam a fejem és elaludtam.

Talán egy fél óra múlva felébredtem és Michael arcával találtam szembe magam. Hátra hőköltem.

- Te mit keresel itt? – kérdeztem zavarba voltam.

- Anyámhoz jöttem. – mutatott az asztalnál ülő nőre.

Hol a nőre néztem hol a fiúra. Mind a ketten elmosolyodtak. Zavaromban lehajtottam a fejemet és felálltam.

- Most már elmehetsz Eva. Köszönöm a mai segítségedet.

- Igazán nincs mit. Hiszen imádom a gyerekeket. – mosolyogtam és elindultam haza.

A szívem csak úgy zakatolt. Olyan közel hajolt az arcomhoz. De egy ilyen lánynak, mint én nem lehetne esélye a motorosok fiánál. Este fáradtan dőltem be az ágyamba. Az után, hogy végig hallgattam anyámék veszekedését.

Reggel anya boldogan kelltet. Soha nem csinált még ilyet. Kérdőn néztem rá.

Itt is van a második rész. Mi a véleményetek?