Motoros szerelem 2 - A túlsúlyos lány / Befejezett/

1. rész

Nos itt is lenne a 2. évad első része. Remélem tetszeni fog nektek. Ha igen akkor csillagozzatok és írjátok meg kommentben.

Senkinek nincsen tökéletes alakja. És ezt én tudom a legjobban, akit régebben csúfoltak e miatt. A nevem Eva Morgan és ez az én történetem lesz arról, ahogy beleszerettem valakibe. Aki nem lesz más, mint Michael Rogers a rettegett motorosok vezérének a fia. 

Kezdjük is el:

- Képzeljétek Eva Morgan szerelmes Steve-be. – hallottam a nevetésüket.

- Ne már. Az a dagadék? Sajnállak haver.

- Ja, ne is mond. Saját magamat is sajnálom.

Nem szóltam semmit, mert már megszoktam.

Mivel ma elmaradt az harmadik órám bementem a Városi óvodában. Anna ott állt a kapuban. Mint máskor is fél bemenni. Oda léptem hozzá és kézen fogva együtt bementünk. Csak egy óvatos mosollyal hálálta meg.

- Szia Eva. Hogy-hogy itt vagy? - kérdezte az óvónő Stephanie Rogers. Igazán érdekes nő. Van egy fia, aki már 17 éves és a rettegett motorosok vezetőjének a felesége. Viszont kedvessége határtalan.

- Elmaradt az harmadik órám. - mosolyogtam a vörös hajú nőre.

- Értem. Akkor segítesz megcsinálni a reggelit?

- Persze.

Nem sokkal később éppen indultam, amikor az egyik kisgyerek a pattogó labda után szaladt az úttestre. Gyorsan oda futottam és visszarántottam az éppen közeledő autó dudálva és fék csikorgatva megállt.

- Jól vagy Billy? - kérdeztem aggódva, majd megöleltem a kisfiút.

- Mit keres egy gyerek az út közepén? Mi lett volna, ha az úrfi megsérül?

- Komolyan ez a fontos? - akadtam ki. - Majdnem elütött egy gyereket. Maga nem normális. És most valami kis úrfi a fontos?

- Mi ez a hangzavar? - hallottam Mr. Rogers hangját. - Szia, Eva.

- Jó napot. - köszöntem.

- Szóval mi a baj? - nyomta el cigit.

- Ez a ...

- Majdnem elütött egy gyereket és valami úrfi fontos neki.
A férfi közelebb lépett és megragadta a sofőrt. Imádja a gyerekeket. És bár keményszívűnek látszik nem olyan rossz, mint ahogy mások hiszik.

- Engedje el. – szállt ki a kocsiból egy szőke hajú fiú. – Nincs semmi szükség erre.

- Úrfi üljön vissza a kocsiba. Ez az ember egy vadállat.

- Vadállat? – kérdeztem. – Maga volt az, aki majdnem elütött egy gyereket. Inkább maga az állat. – mondtam és az órámra pillantottam. – Francba, elkések.

Mr. Rogers elengedte a férfit és hozzám fordult.

- Elvigyelek?

- Ha megkérhetem. – mondtam és felültem mögé a motorra.

Akkor még nem vettem észre, hogy az a fiú az osztályomba jár és egy gazdag fejesnek a fia, akiért minden lány vágyakozik. Csak akkor esett le amikor a szünetben megállt az asztalom előtt és számon kért.

- Mi volt az a reggeli? Hogy mertétek bántani a sofőrömet. Te kis disznó. Nem a mi hibánk, hogy az a kisgyerek kiugrott a kocsi elé.

- Úgy gondolod? – álltam fel és megragadtam az ingénél fogva. – Az egy dolog, hogy egy gyökér vagy, de egy gyereket hibáztatni. – emeltem fel a hangom. Kikerekedett szemekkel nézett rám. – Szóval szedd a sátorfád és engem ezzel ne zaklass. – mondtam és kimentem a teremből.

- Hé, gyere vissza. – kiáltott utánam.

Annyira dühös voltam, hogy észre se vettem az előttem álló fiút így sikeresen neki mentem.