- Jimin! - hallottam meg Jungkook hangját, és a következő pillanatban már egymást szorongatva álltunk az előszoba kellős közepén.
- Hol voltál? Miért nem válaszoltál? Jól vagy? - Két vállamat fogva nézett a szemembe és úgy faggatott.
Én csak mosolyogtam mint egy idióta, mert a tudat hogy aggódott értem, egyszerűen csodás volt.
- Nem válaszolsz? Megnémultál?
- Nyugi. - a hajába túrtam. - Most már jól vagyok.
Éppen hajolt volna hogy megcsókol, de Nari ezt kettőnk közé állva megakadályozta.
Oh, tényleg, el is feledkeztem arról, hogy még mindig itt van.
- Ezt ne. Nem akarom látni. Jungkook az én pasim, nektek pedig a lehető legtávolabb kell maradnotok egymástól, hogy biztosan ne történjen köztetek semmiféle undorító dolog.
"Jungkook az én pasim"... "undorító dolog"...
Keményen próbálkoztam, hogy a féltékenység ne vegyen erőt rajtam és vegye át az irányítást a cselekményeimben. Egyetlen okból sikerült. Jungkook egyik kezével még mindig a vállamat fogta, és Nari szavai után gyengéden megszorította azt, ezzel egy amolyan nyugtató üzenetet küldve a testemnek. Izmaim ellazultak, ám ez sem tartott sokáig.
- Mikor megyünk randizni? - Nari engem félrelökve, pilláit rebegtetve állt Jungkook elé.
- R...randizni? - kérdezett vissza Jungkook teljesen lesokkolva.
- Igen, tudod, minden pár szokott ilyesmit csinálni - vigyorgott. - Jól kell csinálnunk, hogy rólunk szóljanak a hírek, és az élőadásban történteket meg ráfoghatod Jiminre, hiszen neked van barátnőd.
Megígértem magamnak, hogy kedves leszek vele, de most legszívesebben letörölném az arcáról azt a csábos kis mosolyát.
- Nari, mi lenne ha most szépen hazamennél?
De ne is jöjjön vissza - gondoltam.
- Nem lehet. A bácsikám - közelebb hajolt Jungkookoz és úgy folytatta: -, aki a ti főnökötök..megtiltotta hogy nélküled hagyjam el a dormot. És Jiminnek másik szobába kell költöznie, mert te velem alszol.
- Ne beszélj úgy, mintha nem lennék itt. Én is hallok mindent. - Nem bírtam tovább tartani a szám.
- Hallottad? Akkor miért vagy még mindig itt? Már pakolnod kéne a cuccaidat.
Épp indultam volna - természetesen nem pakolni (azt nincs mit), csak el onnan -, de Jungkook elém ugrott.
- Én "költöztem" át a ti szobátokba és túrtam ki Tae és Hobi-hyungot. Majd én megyek.
- De... - meglepődve néztem rá. Tényleg semmi kifogása nincs az ellen hogy Nari mellett aludjon?
Ráadásul engem kitúrva maga mellől.
- Nyugi, attól még ugyanígy egy házban leszünk, Jimin.
Hát persze...
Lehajtottam a fejem, de ő államnál fogva megemelte és kényszerített hogy ránézzek. Kacsintott.
Az a kacsintás többet jelentett nekem mint az elmúlt pár óra bármelyik perce.
Reményt adott.
Jungkook közölte hogy bemegy pakolni, de segítenem kell neki, mert nem tudja hova pakoltam a dolgait. Ebbe Nari beleegyezett, én pedig alig bírtam nevetés nélkül.
Mikor beértünk a szobába, becsuktuk és zártuk az ajtót, mindketten halk nevetésben törtünk ki, hisz' mindketten tudtuk:
A ruháin - amik az ágyamon vannak - kívül más dolga nincs nálam.
Épp az ágyamon fekvő pólóját vettem kezembe és hajtogattam össze, mikor ő mögém lépett és hátulról megölelt. Mondanom sem kell, a pólója a földön végezte.
- Hol is tartottunk? - súgta a fülembe és megcsókolta a nyakam.
Libabőr futott végig testem minden kis porcikáján.
Megfordultam hogy szembe kerüljünk egymással, és kezemet vállán nyugtatva álltam lábujjhegyre hogy megcsókoljam. Hátrébb akart menni, de megbotlottam az ágyba, így egymásra zuhantunk. Nem zárom ki, hogy ez volt az eredeti célja is.
A csókot egy pillanatra sem szakítottuk meg, csak amikor már mindketten éreztük, hogy a tüdőnk oxigénellátása nem éppen a legjobb.
A szívem olyan hevesen vert, hogy úgy éreztem, bármelyik pillanatban kiugorhat a helyéről, és körbe futkározhat a szobán boldogan sikoltozva, hogy "Waa csókolózunk!".
Az idilli pillanatot Nari rikácsolása szakította meg.
- Nézzétek a híreket! Hát nem csodás? - áradozott.
Értetlen arckifejezéssel néztük egymást, mire rávettem magam hogy előveszem a telefonomat és megnézem mi miatt van így oda.
"BREAKING
A BTS, a pár órája a k-pop világ Miley Cyrus-aként emlegetett banda ügynöksége, a BigHit megerősítette, hogy a botrányt kezdeményező legfiatalabb tagnak, Jungkooknak barátnője van. Lehetséges hogy Jimin csak túl messzire vitte a fanservicet? Vagy esetleg az egész barátnő ügy kamu? Mindenesetre reméljük, hogy Jungkook hamarosan felfedi előttünk a valódi választottját."
Mikor Jungkook meglátta a csodálkozást a szememben, kivette a telefont a kezemből és suttogva kezdte olvasni a bekezdést.
- Valódi választott... - ismételte el kétszer
Vagyis mindenki azt fogja hinni, hogy Nari tényleg a barátnője, hiszen a PD is megmondta, hogy nem hagyhatja el a dormot Jungkook nélkül, én pedig nem távozhatok akkor, amikor ő is. Ergo, Narival előbb fogják kettesben látni, mint velem. Szépen kitervelték ezt az egészet, annyi szent.
- Hé, miért zártátok be az ajtót?! - fakadt ki az egyre idegesítőbb lány az ajtó túloldalán.
Kookie fogta a ruháit, és kinyitottuk az ajtót.
- Mehetünk aludni?
Komolyan, már a hangja is kezd irritálni.
Jungkook mosolyt színlelve bólintott és csak úgy kiment a szobából. Rám sem nézett. El sem köszönt. Tudom, hogy csak a szomszéd szobába megy, de akkor is. Tudtommal még mindig a barátja vagyok.
Ah, le kellene állnom a féltékenységgel. Bízom Jungkookban.
Kimentem a konyhára - az előszobán át, ahol a kanapén Tae és Hosek-hyung feküdtek, a földön pedig Namjoon. Szépen kirakták őket... -, a telefonomat letettem a pultra és ittam egy pohár vizet.
Jungkook szeret engem. Tudom. Érzem. Nem tenne semmi olyat amivel megbántana, vagy később megbánná.
Sóhajtva dőltem neki a szekrénynek, de mikor lépteket hallottam, visszasiettem a szobába. Nem volt kedvem szembe kerülni senkivel. Egyenlőre nem.
Az ágyban fetrengtem. Forgolódtam. Aludni akartam, mert tudtam, hogy szükségem lesz az erőre a holnapi gyakorlás során. Nagyon keményen kell dolgoznunk ahhoz, hogy tökéletes legyen az összhang tánc közben, és ezzel tökéletes előadást adhassunk a közönségnek.
Már ha egyáltalán maradtak még rajongóink...
Hiányzik Jungkook illata. Hiányzik ahogy átkarol. Ahogy jó éjszakát kíván. Még az is hiányzik, hogy lehúzza rólam a takarót.
Becsuktam a szemem, és elképzeltem mi lenne, ha most bejönne a szobába és befeküdne mellém.
Valószínűleg egy kis időre bekerültem az álomvilágba, ugyanis nagyon valósághűnek tűnt minden. Az ajtónyílódás. A parketta recsegése a léptek alatt. Ahogy besüpped mellettem az ágy...
Kinyitottam a szemem és Jungkook mosolygós arcával találtam magam szembe.
- Mit keresel itt? - értetlenkedtem.
- Ugye nem gondoltad, hogy csak úgy jó éjt puszi nélkül itt hagylak? - azzal megcsókolt.
Ajka az ajkamon, a keze az arcomon, és az én kezem az ő kezén. Az egész testem lángolt.
Hihetetlen, hogy miket tud kiváltani belőlem egyelten érintéssel. Sosem hittem, hogy férfi létemre egy másik férfi fog boldoggá tenni, de megtörtént. Már csak az örömmel tölt el, ha látom az arcát, ha hallom a hangját, ha megfoghatom a kezét és érezhetem az érintését a bőrömön. Azt kívántam, bárcsak örökre így maradhatnánk. Az ágyban. Szidás, cikizés és megszégyenítés nélkül, távol mindentől és mindenkitől. Csak mi ketten. Egymásba fonódva.
De rá kellett ébrednem, hogy amíg Nari itt van, addig semmi nem lesz olyan, mint amilyennek mi azt szeretnénk.
Nos, ha minden a terveim szerint fog haladni, akkor ez az utolsó előtti rész....e az első évadnak! Ugyanis igen, lesz második évad!
Tényleg nem gondoltam volna hogy ilyen sokatokat érdekelne:D Persze nagyon örülök neki!~^3^
További szép estét/napot mindenkinek!^^