Ott állt előttem teljes élet nagyságban. A haját laza "most keltem" stílusba állította és a megszokott babapopsi arc helyett, borostát növesztett. Akaratlanul igazítottam meg a hajam egy mozdulattal. Összeszedtem magam és megköszörültem a torkom.
- Mit keresel itt?- kérdeztem szinte már magabiztosan.
- Megmentettelek egy igen csúnya agyrázkódástól- válaszolt halkan.
- Hogy mitől?- esett le az állam. Törtem a fejem de nem jutott eszembe szinte semmi az esteből. Idegesen túrtam bele a hajamba- Sophie?
- A vendégszobában alszik- mutatott maga mögé. Távolságtartó volt. Nem jött közelebb és a szemembe sem nézett. Tudtam miért.
- Undorodsz tőlem, nem igaz?- nevettem fel kínosan. Az alsó ajkába harapva kényszerítette magát, hogy rám nézzen.
- Nem undorodok tőled- csukta be maga mögött az ajtót- Csak azt hiszem rádfér egy zuhany. Meg egy hajmosás. Na meg fogmosás, eddig érzem a pia szagot- fintorgott. Durcásan fontam keresztbe a karom magam előtt.
- Add a ruhámat, lelépek és többet nem kell a büdös számat szagolnod- vontam vállat.
- Először lefürdessz- jelentette ki- Aztán beszélgetünk.
- Nem beszélgetek veled- ráztam a fejem. Nem, nem lehet. El kell tünnöm innen és szereznem még olyan port tegnapról. Akkor először tudtam 10 percre kiverni a fejemből.
- De beszélgetsz- mondta nyugodtan. Bizonytalanul elindult felém. Én már alapból a szekrénynél álltam, így nem tudtam távolabb menni. Egy lépésre állt meg tőlem. Ha most megcsókol, elgyengülok. Nem teheti. Szó nélkül nyúlt el mellettem, vett ki egy pólót és törölközőt a fiókból, majd azzal a lendülettel a kezembe nyomta.
- Kényszerítessz, hogy fürödjek,mi?- adtam meg magam.
- Nem. Csak gondoltam kimosnád a hányást a hajadból- vont válatt. Undorodva indultam vissza a fürdőbe. Levettem a pólót, gondolom az övé, a fehérneműket és a forró víz alá álltam. Pár percig áztattam magam, lemostam a koszt, a pia szagot, a hányást, szóval amit buli után szokás. Hiába nyugodtam le, a szivem meg mindig hevesen dobogott. Mert itt volt. Ahogy végeztem, visszavettem a fehérneműt és a tiszta pólót. Újult erővel léptem be a szobába. Luke az ágyon ülve a tenyerét tanulmányozta, amíg rám nem nézett. Próbálta leplezni, de meggyötörtnek látszott.
- Miről akarsz beszélni?- kérdeztem egy fokkal kedvesebben.
- Rólad- válaszolt egyszerűen.
- Hogy-hogy rólam?- értetlenkedtem.
- Mégis mit vettél be tegnap?- szegezte nekem a kérdést.
- Miért érdekel?- kérdeztem vissza. Kínosan elnevette magát. Megdörzsölte az arcát, felpattant és a karomat megragadva magához rántott. Nem csókolt meg, bár majdnem sikerült. Próbáltam kiszabadulni a szorításból, de nem tudtam.
- Nagyon is jól tudod miért érdekel. És ha megtudom, ki volt az a seggfej aki az anyagot adta neked, a szart is kiverem belőle- sziszegte. Megszeppenve álltam előtte. Félnem kellett volna, de én csak mégjobban biztonságban éreztem magam.
- Nem, én nem tudom- makogtam. Luke szeme a számra szegeződött- Kérlek ne- csúszott ki a számon.
- Mit ne?- nézett mélyen a szemembe. Nagy levegőt vettem és tartottam a kontaktust.
- Ne csókolj meg- böktem ki. Luke a meglepettségtől mozdulni sem tudott. Ezt kihasználva kikerültem, felvettem a nekem kikészített gatyát (felismertem, Sophie-é) és kirohantam a szobából. Fogalmam sem volt mere mentem, csak futottam. Ahogy megtaláltam a lépcsőt, kettesével szaladtam le, de nem számítottam, hogy valaki elém ugrik és telibe neki rohanok.
- Basszameg- szitkozódtam halkan.
- Uh, megvagy?- segített fel Michael.
- Eressz el- löktem el magamtól.
- Cami, mi a bajod?- ráncolta a szemöldökét.
- Ő a bajom!- csattantam fel- Én csak elakartam menni abba a rohadt táborba, egy nyarat eltölteni és hazamenni. Ehelyett mit kaptam? Egy srácot, akibe teljesen beleestem és még egy ismeretlen fehér por is csak 10 rohadt percre tudta velem elfeledtetni. Utálom, utálom amiért szeretem, érted?- üvöltöttem. Jó érzés volt, kiadni amit gondoltam. Michael nem tudta mit is mondjon így hirtelen megölelt. Kitört belőlem az a fél év. Szorosan bújtam hozzá a most világoskék hajú fiúhoz. Nyugtatóan simogatta a hátam és a fülembe súgott:
- Minden rendbe jön a végén. Ha nem, az még nem a vége.