Petra
Tegnap este kicsit nehezebben aludtam el, hiszen „újra" kezdődik az iskola, ilyenkor mindig szoktam kicsit izgulni, gőzöm sincs miért :/. Gyanítom, ma sem alszom sokat, de nem izgulás miatt :@. De csak szép sorjában ;). Tehát ott tartottam, hogy ezáltal természetesen elaludtam kicsit, csupán húsz perccel később keltem, 7:30 helyett 7:50-kor :/ :@. Természetesen, időm, mint a tenger... lenne, ha nem lennék lány :D :P. Mikor kikászálódtam az ágyból & tudatosult bennem, hogy hány óra is van, kirohantam a fürdőszobába: arcot mostam, fogat mostam & próbáltam valamit kezdeni, a sűrű, barna, vállig érő hajammal, mert a kisebb tincseket mindig sikerül elfeküdnöm :@. Ha még ez nem lenne elég, az arcommal is kellett valamit kezdenem, mert a „gonosz kis pattanások" nem csak Cilut támadják meg :/ :D. Ezzel negyed óra ment el az életemből & még mindig pizsamában voltam. Felkaptam a fekete farmerom, a WWF-es hosszú ujjúmat, arra pedig a kedvenc macis kardigánomat (a kapucniján macifülek vannak :)). Negyed órám volt még beérni a suliba. Felkaptam a hátizsákom, bakancsot húztam, a szövetkabátomra feltekertem a sálamat, majd a sapkát is a fejemre húztam & letrappoltam a lépcső. Anya meg apa is lent voltak a pékségben (a házunkat a következőképpen kell elképzelni: egy emeletes, a földszinten van a pékség, az emeleten lakunk mi. Odavezet egy lépcső a ház oldalán & az erkélyről lehet bejutni, vagy a bolton keresztül. Van egy kis előkert-szerűség, de az udvar a ház mögött van). Tehát apa & anya értelmetlenül néztek rám:
- Te még itthon vagy?
- Nektek is jó reggelt! - morogtam, felkaptam egy papírzacskót, beleraktam két pogácsát & már indultam volna el, amikor anya még utánam szólt.
- Várj! Tessék, itt egy forró csoki! - hallottam, hogy az automata berreg, magyarul még két perc, mire kijutok.
- Anya! Sietek! - fordultam meg, de anya kezében már ott volt a szokásos papírpohár. Elmosolyodtam & visszaszaladtam.
- Köszi! - Adtam anyának meg apának is egy gyors puszit, majd elköszöntem. A szokásos jókívánságokat (Legyen szép napod! stb.) még hallottam, majd végre kiléptem a boltból. Odakint hűvös volt, de sütött a nap, bár úgy emlékszem a tegnapi időjárás jelentésből, hogy este esni fog a hó :). Múlt héten nem esett, & a mai nap sem épp úgy indult :/. A villamos hál' istennek a mi utcánkon is keresztülmegy, & Sanyi bácsi mindig megvár :). Bár ilyenkor télen, ha nagyon hideg van, vagy esik a hó, leállítják :(. De most még szerencsém volt: Sanyi bácsi integetett a vezetőfülkéből :). Felszálltam, & a bácsi most is jókedvűen üdvözölt :3. Régebben a fővárosban volt villamosvezető, de nyugdíjba vonulása után vidékre költözött, jelen esetben a mi városunkba :). & ezért felkérték a villamos vezetésére, & elvállalta :).
- Kellemes jó reggelt kívánok, Petra kisasszony!
- Jó reggelt, Sanyi bácsi! - köszöntem mosolyogva, miközben folyton az órámat néztem.
- Késésben vagyunk? Akkor belehúzunk egy kicsit! - kacsintott a bácsi, majd mikor elindultunk csilingelt egyet. Hálásan rámosolyogtam & leültem. Keresztülszáguldottunk a városon, nem sokszor kellett megállnunk, mindössze egy általános iskolánál, meg a plázánál. Megköszöntem a gyors utazást & leszálltam a sulinknál. Egy percem volt fél kilencig. -Kedves utókor!- biztosan furcsállod, hogy ilyen későn kezdődik nálunk a tanítás, tehát írok pár szót a suliról. Kossuth Lajos Gimnázium & Kollégium a teljes neve. Az igazgatónő sok évig Angliában élt, csak haza kellett jönnie ápolni beteg szüleit. Angol mintára akarta megváltoztatni a sulit, de csak a később kezdést fogadták el, hiszen teljesen más az iskolarendszer, & ez nem sokat változtat. Esetleg az egyenruha lehetett volna még, de a diákok leszavazták :D. Hogy mégis valamennyire angolos legyen, mindenkinek heti öt angolja van :/. Tehát ezért, mi nem fél nyolckor, vagy nyolckor, hanem fél kilenckor kezdjük a sulit, de ennek is van ára, csak fél négykor mehetünk el. Ami még jó itt, bár ez engem nem érint, hogy a kolesz közvetlenül a suli mellett van. Összesen három gimi van a városban, de mindegyiknek külön kolesza van úgy, mint a miénk. (Hallottam már, hogy más városokban a gimiknek nincs saját koleszuk, & a fél várost át kell utazniuk suli előtt :/.) Minden évfolyamon négy huszonöt fős osztály van. Igen, elég kicsi, de szerintem ez nem olyan nagy baj. Tíz perces szünetek vannak, & egy óra körül van egy háromnegyed órás ebédszünet. Ez elég soknak tűnik, de így is előfordul, hogy valakinek nem sikerül megebédelnie, hiszen az egész suli ekkor ebédel a száz fős menzán. Röviden ennyi :). Tehát ott tartottam, hogy egy percem volt beérni. Láttam pár végzőst, meg gólyát, akik rohantak be. Én nem siettem, hiszen Balogh Lajossal kezdtük a napot. Ő az ofőnk, & matektanárunk, de elég idős már, ezért mindig öt percet késik, mire felér az osztálytermünkbe. A legtöbb tanár fiatal, pályakezdő, de akadnak még ilyen őskövületek, mint ő, vagy Horváthné, aki biosz-föci szakos, & mindenki fél tőle, mert, hát, elég szigorú :/. A portán hál' istennek nem kaptak el (az a mániájuk, hogy aki késik, azt rögtön viszik az igazgatóiba :@). Ásítozva ballagtam fel az első emeletre. Pár diák még a folyosón lézengett, de a legtöbb teremajtó már be volt csukva. A mi ajtónk természetesen tárva nyitva állt, & az osztály zsivaját még valószínűleg a földszinten is hallották :D. Matyi természetesen az ajtóban állt, mindig onnan leskelődnek, hogy mikor jönnek a tanárok. Be is mutatom őket :). Mint minden osztályban, itt is vannak klikkek. Nálunk négy ilyen működik, meg természetesen vannak átmenetek. Nyugi, kicsit eltúloztam, mert azért elég jó kis osztályközösségünk van, tudunk együtt dolgozni :). Például a teremfestést is mi csináltuk meg: a kézlenyomatainkból hoztunk ki formákat. Tehát a terem hátuljában van egy kalapos pálcika ember (akit Bélának hívnak :D), aki egy pálcika kutyát sétáltat (Béla kutyája :P :D). Az ajtó felőli oldalon egy szivárvány, az ablakok között meg virágok :3 :). Elöl, pedig fel vannak írva a kedvenc dolgaink: idézetek, zenekarok, ételek, stb., de mindezeken keresztül óriási piros betűkkel: Vita Tigris :D :P. Ez a kedvenc dobozos üdítőnk, mert gyerekkorában mindenki ezt itta, & a büfében csak a mi kedvünkért van :D :P. Máshol az energiaital, vagy Topjoy, de nálunk ez :D. Ebből látszik, hogy jó osztály vagyunk, még a Vita Tigrist is kiharcoltuk :D. Visszatérve a csopikákra (Cilu szavajárása, jelentése: csoportok ;)). Az ajtó felőli padsorban van, az ajtó felőli csoport :P, akik ott ülnek vannak benne. Ők normálisak, néha csatlakoznak hozzánk :). Név szerint: Orsi, Zsuzsi, Saci, Dani, Kristóf & Dominik. A középső padsorban elöl ülnek a plázacicák. Ők kicsit kilógnak az osztályból, de azért ha arról van szó, tudnak normálisak is lenni. Ők Bella, Liza, Szabina & Réka. Talán utóbbi, aki olyan átmenet, ő néha becsatlakozik Orsiékhoz. Az ablak felöli padsorban szoktak ökörködni a „kisfiúk" :D. Csak így nevezzük őket, mert tényleg dedósan viselkednek. Na, jó, azért nagyon szeretjük őket, meg természetesen minden hülyeséget ők találnak ki :D: Andor, Matyi (akit már említettem), Olivér, Beni, Artúr & Rómeó. (Neki igazából Zoli a neve, de azt hiszi, hogy nőcsábász, mert nem néz ki olyan rosszul, ezért általában más osztályoknál lófrál, & ezért lett a beceneve Rómeó :D). & még vagyunk mi, a középső padsor hátuljában. Ez a csapat úgy állt össze, hogy voltam én, aztán ugye Cili, majd Cili volt osztálytársai, meg még páran, akik szintén nem tartoztak sehova. Rajtunk kívül van még Csenge, Ibi (Ibolya), Kori (Kornél), Marci (a másik osztályszépe :D), Ali (Aladár), Levi & a változatosság kedvéért még egy Zoli (ezért jó a Rómeó becenév, mert nem keverjük őket össze ;)). Ez a mi kis csapatunk. Tehát ott tartottam, hogy Matyi kint állt az ajtóban. Mikor meglátott, elkezdett idiótán vigyorogni, & elállta az utat.
- Jelszó?
- Ajj, Matyi, hagyjál már! - sóhajtottam, de csak nem akart beengedni.
- Jelszó?
- Baloghot sem fogod beengedni? - kérdeztem, mire komolyan bólintott. Majd valaki megkocogtatta a vállát. Marci volt az (ő amolyan vezérféle, tehát az összes kisfiú „fél" tőle :P). Matyi hátranézett.
- Igen, Márton mester? (valami játékból szedhették, mert mindenkit így hívnak, akire felnéznek :D).
- Engedd be szépen a kishölgyet! - mondta & rám kacsintott. Marci az összes lánnyal ezt csinálja :P :D.
- Igenis, Márton mester! - hajolt meg a „kisfiú" & végre utat engedett.
- Kösz, Matyi! - Összeborzoltam a haját, amit utál, hiszen mindig lefésülve hordja :P. Marci átkarolt & úgy kísért a helyemre. Mikor elhaladtunk Belláék mellet, kérdőn néztek ránk, mire Marci dobott feléjük egy puszit :D. Hülye osztálytársaim :D. Cilu már szaladt is hozzám, hogy megöleljen, hiszen péntek óta nem találkoztunk :O :P.
- Szia Petraa!
- Szia Cilu!
- Azt hittem már nem jössz - mondta aggódó arccal, miközben lepakoltam a táskám & kibújtam a kabátomból.
- Csak kicsit elaludtam... - mondtam, de az egész osztály az ajtó felé fordult. Megérkezett Balogh tanár úr, azonban Matyi az útját állta. Mindenki vigyorogva figyelte őket.
- Tanár úr! Mondja meg a jelszót!
- Kisfiam! Nem tudom a jelszót, engedjen be!
- A jelszó nélkül senki sem mehet át itt!
- Hagyjon a buta kis játékaival! Engedjen be! - mondta már paprikapiros arccal.
- Tanár úr! Nyugalom! Ne adja fel ilyen könnyen! Segítek. Közel áll a szívéhez!
- Hát maga biztosan nem! - vágta rá Balogh, mire mindenki felröhögött, Orsi (a hülyeség-gyűjtemény írója) pedig máris jegyzetelt.
- Nem gondoltam, hogy Balogh mesternek ilyen jó a humorérzéke - mondta Matyi vörös fejjel, & félreállt. A tanár úr pedig, mosollyal az arcán végre bebicegett a terembe. Az óra további részében feladatokat csináltunk a táblánál & Matyi egész végig Balogh mesternek szólította a tanárt :D. Utána volt egy angol óránk Jakab Anita tanárnővel, utána biosz volt Szabó Álmos tanár úrral, aki nagyon magas & mikor sétál, úgy néz ki, mint egy gólya, ami vadászik :D. Ezért a háta mögött mindenki csak gólyalábnak hívja :D. Végülis, illik a tárgyához :P. Ének óra... :D. Ez talán az egyik legjobb óránk, mert itt röpködnek ám az aranyköpések :D. Például ma is: énekeltünk valami népdalt, Király Ilona tanárnő pedig a sorok között sétált, & bólogatott a ritmusra. A tanárnő elég érdekes, mert úgy öltözik, mint a száz évvel ezelőtti emberek, pedig még csak harminc éves :O. & ilyen kör alakú szemüvege van, ami mindig lecsúszik neki, & grimaszolva próbálja a helyére rakni :P. Talán a Harry Potterből a jósnőhöz tudnám hasonlítani ;D. Tehát járkált, mint mindig, & ilyenkor mindig kiszúr valakit, hogy menjen az énekkarba, mert „mindjárt elájulok, olyan szép hangod van, fiacskám!" Igen, általában a fiúk „mély & férfias" hangját veszi észre :D Ma Rómeót találta meg, & intett a kezével, hogy hagyjuk abba az éneklést.
- Mindjárt elájulok, olyan szép hangod van, fiacskám!
- Köszönöm... - hangzott a félénk válasz.
- Ne nekem köszönd, hanem az égieknek. Hogy is hívnak?
- Zoltán...
- Rómeó! - üvöltötte be valaki, mire a tanárnő kérdőn nézett.
- Akkor most Zoli, vagy Rómeó?
- Zoli...
- Rómeó! - kiáltotta be Levi, mint kiderült másodjára.
- Akkor Zómeó, fiam...
& kész :D. Mindenkiből kitört a nevetés. Zómeó! :'D, na, de a tanárnő folytatta:
- Szívesen látnálak az énekkarban...
A röhögés tovább fokozódott, & szegény Rómeó elsüllyedt volna szégyenében :D. Egész szünetben ez volt a téma & "Zómeó" el is menekült gyorsan :D. Amikor megérkezett becsöngőkor, természetesen az összes fiú elkezdte ordítani: Zómeóó! (ez amolyan hülye szokásuk, leginkább egy marhacsordához hasonlítható :D). Csak az volt a bökkenő, hogy Rómeóval együtt Oláh Szilvia tanárnő is megérkezett. & mi zajongtunk. :/ Jelentés után a tanárnő leült & komolyan nézett az osztályra.
- Ki lesz a mai első felelőnk? (ez azért durva, mert nála sohasem felelünk :)). Az osztály egyik fele „titokban" kinyitotta a füzetét & lapozgatta, míg a másik fele csak hitetlenül nézett.
- Tanárnő, ne vicceljen már... - kezdte el Kori.
- Te szeretnél, Kornél? - kérdezte szigorú arccal a tanárnő, mire Kori megrázta a fejét. A tanárnő lassan elmosolyodott & elkezdett nevetni. Mi meg értetlenül néztünk egymásra.
- Csak ki akartam próbálni, mert olyan hangosak voltatok. Nyugi nem lesz felelés!
Az óra végéig ilyen ijesztő volt a hangulat, bár a téma nem volt olyan rossz. Csokonairól beszéltünk. Na, jó. Most jön az, amitől nem fogok tudni aludni :/. Az ebédszünet. Nem, nem a kaja volt szörnyű :D, hanem ami történt :/. Leültem az asztalunkhoz, Cilu & a volt osztálytársai közé. Alig kezdtem el enni a levest, amikor mit látok? A „kedvenc" kosarasom, kilencedikesek asztalánál áll, & éppen elküldi őket. Ideje volt, hogy elromoljon a napom, & szolgálatba lépjek. Na, jó, tegnap kicsit eltúloztam, mert nem annyira szörnyű a helyzet, hogy a menők folyton bántják a nyomikat, mert nem állandó ez, csak néhai alkalmakkor. Mint például most. Felálltam & elindultam az asztalhoz. Elkezdtem pörölni Ubullal, természetesen először csak szépen ;).
- Szia, "kedves" Ubul! Szabad megkérdeznem, mit csinálsz?
- Nem szabad - felelte a fiú, aki alig magasabb nálam, csupán pár centivel, & ez nagy szó, mert én sem vagyok túl magas :D. Intett a fejével a kilencedikeseknek, hogy menjenek már. Szegények már elindultak, de:
- Álljon meg a menet! Ne menjetek sehova! - mondtam nekik, majd visszafordultam Ubulhoz, akihez most már a második csatlakozott a bandából: Tóbiás.
- Tehát, "kedves" fiúk! Annyi hely van a menzán, de ti pont ide akartok ülni.
- Ajj, Petrácska - sóhajtott a fiú, "enyhén"eltúlozva. - Tudod, hogy mindig ide ülünk, hiszen mindig minket szoktál nézni.
- Tudod miért "kedves" Ubulka? Talán, mert arra várok, mikor okoztok megint valami bajt! - Cilu ekkor ért oda hozzám, & gonoszul nézett a fiúkra. Ő sosem beszél, de legalább ott van & támogat :').
- Ó, nem tudtam, hogy te vagy a dadusunk! - vágott vissza & „végre" Kody is megérkezett. A kilencedikesek tanácstalanul vártak, hogy mi lesz ennek a vége, ahogy mindenki más is a menzán.
- A Nyomik királynője! Mi a gond már megint? - kérdezte, de mire én kinyitottam volna a számat Ubul már válaszolt is :@:
- Petrácska éppen a jogainkat próbálja érvényteleníteni.
- Mi van?! A jogaitokat? Mintha bárkinek joga lenne, akárkit elküldeni a helyéről!
- Ide figyelj, "Királynő"! Mindig itt szoktunk ülni, persze, hogy elküldhetünk embereket. Hiszen ez a helyünk! - mondta Ubul, ezzel újra kihozott a sodromból, de most már nem kommentálok többet ;).
- Te olvastál valaha jogokról?
- Te csinálsz, azon kívül bármit is? - kérdezte Kody & pacsizott Ubullal, mert ez "szörnyen vicces" beszólás volt -_-.
- Talán, nekem nem csak azon jár az eszem, hogy hogyan álljon a hajam a suliban!
- Mi van? Kit érdekel a hajunk? - kérdezte Kody, mire Ubul & Tóbiás elpirultak.
- A haverjaid nem így gondolják! - mutattam rá a fiúkra. - De mindegy is. Menjetek innen! Itt ők ülnek! - mutattam rá a kilencedikesekre.
- Nem látom, hogy itt ülnének - mondta Kody & leült az egyik székre.
- Elég ebből! - kiáltottam. A szemem sarkából láttam, hogy az egyik tanár elindul felénk, de annyira elvakított a düh, hogy fel sem fogtam mit csinálok.
- Állj fel & menj másik asztalhoz!
- Eszemben sincs! - jött a válasz, & a másik két fiú is leült.
- Jól van, te akartad... - mondtam, felkaptam az egyik kilencedikes levesét & ráöntöttem Kody-ra. Megfagyott a levegő, & Kody letörölte paradicsomleveses arcát a kezével, majd ezt mondta:
- Ha harc, hát legyen harc! - & rámdobta a macaronis tálját! A macaronit, rám! Épp fordultam vissza, Cilu visszafogta a karom, hogy ne csináljak még valami hülyeséget, de nem volt rá szükség, mert Horváthné odaért hozzánk.
- Mi a fészkes-fenét műveltek? Azonnal megyünk az igazgatónőhöz!
Megfogta a vállamat, Kody-t felállította, majd őt is elkezdte maga előtt tolni.
- Köszi, szépen! - mondtam neki mérgesen.
- Mintha én kezdtem volna - forgatta meg a szemeit.
- Csend legyen! - ordította a tanár. Mikor odaértünk a lehető legtávolabb akartunk lenni egymástól, de Horváthné még mindig fogta a vállunkat :S.
- Igazgatóasszony! Ez a két gyerek csúnyán összeveszett, súlyos sértéseket vágtak egymás fejéhez -(Mi van?)- & egymásra borították az ebédjüket.
- Rendben van, Mária, döntse el ön, mi legyen a büntetésük - nézett fel Kovács igazgatónő az irataiból.
- Igazgatónő, kérem! - könyörögtem, mert hallottam/láttam már milyenek Horváthné büntetései. Az igazgatónő felnézett & sóhajtott.
- Jól van, üljetek le! Egy perc & befejezem. Mária kedves, maga elmehet, & köszönöm, hogy felhozta a rossz kölyköket!
- Ó, nagyon szívesen! Máskor is, tudja...
- Menjen már! - szólt rá az igazgatónő, majd Horváthné elhagyta a szobát. Utána még tényleg írogatott valamit Kovács, úgy öt percig. Addig körülnéztem az irodában, de semmi érdekes. Normális iroda kinézete volt, & az igazgatónő mögött a falon egy Nagy-Britannia zászló volt. Eközben Kody folyamatosan rágózott & annyira idegesített, hogy legszívesebben ráordítottam volna, de mivel az igazgatóiban voltunk, nem tehettem.
- Először köpd ki a rágódat! - szólalt meg az igazgatónő végre :). - Nem illik itt rágózni!
Erre Kody kelletlenül felállt & kidobta végre a rágót.
- No, jól van! Mit csináltatok? - kérdezte, de egyszerre kezdtünk beszélni Kodyval.
- Állj, állj! - mondta & megfogta a fejét. - Hölgyeké az elsőbbség - mondta Kodynak, majd rám nézett. Elmeséltem neki, mi történt, aztán megkérdezte Kodyt is, de ő csak helyeselt, hogy igaz, amit mondok. Semmi szépítés, vagy hazugság. Na, jó, ezt nem néztem volna ki belőle.
- Nagyon aranyosak vagytok! - csapta össze a kezeit, az igazgatónő, mi meg értetlenül, majd undorodva néztünk egymásra.
- Láttátok a 'You Instead' című filmet? - kérdezte, mi meg megráztuk a fejünket. - Sebaj, azért nézzétek meg! Abban a filmben is pont egy fiú meg egy lány van, akik nagyon utálják egymást - mondta, & csillogó szemekkel nézett ránk :S.
- És? - tört ki belőlünk egyszerre :/.
- Erről beszéltem, de nem érdekes - folytatta & továbbra is úgy nézett ránk, mint aki tud valamiről -_-, csak nincs miről :P.
- Nem lesz olyan kemény a büntetés, de ilyen esetekben a közös munka a legjobb.
- Mi van?! - bukott ki Kodyból először a kérdés, de az igazgatónő feltartotta a kezét, hogy maradjunk csendben. - Az lesz a büntetés, hogy közösen kell újságot kihordanotok. A suli újságját a megrendelőkhöz.
- Azokat, nem postázni szokták? - kérdeztem, mert én ugye suli-újságíró vagyok.
- Most, kivételt teszünk - mondta mosolyogva a nő, én meg Kodyra néztem.
- Nem!
- Nem? Azt hiszem jelen esetben, nem te döntöd el. Egy iskola elsőnek nem nézne ki túl jól az ellenőrzőjében egy intő... - mondta mire Kody elmosolyodott. - Neked meg már nem sok hiányzik a kicsapáshoz, ének & magyar...
Kody abbahagyta a vigyorgást & az igazgatónő elégedetten bólintott.
- Akkor a részletek! Holnap kezdetek, & minden napra csak egy bizonyos mennyiséget kell kihordani. Az újság kéthetente jelenik meg, tehát egy hét alatt ki kell szállítanotok az összeset, utána még előfordulhatnak utórendelések. Holnap suli után, menjetek el Oláh Szilvia tanárnőhöz, ő majd ad egy listát & az újságokat...
- Várjunk, nekem akkor szakköröm van!
- A büntetés a szakkörről is felment.
- De a következő verseny....
- Otthon készülsz rá! A büntetés az büntetés! Megértettétek? - Bólintottunk. - Akkor elmehettek, sok sikert!
Mikor kiléptünk már síri csend volt, elkezdődött a hatodik óra. Természetesen a papírzörgés máris hallatszódott: Kody megint elkezdett rágózni :@ (azt nem mondtam még, hogy az ilyen apródolgok: rágózás, ujjropogtatás, körömrágás, stb. nagyon irritálnak :/) Az igazgatói a földszinten van, pont az osztállyal átellenes irányban. Kínos csönd volt köztünk, tehát gondoltam megszólalok:
- Milyen órád lesz?
- Passz... - mondta Kody & nem kérdezett semmit.
- Nekem tesi.
- Az jó.
Aztán egy ideig nem beszéltünk, majd ő megállt a büfénél.
- Akkor holnap. Szia! - mondtam & intett egyet a kezével. Bunkó -_-. Még köszönni sem tud normálisan. Gyorsan leszaladtam átöltözni, azután a futásról szerencsére lemaradtam :). Szénási Bandi tanár úrnak elmagyaráztam, hol voltam, de mint mindenki, ő is tudott már róla. Egyébként ez a tanár elég ijesztő, meg kemény (ezért örültem, hogy nem futottam :)) & ezért Bandi kaszásnak hívjuk :D :O. Tesin természetesen mindenki tudni akart mindent, de Kaszás nem engedte, hogy beszélgessünk. Aztán az öltözőben a lányok nyavalyogtak, de csak egyszer akartam elmesélni. Cili nagyon cuki volt, mert mivel nem ebédeltem, nekem adta a müzli szeletét :'). Aztán ugye felértünk az osztályterembe. Leültem a helyemre, mindenki körénk gyűlt, & várakozóan néztek rám. A 10.C utálja Kodyékat, akik a 10.A-ba járnak, vagyis az egész 10.A-t utálják, benne Kodyékat is :P. Tehát, elmeséltem mi volt, mindenki sajnálkozva nézett rám. Aztán becsöngettek kémiára. Próbáltam figyelni, de természetesen nem ment :/. Hülye Kody! :@. Persze én is jobban uralkodhattam volna magamon :/, de valahogy annyira fel tudnak húzni :@. & ez a közös munka. Ha megint ilyen bőbeszédű lesz :D. Nem is akarok vele beszélgetni! :@, nem is tudom, miért beszéltem vele ma egyébként is. Meg az igazgatónő :D. Lényegtelen, menjünk tovább ;). Délután tanulni próbáltam, meg természetesen Ciluval beszéltünk egy csomót. A holnap elég húzós lesz, de szerintem még átolvasom egyszer a tanulnivalót & megkeresem azt a filmet & megnézem ;) :).
Cody
A napom egészen jól indult. Ja... Csak indult... Anya ébresztett ma reggel, hogy indulnak a suliba. Még csak fél 8 volt. Általában Nonó ébreszt háromnegyed 8-kor, hogy menjünk, mert elkésik... Ja, igen... én is & most Nonó is abba a suliba jár, ahol anya tanít, de ez biztos minden tanárgyerekkel így van... Szóval anya ébresztett, & ő vitte Nonót suliba, végre... Mindig én szoktam vinni őt, & általában robogóval, mert az gyorsabb, de néha így is elkésünk... Szóval anya ébresztett, Nonó pedig már rohant is be a szobámba:
„Peti! Ébresztő!"
Hozzávágtam egy párnát, mert így is negyed órával előbb keltem, de nem zavart. Végre újra együtt a család...
„Na! Szépen bánj a húgoddal!" szólt rám anya & adott egy puszit. Végre volt időm nyugodtan & lassan felkelni. Még Nyafival is tudtam játszani, a következőképpen: reggelire mindig tejet kap, & ha van rá időm, elrejtem a tejes tálat & táppal mutatom az irányt. Ma is így volt. Ez az egyik kedvence Nyafinak, meg legalább az ösztönei sem vesznek el teljesen... Csak fél 9-re kell mennem & negyed óra innen a suli, gyalog. Írtam Ubinak, hogy ne várjon meg, mert ő Nonó sulija mellett lakik & ezért szoktunk együtt menni. A suliról nem szívesen írnék, de elég durva dolog történt. Persze, hogy a Nyomi királynő miatt... Az a csaj... Egyszerűen az őrületbe kerget... 'Védjük meg az állatokat, meg a nyomikat!'... Szóval sikerült megint összetűzésbe kerülni vele. Öcsém, micsoda beszólásokat mondott... Ja, elég gázos volt. Pl.: 'Olvastunk-e valaha a jogokról'. Lol, még a tankönyveket se nyitjuk ki... Meg 'Folyton a hajunkon jár az eszünk'. Mármint a kosarasoknak... Igaz erre azt mondtam nem érdekel, de Ubit & Tobit megsértette... Persze, az embereket érdekli, hogy hogy néznek ki, legalábbis a nap elején még igen... Szóval ordibáltunk egymással, mert annyira felidegesített.... Erre rám dobta a levest!... Ez azért több volt a soknál... Asszem az én dobásom a makarónival jobban sikerült. Persze, máris jött a vén banya Horváthné... Elvitt minket Kovácshoz. Na, az a nő se normális... A büntetés: újságkihordás közösen... Tudja, mikor fogok azzal a... csajjal együtt dolgozni... Meg magyarázott valami filmről, hogy 'ti pont olyanok vagytok, mint abban a főszereplők'... Hurrá! Most örüljek neki? Aztán a Királynő még beszélgetni akart... Azt hittem utáljuk egymást. Ami viszont meglepett, hogy nem nyalizott az igazgatónőnek. Vagyis igen, de amikor elmesélte, mi történt (persze 'hölgyeké az elsőbbség'...) Nem tette hozzá, hogy 'csak a kilencedikeseket védem' vagy 'versenyekre járok'. Ja, én is, de mind1. Szóval ez meglepett. Utána a töri órát persze végig hülyültük Ubival, mikor felidéztük az ebédszünet emlékét. Persze Simonka Milka (a töri tanár, egyébként Simon Kamilla) is ugyanolyan rigolyás, mint Horváthné (ahhoz képest, hogy kb. 30 évvel fiatalabb nála). Szóval ismét az igazgatóiban kötöttem ki, most már Ubi társaságában.
„Mindig veled van a baj, Cody!" sóhajtott Kovács. Jellemző... Mivel egy nap másodjára jártam nála... & az első nem csak az én hibám volt. Milka nem büntetést, hanem egyből intőt javasolt. Persze csak szaktanárit kaptunk... Azért, mert órán beszélgettünk, még nem rögtön igazgatói jár érte... Aztán suli után már nem volt időm anyáékhoz belógni, hiszen gyalog mentem, & ők a város másik felén voltak. 4-től meg edzés volt. Általában ilyenkor szoktam elmenni Nonóért, de van, amikor egyedül megy haza. Szóval ott maradtam & utána edzés volt. Jól esett végre, most nem is játszottunk annyit, inkább csak erősítettünk. Közben mindenki mesélt valami sztorit. Persze a mi ebédlős-sztorink volt a legnépszerűbb, de azért Bálinté sem volt piskóta. Kaktusszal (tüsi hajú gyerek, akinek állandóan hányingere van, & ettől zöld a feje) ellopták Mari banya (Horváthné) nagyítóját (csak azzal tud olvasni...) & körbe adták az osztályban. Mari banya kereste, kereste... Lement még a tanáriba is, & mikor visszaért Kaktusz & Bálint éppen őt imitálták, de Kaktusz reflexből Bálintnak dobta a nagyítót & leült, de Bálint nem volt elég gyors & a nagyító eltört. Mari banya totál vörös lett, a fiúk azt mondták, még a haja is égnek állt. Fülön fogta Bálintot & úgy kísérte az igazgatóiba... Hülyék... Edzés után mentem a Menyutcába (az autószerelő). Itt dolgozom mióta apa egyszer elhozott ide... Majd... Nagyfateré az üzlet, de ő már idős, szóval majd kisfater (a fia) örökli meg. A nevük érdekes... Emlékszem Nagyfater először annyit mondott: 'Szólíts csak Faternak!'. Ennyit róluk. Mivel már 6 éve lófrálok itt, amikor 13 éves voltam Nagyfater azt mondta: 'Most már elég jól megy neked is a szerelés, dolgozz itt nálunk!' Azóta kapok fizetést. Ez jól jön anyának, de persze mióta Izabella elment, ebből finanszírozzuk a csoki & nutella készletet. Ez az, ami elmaradhatatlan, kell valami kényeztetés... Meg persze Nyafi kajájára is elmegy, neki nem mind1 milyen, persze, hogy majdnem a legdrágább kell neki... A kis válogatós.... Szóval a Mennyutcában nagy volt a forgalom, mert holnap esni fog a hó... Hurrá... Hideg lesz a robogón... De nemsokára letehetem a vizsgát, & végre lesz jogsim! A kresz, & az elsősegély vizsgákat még tavaly nyáron megcsináltuk a fiúkkal, vagyis... Tobinak csak ősszel sikerült... Szóval vezetni már rég megtanultam Fateréktól, de ugye csak 17-től lehet jogsit szerezni. Ja... Meg egy kocsi is kellene... Igaz, van itt pár roncs kocsi, hátha Faterék nekem adják az egyiket. Mondtam már nekik, de a válasz mindig ez volt: 'Meglátjuk lesz-e jogsid'... Csak viccelnek, de akkor is kell majd egy kocsi... Anyáék is befutottak, mert úgy volt, együtt kajálunk. Nagyfater elengedett egy órácskára, de így egyel többet maradtam. 11-kor értem haza... Szóval elmentünk a Hami-nyami kajáldába. Nonó elmesélte, hogy mi történt vele ma. Ő ette meg leggyorsabban a hot-dogját, pedig folyamatosan beszélt... Nem tom, hogy csinálta... Aztán én következtem... Elmeséltem az ebédlőset, & anya totál kiakadt... Pedig nem is volt annyira durva, de az, hogy ráborítottam a kaját egy lányra... 'Udvariatlan, bunkóság. Hát mire neveltünk téged?'... Elkezdett nekem papolni... Nagyon szeretem anyát, de alig van itthon & akkor is hülyeségekkel traktál, amit már egyébként is tudok... Ja... Ezzel a mondattal kirohantam a Hami-nyamiból... Csúnya dolog volt, tudom, de ez annyira felidegesített. Visszamentem a Menyutcába, hogy lenyugtasson. Koncentrálni kell & nincs idő mérgesnek lenni. Persze ott már megint nem lehetett nyugtom... Üzenetem érkezet messengeren, de kitől? A Királynőtől... Többször is megnéztem, hogy tényleg ő írt-e, de nem káprázott a szemem. Okés... Megnéztem mit írt.
'Szia! Megnézted már a filmet? Mert én nem találom sehol :/'. Komolyan... Ezt írta nekem... Azt hittem utáljuk egymást. Nagyon... Visszaírtam:
'Dolgozom'
'Akkor bocsi :/ emlékszel még a címére?' Mintha én is meg akarnám nézni...
'nem'
'You instead ;)' Jött a válasz... Na, jó, nem voltam bunkó, megköszöntem. De miért jópofizott velem? Smiley-kat írt... De minek? Asszem erre nem fogok rájönni, talán, ha megnézem a filmet. Még ott lecsekkoltam: egy fesztiválon játszódik, ahol két rivális zenészt összebilincselnek... Oké, idáig néztem az előzetest... Nonónak biztos tetszene, & már mióta nyaggat a szerelmes filmekkel... Imádja a hülye romantikus filmeket... & néha rávesz engem is, hogy nézzem meg... Majd holnap, ha lesz rá időnk... Ez még mindig jobbnak tűnik, mint a High school musical... Azt 100-szor megnéztük már, ezért próbálok találni mindig valami újat. Aztán hazajöttem. Útközben már esett a hó. Anya már aludt. Holnap még suli előtt beugrik az étterembe... Nem tudtam tőle bocsánatot kérni... Nem vagyok nagy szakács, de készítettem neki kávés krémet (vaj, kávé, cukor) & összeragasztottam vele két kekszet. A 'kávés-miniszendvics'. Anya csak így hívja, mert tényleg ad egy kicsi energiát, bár régen 'kakaós-miniszendvicsnek' hívtuk, mert kicsik voltunk. Persze akkor kávé helyett kakaópor volt benne. Szóval készítettem pár miniszendvicset & betettem a hűtőbe. Aztán írtam egy cetlit, amin bocsánatot kértem... Aztán Nonó támolygott be a konyhába.
„Mit csinálsz itt, Nonó?" Kérdeztem tőle.
„Nem tudok aludni... Elmeséled?" (mindig ezt kell elmesélnem: ahogy anya & apa összejöttek...)
„Persze. Sipirc a szobádba! Figyelj, holnap majd nézünk filmet, oké?"
„Jó!! Milyen filmet? Szerelmeset? - csillant fel a szeme.
„Igen... De nem olyan lesz, mint a HSM!"
„Nem baj! De most már mesélsz?"
Elmeséltem a megunhatatlan történetet: „ Apa nagymenő volt (ki tudja miért...), anya meg nagyon okos volt, szóval mindenki tudta, hogy ő a 'stréber'. Apáért nem igazán rajongott, & ezt apa nem tűrte el. Folyton elhívta anyát valahova, de ő mindig lemondta... Aztán végül, eljött a suli bál. Apának is, anyának is volt kísérője. Még alig kezdődött el a szórakozás: a táncolás, anya összeveszett a párjával, ezért a folyosón sírt. Apa nem találta anyát sehol, a párját faképnél hagyta (mert ő megtehette) & elkezdte keresni anyát. Hamar megtalálta... Anya a falnak támaszkodva ült & sírt. Elküldte apát, nem engedte, hogy leüljön mellé. Ezért apa leült vele szemben. Egy ideig csak nézte, majd ezt mondta: „Ki merte magára hagyni a leggyönyörűbb nőt a világon?" Anya felnézett, ilyet még az előző párja sem mondott. Apa általában mosolygott, amikor anyával beszélt, amit ő gúnyolódásnak vett mindig, de most az arca komoly volt... Aztán egész este beszélgettek, ott a folyosón. Majd lassan véget ért a bál, & mindkettőjüket keresték a barátaik. Anya adott apának egy csókot & szaladt vissza a barátaihoz. Ezzel anya megpecsételte a sorsukat &..."
Nonó szomorúan nézett.
„Ennyi..." fejeztem be. Itt mindig megállok... Nem mondhatom, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak... Apa lehet az, de anya nem, még mindig nem lépett túl apán... Mind1... Adtam egy puszit Nonónak & elköszöntem tőle. Most meg itt vagyok. Nézek még valami filmet & alszok... Szóval ennyi...