Megnéztünk egy filmet, majd Michael fölém kerekedett és levette rólam a topom. Nem szóltam érte, mert inkább kivártam ebből mit szeretne kihozni. Behintette apró csókokkal a nyakam, a kulcs csontom a mellkasom és egyre lejjebb vándorolt. A hasamnál picit elidőzött majd szép lassan lehúzta rólam a nadrágom. Ohh te jó ég! Most, most komolyan megtesszük?
A medencecsontomnál kezdett puszilgatni mire kirázott a hideg is. Hátravetettem a fejem és csak vártam a folytatást. Lehúzta a bugyim és a combom belső felét csókolgatta. Egyre közelebb ért a nőiességemhez, belepuszilt mire felszisszentem mert a borostája csiklandozott odalent. Nem tudtam betelni a gyönyörtől amit okozott. Ugyan fogalmam sem volt róla igazából mit is csinál, hisz ilyet még életemben nem éltem át, de jóleső érzéssel töltötte be az összes porcikámat.
- Michael! - nyögtem fel mire abbahagyta és az arcomhoz hajolt. Adott egy gyors puszit a számra. Furcsa ízt éreztem az ajkaimon, majd leszállt rólam és a fürdőszobába sietett. Zihálva vettem vissza a bugyimat. Nyeltem egy nagyot. Annyira intenzív volt ez az egész érzés hogy még most is érzem. Kis idő után visszafeküdt mellém. Felé fordultam, végig simított az oldalamon s mikor a fenekemhez ért rámarkolt.
- Az előbb..
- Jó volt? - mosolygott rám.
- Igen.
- Csak megkóstoltalak - kacsintott rám amitől még csábítóbbá vált.
Belepirultam.
- Ne pirulj el! - nevetett ki.
Még jobban hozzábújtam és a mellkasába fúrtam a fejem. Beszívtam az erős férfias illatát. Imádtam.
- Szeretlek. Nagyon - suttogtam.
Mindkét kezével ölelt, és adott egy csókot a fejem búbjára.
- Én is téged Ariana.
//
A hét elég jól telt. Michael-el egyre jobban elmélyült a kapcsolatunk, bár azt nem mondanám, hogy nem volt probléma mentes. Minden napra kijutott egy kis hiszti, ha ránéztem Jai-ra. De persze belőlem is előtört a kis szörny amikor Serenával láttam beszélni. Végül megtudtuk nyugtatni a másikat hogy ez nem jelent semmit. Nekem legalábbis nem. Michael elég meggyőzőnek tűnt, így hiszek neki és próbálok bízni benne. Mert szeretem őt.
Már csak azért imádkozom, hogy a mai napot túléljem. Túléljük. Ma megyünk a bácsikám esküvőjére és ma mutatom be a szüleimnek Michael-t, akit magammal viszek. Neki még nem is mondtam el, hogy Jai-val fogok egy szerelmes dalt énekelni. Tuti felfog menni benne a pumpa. De pozitív leszek. Tuti jó lesz ez az esküvő. Megnéztem magam a tükörben vagy hatszor hogy jó leszek-e. Egy fehér ruhát választottam a hajam pedig anya csinálta meg. /fenti képen láthatjátok majd :D lel / Hallottam hogy csöngettek így lesiettem. Tudtam hogy Michael az. Kinyitottam az ajtót és elvoltam képedve. Minden stimmelt kivéve a fekete szakadt nadrágot, na meg a bőrdzsekit. Nekem tetszett de tuti a szüleim nem fogják díjazni. Adott egy csókot, majd bejött. Illedelmesen kezet fogott apámmal, anyának hozott egy nagy csokor virágot. Ashton is betoppant, így apa egyszerre vallathatta a két srácot.
- Nos. Ti jártok a lányaimmal? - nézett apa a két srácra.
Egyik sem szólt, csak bólogatott.
- Nos, Ashton. A szüleid mivel foglalkoznak? Azt már tudom hogy Michael szülei mivel.. - érdeklődött anya.
- Nos, az apám autószerelő édesanyám pedig nővér - felelte Ashton.
Apa undorral meredt mindkét srácra.
- Ariana!
- Igen apu?
- A barátod ugye tudja hogy duettezni fogsz Jai-val?
Gyilkos tekintettel meredtem apára. Michael nem szólt egy szót sem.
- Nagy dolog. Azt nem hagyod, hogy énekeljek de egy esküvőn bezzeg engeded és akkor tapintatlanul a barátom orra alá dörgölöd hogy az exemmel énekelek? Jól indítod az egészet.
- Sütit valaki? - vágott közbe anya.
- Indulnunk kell - válaszolt apa.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk az esküvőre. Összefontam a kezem Michael-éval és csak reménykedtem abban, hogy jól fog elsülni ez az egész.
Michael szemszöge;
Annyira unom ezt a szarságot. Én megértem, féltik a gyönyörű lányaikat de hogy lehet ennyi utálattal valakire nézni, vagy hozzászólni? Igazi mintacsalád, mondhatom. Az esküvő elég vontatott volt számomra. Bezzeg Ariana olvadozott, ahogy azt szokta. Annyira aranyosan csinálta még ezt is, hogy jobb kedvem lett az egésztől. Mikor kimondták a boldogító igent mindenki gratulált, de volt utána még egy flancos parti vagy mi. Nem találtam sehol senkit így gondoltam iszok valamit. Calum odajött hozzám. Hála az istennek.
- Na mizu?
- Semmi. Kivagyok. Ennyire utálatos vagyok?
- Miért lennél az?
- Mert Ariana szülei utálnak.
- Szard le. Engem se szeretnek pedig rokon vagyok, vagy mi - vonta meg a vállát Calum.
Nem tudtam semmit mondani erre. Abban a pillanatban Ariana és Jai lépett fel. Egy rohadt nyálas ősrégi dalt énekeltek el együtt. 'I Swear' mindig is utáltam ezt a dalt. Azt meg főképp, hogy ott vigyorogtak egymásra és megsimította Ariana karját. Esküszöm, ha lejön megfojtom. Ő az enyém, kurvára az enyém.
- Hé Mikey! Nyugi. - szólt rám aggódott képpel Cal.
- Hagyjál! - vágtam vissza, majd arrébb mentem.
Lejöttek a színpadról, én pedig Ariana-t kerestem de sehol sem volt. Helyette Jai-val futottam össze.
- Ohh hát itt vagy!
- Mit dumálsz itt nekem?
- Semmit. Csak gondoltam felvilágosítalak arról mit csináltunk az előbb Ariana-val.
- Jobb, ha nem keresed magadnak a bajt - próbáltam higgadt maradni így otthagytam de nem szállt le rólam. Követett.
- Eléggé összemelegedtünk. Megcsókolt. Csak hogy tudd.
Elnevettem magam, aztán hirtelen behúztam neki egyet, de még akkor is vigyorgott így a földre terítettem és csak ütöttem.
- Michael! Hagyd abba! - kiáltott rám Ariana.
Felfigyeltem rá és leszálltam Jai-ról akit elég alaposan helyben hagytam.
- Elég volt ebből! Te tűnj haza! Ariana, nem járhatsz ezzel a fiúval! - kiáltotta el magát Ariana anyja.
Mindenki le volt sokkolva a látványtól. Ariana nem hallgatott az anyjára, kihúzott onnét és elrohantunk együtt. Miután kifutkároztuk magunkat a nevelő szüleim házához értünk. Nem volt otthon senki, így bementem a régi motorom kulcsáért és elhoztam. Ariana rémült képet vágott, amikor a bukósisakot nyújtottam felé.
- Ugye..
- Gyere. Vigyázok rád.
Bólintott egyet és felszállt mögém. Szorosan ölelt sőt reszketett. Egy elhagyatott kilátó felé vittem ahol belátni az egész várost. Megálltam, levettük a sisakokat és az ölembe ült a motoron. Szánalmas, tudom. De elsírtam magam.
- Miért.. Michael! Kérlek nézz rám!
- Nem akartam ennyire.. Elverni én csak.. - habogtam zavartan kerülve a tekintetét.
- Tudom, hogy nem bántottad volna ok nélkül. Mit csinált?
- Azt mondta hogy.. Hogy smároltatok. Nem tudtam elhinni, de így is idegesített már az a gyerek.
Megemelte az államat és így szólt;
- Nem kell hinned neki. Nekem kell hinned. Tudnod kell, fontos vagy és szeretlek. Nem tudnék veled ilyet tenni. Ezt hidd el nekem kérlek.
- Persze de most.. Elbasztam mindent. A szüleid tuti utálni fognak.
Elmosolyodott.
- Nem érdekel. El kell fogadniuk hogy én egy szakadt farmerben gitározó, éneklő srácot szeretek, akinek a szivárvány minden színében pompázott már a haja - nevette el magát, mire én is kacagásban törtem ki.
- Te vagy a legjobb. Szeretlek.
- Szeretlek, Michael.
Tisztában vagyok azzal, mennyire elbasztam ezt az egészet. Talán azzal is tisztában vagyok hogy elfogják tiltani tőlem a hülye szülei. De nem érdekel. Küzdeni fogok érte. Mert érte érdemes felkelnem. Ő adott értelmet az egész szánalmas életemnek.