Ma volt a fiúk versenye, de nem mentem el. Haragudtam Darrenre, Masonre és magamra. Darrenre azért, mert mondtam neki, hogy ne verekedjen ő mégis elment. Masonre azért mert csalódtam benne. Magamra pedig, mert otthagytam Darrent.
Ami még rosszul esett, hogy nem keresett meg. Ethan miután tegnap haza kísért, mondta, hogy lehet hívni fog Darren.
Nem tette. És ez bántott a legjobban. Irtózatosan gyerekesen viselkedtem tegnap. Ott kellett volna maradnom vele és meghálálni, hogy megvédett, de mégsem tettem. Én önző módon elrohantam, hogy ne keljen szembe szállni a problémával.
Kopogás szakította meg a gondolataim, így rámentem a film megállítására, amit azért kapcsoltam be, hogy kikapcsoljam az agyam. Nem mentem ma iskolába, mivel anya szerint nem mehettem olyan állapotban.
— Igen?
Anya bújt be az ajtón és egy csokit adott a kezembe. Elmosolyodva bontottam ki, majd érdeklődve néztem a szemébe, amikor leült a fotelembe.
— Tudod Darren jó srác.
— Nem akarok most róla beszélni. — húztam el a számat.
— Sajnálom, de fogunk. — szögezte le, mire felvontam a szemöldököm. — Darren egy nagyon jószívű, rendes és méghozzá jóképű fiatalember. Ez volt az első összekapásotok, de ez semmi Lousia. Lesznek még sokkal nagyobb viták köztetek, de ez nem volt semmi komoly. Menj el hozzá és beszéljetek. Szegény megvédett téged, te meg lepattintottad.
— Nem pattintottam le.
— Nem? Mikor beszéltetek utoljára?
— Tegnap amikor Masonhez ment.
— Ja, tényleg nem pattintottad le. — bólintott, mire elmosolyodtam, majd szét tártam a karom.
— Soha nem volt barátom. Mit kéne tennem?
— Pont ez a jó benne. Darren egy tapasztalt fiú és szeret téged. Basszus, ha nem szeretne akkor nem jött volna el és nézte volna meg veled a Szerelmünk lapjai-t. Nem ment volna leütni azt a barmot, ha nem szeretne. — magyarázta. — Ne kételkedj benne. Azért ütötte le Martint, mert hozzád ért. És tudod miért bántotta ez?
— Mert szeret?
— Pontosan. — csapta össze a kezét.
— Amúgy Mason. Nem Martin.
— Kit érdekel? A lényeg, hogy lelett ütve. — legyintett, majd megsimította a karom. — Beszéljétek meg.
— Rendben. Igazad van. Honnan tudsz ilyen bölcsen beszélni?
— Bölcsen? — nevetett fel. — Egész végig azt hajtogattam, hogy szeret és leüt csak másik mondatban használtam. — legyintett én pedig hangosan felnevettem.
Felkeltem és a szekrényemhez léptem, hogy ruhát keressek.
— Hogyha már úgyis hozzá mész, akkor hívd meg szentestére.
— Mi? — fordultam felé, mire megvonta a vállát.
— David is jön, akkor jöjjön ő is. Fogjanak össze a D-k. — szorította ökölbe a kezét, mire összehúztam a szemöldököm. Már épp nyitottam a számat, amikor megrázta a fejét és mondta, hogy mennie kell, mert muffint süt és vagy húsz perce nem nézett rájuk. Reméljük a konyha megvan még.
Felkaptam magamra egy fekete pulcsit és egy sötét kék farmert. Magamra vettem egy barna sapkát, ami eltakarta a kissé kócos hajam, majd sietve felkaptam a kabátom.
A konyhába lépve néztem, ahogy anya a fejét vakarva nézi a megégett sütiket.
— Lehet az íze jó.
— A rákra is ezt mondják még is sokan belehalnak. — mondta, mire felnevettem.
— Szerintem az két különböző rák.
— Lehet.
— Amúgy Darren meghívott a nővére esküvőjére.
— Menj nyugodtan.
— Oké, de veszünk holnap ruhát?
— Persze. — mosolygott rám. — De most tedd rendbe Darrennel a kapcsolatod, hogy legyen miért ruhát venni.
Belebújtam a csizmámba, majd kiléptem a hidegbe. Gyors léptekkel haladtam a buszmegálló felé, miközben Eviet hívtam, aki pár másodperc múlva fel is vette.
— Szia. Darren ott van?
— Szia, nincsen. — mondta, mire lassítottam a lépteimen és elgondolkodva meredtem magam elé.
— Mi az, hogy nincs?
— Nem jött el a versenyre.
— Miért nem?
— Nem tudom, de egy fél óra múlva kezdődik a versenye és nincs jelen.
— Megyek hozzá. — mondtam és letettem.
Megnéztem, hogy mikor jön a busz, majd látva hogy még húsz perc megráztam a fejem. Gyalog megyek. Nincs messze a háza.
Gyors léptekkel haladtam, miközben magamat szidtam, hogy miért nem vettem fel egy sálat is. Az volt a szerencse, hogy nem lakott nagyon messze. Így mikor befordultam az utcába az órára pillantva kifújtam magam és lassabb tempóban kezdtem keresni a házat. A kapu előtt kifújtam magam és benyomtam a csengőt.
Kis idő múlva kinyílt és Darren jelent meg.
Meglepetten nézett rám, miközben az ingje utolsó gombját gombolta be.
— Szia. — mondta meglepődve, majd beletúrt a hajába. Zavartan körül néztem, majd elgondolkodva a szemébe néztem.
— Miért nem a versenyen vagy?
— Most indulok.
— Értem. — bólintottam, ő pedig elröhögte magát.
— Ezért jöttél? Vagy be is jössz?
— Nem, nem megyek. Köszi.
— Akkor? — húzta össze szemét.
— Tulajdonképpen csak annyit szerettem volna mondani, hogy szeretlek. — mondtam, mire elkomolyodott. — Tudom, hogy tegnap nem úgy reagáltam, ahogy kellett volna, de nem tudtam mit kezdeni a szituációval. Mason csúnyán bánt velem és csak annyit szerettem volna, hogy velem legyél. De azt is megértem, hogy miért tetted amit tettél és köszönöm. — tártam szét a karom és a szemébe nézve vártam a reakcióját. Rezzenéstelen arccal nézett, majd elgondolkodva rám mutatott.
— Azt mondtad szeretsz? — ragadt le a legelső mondatomnál, mire elmosolyodtam.
— Igen.
— Értem. — bólintott én pedig kérdőn néztem rá. Darren megborzolta a haját, majd mosolyra húzta a száját. — Nagyon nyálas lenne ha én is azt mondanám, hogy szeretlek? — kérdezte, mire felnevettem.
— Eléggé.
— Akkor jó. — biccentett, majd megragadva a derekam magához húzott és lágyan megcsókolt. Hajába vezettem a kezem, majd megsimítottam az arcát. Darren lassan elhúzódott és a szemembe nézett. — Mennyire akarsz elmenni a versenyre?
— Ha nem akarod, hogy menjek akkor nem megyek.
— Akarok mutatni valamit.
— Először is öltözz fel.
— Te meg ne busszozz legközelebb.
— Gyalog jöttem. — húztam el a számat.
— Akkor szépen bejössz és melegedsz. Elment az eszed?
— Mostanában én is úgy érzem. — mondtam, miközben a kezébe vezettem a kezem és hagytam, hogy behúzon a fűtött házba.
— Anyáék dolgoznak. — mondta, miközben egy bögrét vett le a polcról. — Fahéjas tea vagy narancsos?
— Fahéjas.
— Adom. — bólintott, én pedig leültem a székre.
— Izgulsz a verseny miatt?
— Nem megyek.
— Mi? Miért nem?
— Mert itt vagy. Amúgy se a versenyre mentem volna hanem hozzád. — vonta meg a vállát, mire elmosolyodtam.
— Tényleg?
— Ja. Nem akartam elcseszni a dolgokat köztünk. — pillantott rám.
— Én se. — mosolyogtam, majd a fejemhez kaptam. — Most jut eszembe, hogy üzenetet kell átadjak anyától.
— Bizalmas információ?
— Azt kérte, hogy jelenj meg a szentestei ebéden. De ugye neked is családod van, szóval megértem, hogyha nem tudsz eljönni.
— Elmegyek. — vonta meg a vállát, mire felhúztam a szemöldökömet.
— De nincs ünneplés itthon?
— De. Csak este. — tette elém a forró teát, amit megköszönve megkevertem a kanállal.
— Értem.
— Hárman leszünk?
— David is jön. Ja meg anya anyukája.
— Okés. Vedd le a sapkát. — biccentett, mire elvörösödve megráztam a fejem.
— Nem.
— Miért? — kérdezte értetlenül.
— Mert nagyon kócos a hajam.
— És? — kérdezte, majd hozzám hajolva lehúzta a fejemről. Neki dőlt a konyhapultnak, majd elgondolkodva oldalra döntötte a fejét és végig mért.
— Mi az? — kérdeztem zavartan.
— Tudod milyen kurva dögös vagy kócos hajjal bébi? — húzta fel lassan a szemöldökét, mire zavartan felnevetve takartam el az arcom.
|Igyekszem hozni a következő részt! Puszi nektek 🤍 |