Járőr autóban ülők és percenként pillantok az órára, de a kis mutató nem akar váltani.
Ma éjjel járőrözni küldtek, de az igazat megvallva utálok járőrözni. Nincs ennél unalmasabb. Egy két ittas vezetés, gyorshajtás, bírság és ennyi.
Ez viszont nem az én pályám. Nekem izgalom és akció kell, nem pedig nagypapa tempóba körbe autózni néhányszor a várost.
Jelen pillanatban is unottan bámulok ki az ablakon, de fogalmam sincs, hogy mit nézek mert se egy autót, sem egy járókelő nincs az utcán.
Szinte már kihalt a város.
-Itt Parker nyomozó! -szólalt meg váratlanul a walkie talkiem.
-Itt Martinez nyomozó, vétel.
-Erősítést kérünk a main streed utca tizenhétre.
-Indulok, vétel!
Alig néhány saroknyira voltam a helyszíntől, így a parkolóból kihajtva a megadott címre hajtottam.
A rendőrautó szirénáit bekapcsolva haladtam át a piroson, majd tértem le a main streed tizenhetes utcába, ahol már több egység is jelen volt.
Az autóból kiszállva, a fegyveremet elővéve közelítettem meg a házat, amit több rendőr vett körbe, köztünk a társam, Parker is.
-Mi történt? -kérdeztem, hiszen jelen pillanatban azt se tudom, hogy mivel állok szembe.
Lehet, hogy egy pitiáner bűnözővel, vagy egy elvetemült gépfegyveres fickóval aki nemsokára tüzet nyit ránk.
-Egy lány hívta a segélyhívót. A diszpécser több eldördülő lövések hallott, majd azt követő sikolyok követték így értesített minket. Viszont amint ki érkeztünk a férfi túszul ejtette a lányt, úgy hogy segítségül hívtuk a Terrorelhárítási központot. -nézett a mellettük elhaladó osztagra, akik minden bizonnyal betörik az ajtót, majd megrohamozzák a férfit még mielőtt ártani tudna a lánynak és nekünk.
-Tudjuk, hogy ki pontosan a fickó? -érdeklődök.
-Los Angeles hírhedt Kókain bárója. -remek.
-Jó estének nézünk elébe.
A rohamosztagosok felsorakoztak, majd a parancs elhangzása után egy faltörő kos segítségével kiszedték az ajtót és bevonultak a házba. Azt követően néhány perc várakozás után a mi egységünk is követte őket.
A házban felfordulás uralkodott. Üvegszilánkok és törött bútorok hevertek mindenütt. Szinte az egész ház romokban hevert. Viszont körbe nézni nem igen volt időnk, mert alig fél perc múlva egy lányt vezettek ki az egyik szemközti szobából, ahol vélhetőleg túszul ejtették.
-Jól elbántak vele. -igazat kellett adnom a társamnak. Tényleg nem festett ki valami jól. A lány testét több zúzódás is borította.
-A lányt életbe találtuk, viszont a túszejtőt nem találtuk a helyszínen! Feltehetően megszökött.
-Mi az, hogy nem találták? - feldúltan léptem közelebb a fickóhoz. -Hogy szökhetett meg?!
-Aaron! Csillapodj. -szólt közbe Parker nyomozó, aki nem nézte jól szemmel a kirohanásomat. -Kisérd a lányt a kint várakozó mentősökhöz! És még mielőtt ellenkeznél, ez parancs!
-Az eszem megáll! -indultam meg a kijárat felé, mögöttem szorosan a lánnyal akit szemmel láthatóan is megviseltek a történtek.
A házból kilépve már mentősök vártak ránk, így oldalra lépve teret adtam nekik, hogy minnél hamarabb el tudják látni a kissé zavarodott lány sérüléseit.
Hordágyra fektették majd a mentőautóba tolták, hogy a vizsgálatokat, némileg steril helyen végezzék el.
-Lehiggadtál? -ült le mellém Parker, majd a zsebéből elővéve megkínált egy nikotin szállal amit kivételesen elfogadtam.
-Eddig is nyugodt voltam! - fújtam ki a füstöt, majd még egyszer letüdőztem.
-Jól van. -nevetett fel. -Menjünk, vigyük be a lányt a kapitányságra!
-Hosszú esténk lesz. -sohajtottam.