Adelin White nehéz pillanatokat él meg.
Édesanyja halála után, a nevelő apja kapja meg a szülői felügyeletet, aki nem más mint Los Angeles hírhedt Kókain bárója.
Aaron Martinez egy nagyképű, beképzelt férfi.
Azok a férfiak közé tartozik, akik csak...
Hoppsan! Denna bild följer inte våra riktliner för innehåll. Försök att ta bort den eller ladda upp en annan bild för att fortsätta.
Furcsa érzés kapott el, amikor beléptem Aaron lakásába. Azonnal magával ragadott egy szokatlan illat, ami jelen volt a házban. Szimpatikus és különleges illat volt. A nappali és a konyha is figyelemre méltó volt. Aaron konyhája gyönyörű. Az egész ház gyönyörű. Modern, letisztult dizájn, sok nyitott térrel. Egy olyan ház, amelyről el tudom képzelni, hogy gyerekek szaladgálnak és játszanak benne. Ez szöges ellentéte annak, amit látok amikor rá nézek.
Nagy, taszító és rideg. Még akkor is, ha az egyenruháját lecseréli egy sokkal lazább pólóra és nadrágja. Teljesen átlagosnak tűnik.
-Ülj le! -mutat az egyik székre.
Amint leülök a konyha sarkában lévő, a hátsó udvarra néző beépített reggeliző sarokba, megcsörren a telefonja. Kihúzza a nadrágja hátsó zsebéből, és rá néz. Homlokráncolva veszi fel a hívást és távolabb lép tőlem. Nem értem mit mond, de hallom milyen gyorsan beszél. Alig néhány percig tart a hívás, ezért vissza sétál a konyhába és az egyik szekrényhez lép, ahonnan kivesz egy üveg Whiskyt.
-Ne haragudjon, hogy gondot okozok önnek. -szólaltam meg halkan, miközben végig nézem, ahogy tölt magának az alkoholból.
-Miből hiszed, hogy gondot okozol számomra? -fordul felém, majd a konyha pultnak támaszkodik és bele iszik a barna színű alkoholba.
Akaratlanul is, de a tekintetemet a mellkasára vezetem. A fehér póló feszült a vállán és a mellkasán. Nem akartam őt nézni, de megtettem. Látni lehetett rajta azt, hogy feszült és fáradt.
-A kapitányságon nyíltan kifejezte a nemtetszését, amikor a felettese azt mondta, hogy önhöz kell, hogy költözzek. -magázom továbbra is.
-Ez így igaz. -pillant rám, majd mélyen a szemembe nézett. -Nem tetszik, hogy egy idegen nőt fogok a házamban látni.
-Miért nem kért meg akkor mást, hogy vigyázzon rám?
-Ahogy halhattad, az én feladatom vigyázni rád Kislány! -néz végig rajtam.
-Kislány? -húztam össze a szemöldököm a "becenév" hallatán.
-Elég volt mára a kérdésekből! Most már ideje le feküdnöd.-tette le a pultra az üres poharát. -Fent az emeleten, bálra az első szoba lesz a tiéd.
-Seggfej! -morogtam az orrom alatt, majd leszáltam a székről.
-Mondtál valamit? -vonta fel a szemöldökét, majd váratlanul megtorpant, én pedig a mellkasának ütköztem.
-Semmit! -suttogtam. -Jó éjszakát. - mosolyogtam rá, és mielőtt megszólalhatna gyorsan eliszkolok mellette és ott hagyom őt a nappali közepén, hiszen egyébként is rám fér egy kiadós alvás, a mai nap után.
Hoppsan! Denna bild följer inte våra riktliner för innehåll. Försök att ta bort den eller ladda upp en annan bild för att fortsätta.
Adelin már alszik, amikor néhány órával később felmegyek a szobájába. Az oldalán fekszik, egyik karját a feje alá, a másikat a térdei közé szorította. Nem mászott be a takaró alá. Talán nem akart elaludni. Kíváncsi vagyok, hogy fázik-e.
-Istenem, még is mit kezdjek vele?! -sohajtottam, majd kezeimet keresztbe téve, az ajtófélfának támaszkodok.
Adelin sziluettjének alakját figyeltem, amely félig elrejtőzött a párnák között. A haja kuszán és kócosan hullott a párnára, ami a lámpa fénye miatt most halványsárga színűnek tűnt.
-Még is mit művelek?! -kérdeztem inkább magamtól és jobbnak láttam ha távozok, ezért óvatosan behajtom magam mögött az ajtót és a saját szobámba megyek.
Még mindig kiábrándító az, hogy egy idegen nőt fogok a házamban látni. Semmit sem tudok erről a nőről, azon kívül, amit sikerült a kapitányságon megtudom, ami nem volt sok. Tudom, hogy az apja beteges módon elkülönítette őt az üzleti ügyeitől. Bántalmazta és úgy bánt vele, akárcsak egy szolgával. Kényszerítette, hogy vele éljen. Minden más azonban rejtély. Nem számít, lesz időm kideríteni, ha szükségem lesz rá.
