Adelin White nehéz pillanatokat él meg.
Édesanyja halála után, a nevelő apja kapja meg a szülői felügyeletet, aki nem más mint Los Angeles hírhedt Kókain bárója.
Aaron Martinez egy nagyképű, beképzelt férfi.
Azok a férfiak közé tartozik, akik csak...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Késő este volt amikor leparkoltam a felhajtóra, majd gondterhetten sóhajtottam. Úgy éreztem, hogy kezd kicsúszni alólam a talaj. Los Angeles hatalmas. Ez pedig azt jelenti, hogy a két férfi, bárhol lehetnek. Az érintett férfiről nem tudunk semmit. Nem tudjuk, hogy hogy néz ki és azt sem, hogy hol tartózkodik. Azt viszont tudjuk, hogy Nicolas Wilkinson egy veszély ember aki bármire képes, akár arra is, hogy embert öljön.
A lakásban csend és sötétség volt. Fáradtan kapcsoltam fel a villanyt, majd levettem a jelvényem. Szinte azonnal a konyhába sétáltam. Nem érdekelt, hogy este tizenegy óra is elmúlt. A pult felé sétáltam és töltöttem magamnak egy pohár vizét. A pultnak támaszkodtam és ajkamhoz emeltem a poharat.
Kimerült voltam. Úgy éreztem, hogy megakadta. Nem tudom, hogy mit kellene kezdenem ezzel az egészel, és itt nem Adelinen van a hangsúly, hanem a nevelőapján. A múlt éjjel csak egy bemutató volt ahhoz, hogy mi fog következni. Ezután kaptuk Linda Miller nevet. A lányt akit megöltek, majd rejtélyes módon máshol helyezték el a holttestét.
Miért érzem azt, hogy minden kezd zavarossá válni?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Éjfél előtt ébredtem fel. Nem tudtam tovább aludni ezért az ágy szélére ültem. Álmos és fáradt voltam, de a tudatalattim nem hagyott aludni. Amint felébredtem, gondolkodni kezdtem. Amikor édesanyám meghalt, éreztem, hogy ez megfogja változtatni az életem. Ő volt a számomra az egyetlen, akit szerethettem. Mindig számíthattam rá egy nehéz nap után, még akkor is ha késő éjszaka ért haza, egy hosszú és fárasztó nap után. Viszont most, hogy már nincs köztünk, úgy érzem, hogy kezd minden nehéz lenni. Nem tudom, hogy hogy fogok mindezzel megbirkózni.
Fáradtan és karikás szemekkel botorkáltam a konyhába. Arra számítottam, hogy sötétség fog várni, de meglepődtem amikor megpillantottam Aaront. A pultnak támaszkodott és vizet kortyolt. Kimerülten tűnt.
-Maga sem tud aludni? -suttogtam.
Úgy döntöttem, hogy engedek magamnak is egy pohár vizét és leülök mellé. A pohár peremét piszkálta, majd sóhajtva a hajába túrt.
Nem igazán! -mondta. -Stresszes vagyok a munka miatt. -tette le a poharat. -És te miért nem alszol? -fürkészte az arcom.
-Nem hagy aludni a tudatalattim. -válaszoltam gyorsan. -Gyakran előfordul amióta édesanyám meghalt.
-Vagy úgy! -húzta fel a szemöldökét.
-Még kérdezhetem, hogy mi stresszes a munkájában? -pillantottam fel rá. -Mondjuk semmi közöm hozzá! -tettem fel a kezem.
-Önmagában stresszes a munkám! -sohajtotta, majd össze kulcsolta a kezeit. -Van pár ügy, ami kifog rajtam. Nehezen jövök rá a dolgokra. -valotta be. -Bármennyire is igyekszem, néha úgy érzem, hogy kevés vagyok!
-Nem ismerem magát, de tudom, hogy ön jó a munkájában. -pillantottam rá. A félhomályban nem csak jóképű volt, de fáradtnak is tűnt.
-Így gondolod? -hajolt közelebb hozzám, majd kezeit a szék tetejére helyezte.
-Igen..-dadogtam. Éreztem, hogy melegem van.
-Hm..-vakarta meg a borostáját, majd lepilantott az ajkamra. Észre sem vettük, hogy a beszélgetés közben közelebb kerültünk egymáshoz.
-Azt hiszem, hogy ideje mennem. -suttogtam és éreztem, hogy pír szökik az arcomra.
Hosszasan fürkészte az arcom, majd a tekintetét lassan végig vezette a testem minden centiméterén. A közelsége elindított bennem valamit, és a testem önkéntelenül is reagált rá. A nyelvét kidugva, végig simított vele az ajkán, majd fel pillantva rám, ismét találkozott a tekintünk
-Aludj jól Adelin! -feleli rekedtesen, majd széttárja a kezét.
