Bilincsbe zárt érzelmek

Ötödik fejezet

Lassan nyitottam ki a szemem. Ülésbe tornáztam magam, hogy jobban körbe tudjak nézni. Tegnap nem voltak adottak a körülmények a hely feltérképezéséhez.
A szoba halvány szürke színben pompázott. Az ágy mellett két oldalán egy-egy éjjeliszekrény volt, illetve mindkét oldalán volt éjjeli lámpa is.
A jobb oldalamon egy majdnem padlótól plafonig erő ablak volt, ami gyönyörű kilátást adott a kint elterülő kertnek.

Kimászok a meleg takaró alól és az ablakhoz sétálok, hogy megcsodáljam a kilátást. A város panorámája mesés ilyenkor reggel, a napfelkelte után nem sokkal.
Tovább lépkedek, és végig simítok a szürke falon. A sarokban egy hosszú, nem meglepő módon, fehér polc helyezkedik el. Azon néhány könyv és egy porcelán váza volt található.
Néhány lépéssel arrébb egy ajtóval találom szembe magam. Kilincsre helyezem a kezem, hogy megállapítsam, hogy nyitva-e van, és amikor úgy ítélem, hogy igen, kinyitom.
Egy fürdőszoba tárul elém, ezért úgy döntök, hogy rendbe szedem magam. A tükörbe nézve láttam, hogy a lila foltok már kezdtek eloszlani és sokkal halványabbak lettek.
Egy gyors arcmosás után, a szekrényben talált fogkefével megmosom a fogam, majd az újjaim segítségével kifésülöm a hajam.
Még egy utolsó pillantást vetek a tükörképemre és visszamegyek a szobámba amit elhagyva, a folyosón keresztül eljutok a lépcsőkig, azon le pedig a konyhába.

Korán reggel az ágyamban feküdtem és a kint csiripelő madarakat hallgattam.
Tegnap este történteket még mindig nem tudtam hova tenni. Úgy éreztem, hogy nem az én feladatom vigyázni a lányra, de valami oknál fogva még is elvállaltam.

Kikeltem az ágyból, majd munkaruhában a konyhába sétáltam. Adelin már ébren volt, aki egy pohár vizet iszogatott, ezért halkan elmorogtam egy "jóreggelt".

-Önnek is. -szólalt meg halkan.

-Miért vagy fent ilyen korán? - pillantottam az órára, ami reggel hét órát mutatott. -Aludhattál volna még! -kinyitottam az egyik szekrényt, majd kivettem belőle egy bögrét és a kávégép mellé álltam.

Még meg kell szoknom, hogy őt is a házamban látom.
Eddig hozzászoktam ahhoz, hogy egyedül vagyok. Senkihez sem kellett alkalmazkodnom, most viszont meg kell szoknom Adelin jelenlétét. A baj csak az, hogy feszült vagyok a közelébe.

-Nem igazán tudtam aludni. -piszkálta a körmét zavarában.

-Reggelizz akkor. A hűtőben biztosan találsz valamit, amit szeretsz! -intek a hűtő felé, majd legurítottam a maradék kávémat.

-Maga nem reggelizik? -kapta fel a fejét Adelin és egyenesen a szemembe nézett. Amikor találkozik a tekintetünk, éreztem, hogy a szívdobogásom felgyorsul.

-Nem. Munkába kell mennem! -nézek az órámra. -Amíg távol leszek, addig az egyik társam fog figyelni rád.

-Rendben. -aprót bólint. -Legyen szép napja!

-Neked is. -válaszoltam, majd kiléptem az ajtón.

A kertes ház előtt parkoltam. A fekete Audi felé igyekeztem, beültem majd bekötöttem magam. Padlógázt nyomtam és elindultam az érintett ház felé.
A város még viszonylag csendes és nyugodt volt. Az emberek munkába mentek, sétáltatták a kutyákat vagy várták a kora reggel induló buszt. Nem volt nagy forgalom, a nap is ragyogóan sütött.

Az érintett ház előtt leparkoltam, majd kiszállva megemeltem a kordonszalagot amivel tegnap éjjel lezártuk a helyszínt, majd át bújtam alatta.

-Találtatok valamit? -kérdeztem Parkertől, aki az egész éjjelt itt töltötte.

Keresztbe fontam a kezem, miközben a velünk szemben található, fehér házat figyeltem.

-Hét óra és jó pár liter kávénak köszönhetően találtunk néhány fontos dokumentumokat, amik segíthetnek megtalálni Nicolas Wilkinsont. -veregette meg a vállam.

-Igen! -szorítottam ökölbe a kezem. -Menjünk az irodába, és derítsük ki, hogy hol rejtőzködhet az a szemétláda. -vakartam meg a borostámat, mert úgy éreztem, hogy nehéz lesz ez az ügy.

Adott egy férfi, aki súlyosan megsebesítette a nevelt lányát. Ezután megszökött, majd megtudtuk, hogy több piszkos ügybe is belekeveredett és valószínűleg, illegálisan tart magánál egy fegyvert.
Ebből jön az, hogy nem egy pitiáner bűnözővel állunk szembe.

Pont a kapitányság felé tartottunk, amikor rezgett a telefonom. Azonnal felvedtem majd kihangosítottam a készüléket.

-Van egy kis gond! -szólt bele a főnökünk.

-Hova kell menni?

-Griffith Park! Jöjjenek amilyen gyorsan csak tudnak. -bontotta a vonalat.

Bekapcsoltam a hangos szirénát, majd a város szélén található Park felé vettem az irányt. Tizenöt perc utazás után egy füves területre hajtottam. A lombkoronák összértek, ami miatt a nap már nem látszott.
Azonnal leparkoltunk a helyszín előtt és az elkerített terület felé igyekeztünk. A helyszínelőknek felmutattuk a jelvényeinket, majd lehajoltunk a szalag miatt és az egyik pad felé igyekeztünk.
Több központi szervezet is csatlakozott. Kint volt a híradó és a drogkereső kutyák is.
A pad előtt le volt takarva egy test, ezért leguggoltam és lehúztam az anyagot.

-Te jó ég! - guggolt le mellém Parker, majd jobban szemügyre vettük a női testet. Hiányos öltözetben feküdt. A torkán fojtogatás nyomai voltak.

-Hány órája lehet itt?

-Nagyjából hat órája. -vágta rá a halott kém.

-Mit tudunk pontosan? -pillantottam fel.

-Golyó okozta halál. -csóválta a fejét. -Linda Miller, huszonhárom éves, Beverly hillsi lakos.

-Ezek szerint nem itt ölték meg. -mondta Parker, mire sóhajtva bólintottam.

-Vagy is valaki megölte, majd valami oknál fogva, elhelyezte a holttestet egy véletlenszerű helyen.

-Ez azt jelenti, hogy meg kell találnunk a helyszínt, ahol a gyilkosság történt. -magyarázta, miközben a fejemet ráztam.

-És a gyilkost, aki valószínűleg még szabadlábon van... -suttogtam.