Adelin White nehéz pillanatokat él meg.
Édesanyja halála után, a nevelő apja kapja meg a szülői felügyeletet, aki nem más mint Los Angeles hírhedt Kókain bárója.
Aaron Martinez egy nagyképű, beképzelt férfi.
Azok a férfiak közé tartozik, akik csak...
Hoppsan! Denna bild följer inte våra riktliner för innehåll. Försök att ta bort den eller ladda upp en annan bild för att fortsätta.
Az elmúlt egy év alatt megtanultam színlelni és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Az életem során sokszor arra vágytam, hogy bárcsak minden máshogy alakult volna. Az életem sokkal boldogabb lenne, ha normális kategóriába tartozna. Boldog család, gondoskodó szülők és aranyos kis kertes ház. Szívem mélyén mindig ilyen életre vágytam, de az én életem mérföldekre távol ált egy ilyen hétköznapi élettől.
A boldog család, édesanyám halál után már sosem létezett többet. Nem volt már nevetésekkel teli, meghitt vacsora. A házat már nem töltötte be a nevetés. Már semmi sem volt olyan, mint néhány évvel ezelőtt. Hónapok elteltével sok minden változott és a nevelőapám, Nicolas eddig nem mutatott oldalát ismertem meg. Késő esténként járt haza, általában részegen, olykor agresszívan és nem tudja kezelni az indulatait. Olykor többnyire én húzom a rövidebbet, hiszen számára könnyebb az, ha valakin ezt a dühöt le tudja vezetni. Bármennyire is utáltam, rá kellett jönnöm, hogy a legokosabb döntés az, ha nem húzom ki nála a gyufát. A nevelőapám egy irányításmániás és elvárja azt, hogy minden úgy történjen ahogy azt ő eltervezte. Olyan szabályok szerint él, amit nekem kötelességem betartani, hiszen megszegésükkel még nagyobb bajt hozok a fejemre. Néhányszor nálam is elszakadt a cérna és mindezek ellenére kiáltam magamért, viszont megkaptam érte a büntetésemet. Hosszú heteken keresztül nem tudtam kikelni az ágyból.
A mai nap sem különbözött a többitől. Hangos csattanás jelezte, hogy Nicolas hazaért. Remegő lábakkal álltam fel, majd kiléptem a szobából és egyenesen a konyhába sétáltam, ahol megszokott módon a kissé ittas, alkoholtól bűzlő nevelőapám tartózkodott.
-Üdv itthon. -eröltetett mosollyal beljebb léptem, majd a tűzhelyhez léptem ahol már az előre elkészített vacsora volt. Hiszen a sok szabály mellet, elvárta azt is, hogy minden nap meleg étel várja őt haza.
-Készítettem vacsorát! -helyeztem az asztal közepére a húst és a hozzávaló köretet. -Tálalhatom? -néztem fel rá, de Nicolas nem pillantott felém.
-Nem! -dölt hátra a székben.
-Rendben. -suttogtam, majd lesütött szemmel megkerültem az étkezőasztalt, hogy visszamenjek a szobámba.
-Álj meg! -mély és fenyegető hangon válaszolt. -Még is ki mondta, hogy elmehetsz?
-Gondoltam ha már nem vacsorázol, akkor én lefekszem.
-Gyere ide! -utasított.
Másodperc töredéke alatt léptem vissza. Tudtam, hogy csak percek kérdése és bekattan. A szívem a torkomban dobogott amikor váratlanul felált az asztaltól és tett felém egy lépést. Nagyot nyeltem, mikor megéreztem a börkeménykedésektől érdes tenyerét az arcomon.
-Egész fiatal voltál még, amikor vonzani kezdted a tekintetemet. -suttogta halkan. -Most, hogy kész felnőtté váltál, még kívánotosabb lettél! -hajolt közelebb hozzám, majd megéreztem a lehelletét a nyakamon.
Keserű könnycseppek gyűltek a szemembe. Sok mindent eltűrök, de azt nem fogom, hogy a mocskos kezével hozzám érjen. Meglendítettem a kezem és erőteljesen meglöktem. Ennek köszönhetően kissé hátra tántorgott.
-Hogy mertél kezet emelni rám? -ordította és erőteljesen a hajam után nyúlt és a padlóra rántott. -Most majd megmutatom, hogy velem szembe miért nem emelsz kezet. -szorította ökölbe a kezét, majd egy hatalmasat az arcomba ütött.
-Hagyj!
Minden erőmet összeszedve a legérzékenyebb testrészébe rúgtam. A rúgás miatt összegörnyedve rogyott össze, ezért felkelve a padlóról, futásnak eredtem. Remegő lábakkal és vérző orral futottam a szobámba. A telefon után nyúltam és tárcsázni kezdtem a segélyhívót.
-Segélyhívó központ! Miben segíthetek? -hallodtam meg a diszpécser hangját, azonban még mielőtt segítséget tudtam volna kérni, Nicolas rontott be a szobába és a kezében tartott fegyvert, egyenes rám szegeszte.
Sikítás hagyta el a torkom, amikor minden figyelmeztetés nélkül a mögöttem lévő falba lőtt.
-Csak tudnám, hogy honnan vetted a bátorságot te kurva! -vágta falhoz a telefonomat.
-Takarodj innen! -rúgtam meg a mellkasát, de másodperc töredéke alatt ütött álkapcson, majd a hajamba markolt és egyenesen a falba verte a fejem. Az erős ütés miatt homályosan láttam. Zúgott a fejem, fájt minden porcikám és zavarodott voltam.
-Ugyan úgy fogod végezni, ahogy a szerencsétlen anyád! -hajolt le hozzám, de alig fogtam fel a szavait.
-Ne hidd azt, hogy ennyivel megúsztad! -simított ki egy hajtincset az arcomból. -Egy nap te is halott leszel az én kezem által. -suttogta halkan, majd felállva végig tekintett rajtam és egy elégedett mosollyal az arcán, távozott a szobából. Engem pedig ott hagyott magatehetetlenül a padlón.
