MAEVE DAWN
- Szóval azt akarjátok mondani, hogy inkább Sadie-nél tanulnátok tovább? - kérdezi anya összehúzott szemekkel, gyanúsan méregetve minket. Sadie a már ártatlan arcát felvéve, biztosan nyert ügyre számít, de az anyám kemény dió. Kijátszani őt olyan, mintha a pokolban akarnám magát Lucifert hülyére venni.
Te jó ég, Luciferhez hasonlítottam a saját anyámat?
- Hétvége van anyu. - folytattam tovább a győzködést kiskutya szemekkel. - És még sosem voltam Sadie-éknél. És...
- Jól van, elég! - állított le anya. - Itt miért nem tudtok tanulni? Még csak egy hete élünk itt, és te máris csavarognál.
- Ez nem csavargás Mrs. Dawn. - vette át a szót tőlem Sadie, én pedig ráhagytam, tudván, hogy tudja mit csinál. - Higgye el, hogy elképesztő az otthonuk, és nagyon jól érzem magamat önöknél. De otthon a laptopomon vannak a jegyzeteim, amik szükségesek a prezentációhoz, és gondoltam Maeve eljöhetne ma este hozzánk, holnap pedig esetleg én önökhöz, hogy hétfőre befejezzük a dolgozatot.
Le voltam hidalva, amiért úgy hazudott, mint a vízfolyás. Szemrebbenés nélkül az anyám szemébe. Elképesztő volt. Anya méregetett minket még egy darabig, aztán egyszer csak megenyhült az arca.
- Rendben. - egyezett bele anyu úgy, mintha a fogát húznák, de jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt. Ujjongva a nyakába ugrottam, és csak arra tudtam gondolni, hogy elmegyek életem első bulijába. - Csak ne bánjam meg!
Természetesen ezt muszáj volt hozzátennie, de tényleg nem számított a fenyegető hangneme. Talán azt gondolta, hogy majd megingok, de az öröm annyival jobban úrra lett rajtam, hogy egyáltalán nem gondoltam bele abba, hogy anya esetleg túl járna az eszünkön. Este hat körül megvacsoráztunk. Anya és Zach sokat kérdezősködtek Sadie-ről. Talán anyának először nem tűnt túl szimpatikusnak, ugyanis Sadie telibe az ellentétem volt. Hosszú, hullámos barna haj, barna szemek, erősebb, nőiesebb smink, fekete körmök, millió gyűrű és ékszer, és az a parányi szoknya rajta, egy crop toppal kissé kiverhette a biztosítékot a konzervatív anyámnál. Zach volt a kedvesebbik. Nyilván. Ő befogadta Sadie-t azonnal, és nyíltan közölte, hogy örül annak, amiért lett egy barátnőm. Viszont attól független, hogy Sadie maga volt a lázadás, a családi vacsorán elképesztő visszafogottan viselkedett. Illemtudó, és kedves volt.
- Na jó! - csaptam be a szoba ajtót, és Sadie azonnal a nyakamba ugrott. - Shhh! Az anyám nem tudhatja meg!
- Maeve Dawn első hazugságában cinkos társ voltam! - vigyorodott el. - Milyen szép is a barátság.
Azért a hazugság szó elég túlzás volt. Oké, tényleg elszökünk bulizni, de azért nem az országból megyek el, hanem csak a városba egy csapat részeg tinihez.
- Kerítsünk neked ruhát! - suttogta izgatottan Sadie, és már el is tűnt a gardróbomban. Néztem, ahogyan szemöldök ráncolva válogat a vállfák között, egyik kosztümömet követte a másik, és bár én az összesre igent mondtam volna, Sadie úgy pörgette át őket, mintha egyik sem lenne megfelelő. Az egyikre azt mondta, hogy túl elegáns, a másikra, hogy túl felnőttes, a harmadikat pedig nem értettem, mert valamilyen szleng kifejezést használt. - Te jó ég Maeve, hány évesek ruháit hordod, 70?
- Hé, a ruhatáram leszólása tabu! Itt minden darabnak lelke van! - álltam be Sadie elé, és megsimogattam a ruháimat, ezzel is védve őket. - Oké, talán kicsit formálisan öltözködöm, és szeretem az elegáns darabokat...
- Kicsit? - rökönyödött meg Sadie. Láttam rajta, hogy szívesen mondana még egy beszólást, de végül a torkán maradt. Azt hiszem nem akart ennél is jobban a lelkembe tiporni. - Oké, rád bízom. Csak kérlek, valami kissé...bulisabb legyen.
- Kicsit bulisabb...- ismételgettem Sadie szavait, miközben most én válogattam a ruhák között, és rá kellett jönnöm, hogy egyetlen bulis ruhám sincs. Valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy soha életemben nem voltam bulizni, és nem vettem koktél ruhát. Be kellett látnom, hogy az egyetlen bulis ruhám az a cseresznye piros Chanel kosztümöm volt. - Legyen ez!
Sadie kicsit elfintorodva nézte a szoknyát és a hozzá illő kabátot is, és szinte hallottam a gondolataiban, hogy semmi pénzért nem venné fel. Márpedig én ezekben érzem jól magamat.
- Oké, ez a legelfogadhatóbb mind közül. - sóhajtott beletörődve, hogy nem csinál belőlem miniszoknyás diáklányt. Bőven elég az iskolai egyenruhám, amiért olyan kényelmetlenül rövid az a szoknya.
Végül a kosztüm mellé választottam egy fekete necc harisnyát, a kedvenc ékszereimet, és a Chanel masnit, ami valójában egy hajcsat. Eltettem a táskámba egy bordó magassarkút is, és úgy ítéltem meg, hogy nagyjából mindent sikerült elraknom az első bulimhoz. Elköszöntünk anyutól, Zach pedig felajánlotta, hogy elvisz minket Sadie-ékhez. Anya mégegyszer azért megfenyegetett, hogy legkésőbb reggel tízre legyek itthon, mert holnap jön haza Jasper is, és programozunk.
Te jó ég, hogy kiment a fejemből!
Megbeszéltük, hogy várost nézünk, ugyanis még csak egy hete lakunk itt, és nem igazán jártuk be a környéket. Jasper és a családja pedig törzsgyökeres floridaiak, ezért felajánlották, hogy körbe vezetnek, és megnézzük a főbb látványosságokat. Hiányzott már Jasper. Akármennyire is nyuszi tud lenni néha, szeretem őt, és nélküle ez az egész Miami-s dolog nem az igazi.
Zach kirakott minket Sadie-ék háza előtt, és miután szét ölelgetett, annyit kért, hogy vigyázzak magamra. Komolyan, mintha sejtené, hogy nem a töri prezentációt akarnánk csinálni. Sadie-ék nem olyan előkelő környéken laktak, ahol mi, viszont nagyon szép kis kertes házuk van. Otthonos, és egyből melegség járta át minden porcikámat, ahogy beléptem a házba. Egyből nézelődni kezdtem, és észrevettem jó pár családi fotót is. Sadie egyke gyerek volt, ezt hamar észrevettem a fotókon. Az anyja göndör, barna hajú, zöld szemű nő, erős tekintettel, ámbár gyönyörű szép arccal. Az apja csak néhány fényképen szerepel, amit először furcsának tartottam, majd időközben rájöttem arra, hogy nincs miért furcsállnom. Magamból kiindulva, és az apámmal való kapcsolatom után azt hiszem semmi jogom nem lenne megkérdezni Sadie-t, hogy miért csak három képen szerepel, mikor van vagy tíz családi kép az egész házban.
- Na jó, este kilenckor kezdődik a buli. - csapta össze a tenyerét Sadie izgatottan. Minden szuper volt, jó időben voltunk, mégis egy dolgot hiányoltam. - Ja az anyám nincs itthon.
Igen. Ez volt a hiányérzet a dologban. A ház alapból túl csendes volt, és az sem esett le először, hogy teljes sötétség honolt bent. Talán csak a képek miatt hallucináltam be, hogy Sadie anyja itthon van.
- Hogyhogy? - kérdeztem puszta kíváncsiságból.
- Péntek esténként Jazz klubba jár, és kifulladásig Vodka Martinizik. Általában éjfélnél előbb nem is szokott hazaérni. - magyarázta meg Sadie a kérdésemet, és így valóban érthető volt a dolog. - Tudom, hogy fura.
- Nem, egyáltalán nem! - tiltakoztam szinte rögtön, majd egy picit jobban belegondolva a dologba, végül elnevettem magamat. - Oké, talán csak egy kicsit.
- Neki ez amolyan...kikapcsolódás tudod. Miután meghalt az apám, ebbe menekült, és a végére megszerette. - folytatta Sadie, és őszintén meglepett, hogy ilyen kevés ismertség után megnyílt nekem az apjáról. Hamar összeálltak a kusza gondolatok, hogy miért csak olyan kevés fényképen szerepel. Örültem, hogy Sadie megnyílt, viszont én tudtam magamról, hogy valószínűleg elég sok idő múlva fogok tudni vele beszélni a saját traumámról.
- Sajnálom, hidd el. - mondtam a szemébe nézve mély együttérzéssel, amire csak mosolyogva bólogatott, és már nyoma sem volt a szomorkodó lánynak. Azonnal visszaszállt bele az élet.
- Na jó, elég a szomorkodásból! - pattant fel hirtelen, és bekapcsolta a tévéjét. - Inkább kapcsolj be egy Weeknd albumot, amíg készülődünk.
- Az ízlésed eddig tíz per tíz. - nevettem fel, és már bent is voltam a Spotify alkalmazásban, ahol kikerestem az előadót, és a Starboy albumra kattintottam. Na igen. A kedvencem.
- Azt írta Ace, hogy már most rohadt sokan vannak Miles-éknál. Pedig csak fél nyolc! - nézett fel Sadie a telefonjából elképedve.
A név hallatán azonnal görcsbe rándult a gyomrom, és talán egy picit le is sápadtam. Ace és én, nos nem igazán jövünk ki egymással. Ez a legszelídebb mondat rá. A valóság pedig, hogy mérhetetlenül ki nem állhatjuk és gyűlöljük egymást. Szerencsémre ma nagyjából sikerült elkerülnöm az iskolában, de még így is sokszor sétáltam el mellette a folyosón. Lehunytam a szemeimet, és újra felidéztem a parfümének illatát. Éreztem az orromban a jellegzetes fűszeres illatot. Eddig nem is gondoltam bele abba, hogy Ace is biztos ott lesz a buliban. Márpedig ott lesz. Ő Ace North. Ki nem hagyná, persze, hogy megtiszteli a bulit a társaságával. Vagy a buli tiszteli meg őt.
- ...szóval nem tudom, hogy a piros ruha legyen, vagy a fekete. - a bambulásom odáig fajult, hogy Sadie már előttem lebegtetett két elég rövid miniruhát. Személy szerint egyiket sem vettem volna fel, mert bőven a komfortzónámon kívül estek.
- Öö...- kapkodtam a fejemet a két ruha közt. - Legyen a piros!
- Meggyőztél. - válaszolt azonnal Sadie, egy percig sem gondolkodva tovább, és el is tűnt a pici kis fürdőjében. Én dúdolgattam tovább a Reminder-t, aztán eszembe jutott, hogy talán nekem sem ártana neki állnom buliba illő kinézetet kreálni magamnak.
Az a másfél óra jó hamar el is röpült. Sadie-vel elképesztő jól mulattunk. Ez volt az első alkalom, mikor megtapasztalhattam milyen is egy barátnővel egymást sminkelni, és egymás hajával babrálni. Rengeteget beszélgettünk. Például Sadie szerint van egy kis francia akcentusom, de toronymagasan a bostoni angolom viszi nála a prímet. Az is kiderült, hogy nem mindig volt ilyen lázadó típus. Csak miután az apja meghalt, teljesen bekattant, és ilyen lett. Ace-ről nem mertem kérdezni. Tudtam, hogy közeli barátok, hiszen Sadie szobájában megannyi közös fényképüket megpillantottam, mégse volt merszem rákérdezni. Úgy gondoltam, hogy nem az én dolgom.
Végül Sadie egy piros miniruhát vett fel. Göndör haja szép hullámokban omlott a háta közepéig, és egy egészen vagány, kicsit latinás sminket készített magának. Kabátnak egy Ace-től kopott piros, Ferrari logós bombert vett fel, és egy Air force-t. Elképesztő jól festett. Ami viszont engem illet, ha lehetne ezt mondani, Sadie kiköpött ellentéte voltam. A bordó Chanel kosztümöm Sadie ruhájához képest szörnyen elegáns volt, a tűsarkúmmal együtt. A hajamat egyszerűen hátrafogtam, és a szokásos fekete masnis csattal illesztettem. Natúr sminket tettem fel, viszont Sadie állítása szerint egy pici merészség belefért még az öltözékembe, ezért egy – a ruhához illő – bordó matt rúzst erőltetett rám. Tulajdonképpen nem állt rosszul, sőt. Dögös voltam. Szóval ott álltunk egymás mellett, mint Barbie, és a floridai Barbie, és mindketten szét izgultuk magunkat, amiért most megyek először igazi házibuliba.
Elegánsan késtünk. Ez természetes a nőknél, és az a húsz perc nem is igazán volt olyan fontos. Megérkezni tudni kell. Ezt az anyám hajtogatja folyton, és mivel franciák vagyunk, a késés alap dolog bennünk. A feljárón és a környéken elég nagy volt már a hangzavar. Vagy húsz diákot láttam csak az utcában, és arra gondoltam, hogy akkor hányan lehetnek bent? Nos ez hamar kiderült, ugyanis az ajtó tárva nyitva állt, így bárki kedvére járhatott ki és be. A házigazda nem állt az ajtóban, nos, nem mintha hoztam volna bármiféle ajándékot. Sadie szerint felesleges, mert vagy nyolcvan ember préselődött bent a házban, és nem jutott volna el Miles-ig az a doboz drága bonbon, így hát elvetettem az ötletet. Láttam jó pár ismerős arcot, mégsem ismertem senkit sem, akivel beszélgetést tudtam volna indítani.
- Igyunk valamit, nem? - kiáltotta a fülembe Sadie, a hangos zenétől csak félig értettem a kérdését.
- Hát, én nem iszom alkoholt, de egy üdítőt elfogadok! - ordítottam vissza. Sadie előttem haladt rutinosan, a jobb kezét összefűzte az enyémmel, így maga után húzott a tömegben. Folyamatos elnézést kértem, amikor véletlenül nekinyomódtam pár izzadt testnek. A házban már akkor éreztem ezt a kellemetlen izzadság szagot, alkohol és valami fura cigaretta szag keveredésével, amikor beléptünk az ajtón.
A konyhába érve kissé csillapodott a tömeg. A nagy, konyha sziget tele volt piros műanyag poharakkal, és mindenféle piával, amiknek egyáltalán nem tudtam a nevüket, ugyanis sosem ittam ilyesmit. Talán egyszer-kétszer anya megengedett egy pohár vörös bort, de az is elég nagy ritkaságnak számított. Sadie mintha csak otthon érezné magát, kinyitotta a hűtőt, kivett egy bontatlan kólát, és egy dobozos sört. Én odatartottam a műanyag poharat, ő pedig kitöltötte.
- Na milyen a buli csajok? - jött oda hozzánk hirtelen egy barna hajú lány, akit követett egy másik lány, és a sort egy fiú zárta.
- Eddig nem rossz. Bár Miles tehetne valami normális zenét. - pillantott Sadie a Dj pult felé, ahol végül megláttam a házigazdát.
- Miért mi bajod Travis Scottal? - kötött bele röhögve a barna hajú lány, és valamiért úgy éreztem, hogy totál felesleges személy vagyok ott abban az összeszokott társaságban. Aztán mintha csak megérezte volna a lány, felém fordult. - Amúgy Valerie vagyok. Szia!
- Én Maeve. Nagyon örülök. - fogtam vele kezet mosolyogva, majd a másik két emberre néztem. - Maeve vagyok, sziasztok!
A lány mint kiderült Ruby, a srác pedig Adam, és egy pár. Miután megtört a jég, öten beszélgettünk tovább. Szörnyen örültem, amiért végre társaságban lehetek, és eddig nem tűnt olyan borzalmasnak ez a buli.
- Na és hogy tetszik az új suli Maeve? - kérdezi Ruby, aki ott csüngött a barátja karján. - Hallom Ace North-al indítottad az első napodat.
- Jaj már, ezt most miért kell Ruby? - szólt be Sadie a vörös hajú lánynak. Illett a neve a hajához. Na meg az is, hogy egy kígyó volt.
- Csak gondoltam megkérdezem, ha már az egész suli ezen csámcsog. - tette fel védekezően Ruby a kezeit.
- Ja, de most kurvára nem Ace volt a téma! - pillantott Valerie a lányra, és jobbnak láttam, ha kimaradok ebből.
- Kérdezzük inkább az új lányt. - pillantott rám vissza vigyorogva Ruby. - Csak idők kérdése, és az ágyában fogsz kikötni.
Egy pillanatra ledermedtem. Gondolhattam volna, hogy lesznek közellenségeim, de azt nem, hogy rögtön egy ismeretlen fog ilyen szarságokat a fejemhez vágni.
- Te hülye vagy? - förmedt rá Sadie, és mostmár a barátja is rászólt.
- Hé, én csak az igazat mondom! - röhögte el magát Ruby. - Nem igaz új lány?
- Figyelj ide Ruby. - álltam elé mosolyogva. A magassarkúmnak köszönhetően jóval magasabb voltam nála, így érezhető volt az alá-fölé rendelt szituáció. A lány most megilletődve nézett vissza rám, majd el is tűnt a szeméből az a vakmerőség. - Csak azért, mert téged nem sikerült becsábítania az ágyába, még nem kell mindenkiről azt gondolnod, hogy olyanok, mint te vagy. Ha tudni szeretnéd, Ace North-ot a hátam közepére sem kívánom. Na, és most mi történik? Az első lány a gimiben, aki nem ájul el tőle? Ilyen biztos nem létezik! Vagy de! Úgyhogy szállj le rólam, és ne kóstolgass!
Valerie és Sadie elröhögték magukat, miután szokásomhoz híven leoltottam valakit, de hát mit tehettem volna? Ez a lány emberileg nulla. Ruby nem kapott szikrát. Azt hiszem az már nem jutott el az agyáig, hogy én Ace-nek is csípőből beszólok, ezáltal egy ilyen spicces, gonoszkodó lány nekem semmi volt. Csapot papot ott hagyva hisztérikusan elviharzott, de még azért hallottam, hogy egy "hülye picsát" odamorgott. A barátja szemforgatva követte. Én csak őt sajnáltam az egészben.
- Nem semmi vagy szívem. - vigyorodott el Valerie. - Ezt a tyúkot nehezen lehet elviselni sajnos.
- Csak nem szeretem, ha igazságtalanok az emberek. - válaszoltam bölcsen.
- Bárki lehet igazságtalan, hogy éjjel nappal hallgathassam, ahogyan reflexből kikészítesz valakit! - kotyogott bele Sadie is, majd a következő pillanatban, csak annyit vettem észre, hogy Valerie és Sadie forró csók csatába kezdenek. Ez számomra új infó volt a barátnőmtől, bár említett egy Valerie nevű lányt, akivel össze voltak veszve, de ezek szerint ők így békülnek ki.
- Menjünk táncolni Jézus! - kiáltott fel hirtelen Valerie, aztán megragadta a barátnője kezét. - Maeve nem jössz? Végre egy jó szám szól!
- Jaj, én köszi nem! - nevettem el magamat zavartan. Egyrészt, nem szeretek táncolni, de végképp nem akartam harmadik kerék lenni, ezért inkább finoman elutasítottam a dolgot. Egy ideig kérleltek, aztán eltűntek a tömegben. Mosolyogva figyeltem őket, amíg szem elől nem tévesztettem őket. Sokáig nézelődtem kik vannak a tánc téren, majd egészen véletlenül a szoba sarkába vándorolt a tekintetem, ahol ott volt Ace North.
Teljesen véletlenül vettem észre. Tudtam, hogy már itt van egy ideje, de valahogy próbáltam kizárni őt, és nem gondolni rá. Ez egészen sikerült is, amíg most rá nem pillantottam. És persze előbukkant mögüle egy szőke hajú lány is. Szenvedélyesen csókolóztak. Ace karja a falat támasztotta, míg a másik kezével a lányt fogta. A lány csak úgy esedezett, annyira el volt varázsolva. Ace pedig mint aki jól végezte a dolgát, valamit a fülébe súgott, és ott hagyta a szaporán lélegző lányt, aki azt sem tudta hol van arccal. Mikor Ace elfordult, akkor láttam meg az arcát. Rendezett fekete haja most szét volt túrva, kipirosodott az arca, meggyvörös szája duzzadt volt, nyakán harapás nyomokat vettem észre. Aztán, mintha csak megérezte volna, hogy figyeli valaki, hirtelen rám kapta a tekintetét, és egymás szemébe néztünk. Szörnyen kínos volt a szituáció, zavarba is jöttem, a lábaim remegni kezdtek. Ace gúnyosan elmosolyodott, aztán már el is tűnt.
Na, ennyit arról, hogy valaha is jóban leszünk.
Sadie-ék nélkül a buli elég pocsék volt. Csak álltam ott a konyhában, és már nem is tudom hányadik jeges kólámat ittam. Az idő még csak tizenegy volt, de már bőven úgy éreztem, hogy elég volt a buli. Zúgott a fejem a zenétől, meleg volt bent, büdös volt, és mosdóba kellett mennem. Elterveztem, hogyan fogok elmenni pisilni, mert már annyira unatkoztam, hogy kínomban ilyesmi terveket szövögettem. Aztán mikor úgy éreztem, hogy itt az idő, egy végzős fiú állt az utamba. Láttam rajta, hogy egyáltalán nem tűnik józannak. A pólóján hatalmas foltban víz volt, bűzlött a piától, és ez teljesen kiábrándította a sármjából.
- Az új lány is végre előkerült! - közeledett felém a srác, én meg azonnal hátrálni kezdtem. - Kérsz egy felest?
- Nem, kösz. Nem iszom alkoholt. - utasítottam vissza a lehető legbarátibban. Szemeimmel Sadie-t kerestem, vagy bárkit, aki kimenthetne, de sajnos senki sem foglalkozott velem.
- Na ugyan már cicus! - jött mégközelebb, és a szerencsétlen megbotlott a földön egy pohárban. A bal kezében lévő poharának tartalma rajtam landolt. Azonnal éreztem, hogy ez bizony olcsó sör. - Hoppá! Lehet, hogy le kellene dobnod ezt a göncöt, ha már átázott!
A srác keze elindult a derekam felé, majd mikor éreztem, hogy a keze már szorosan fogja a csípőmet, teljes erőmből ellöktem magamtól. A részeg végzős srác megtántorodott ugyan, de nem adta fel. Arca hirtelen dühbe torzult, és megint megindult felém. Tudtam jól, hogy már nem menekülhetek, és talán nem kellett volna ellöknöm. De a védelmező ösztöneim azonnal reagálni kezdtek, és nem tehettem mást.
- Te rohadt kurva! - fröcsögte a srác, és már fel is emelte a kezét. A szemeim duplájára tágultak, és a gyerekkorom emlékeiből felidézve felvettem az összekuporodott pózt, majd hirtelen valaki megragadta mögülem a karomat, és egy határozott mozdulattal maga mögé rántott. Az első dolog, ami a tudatomba jutott, hogy ismerős parfümöt érzek. Majd mikor felnéztem a fekete hajú, fölém tornyosuló fiúra, akkor döbbentem rá, ki is mentett meg. Ace volt az.
- Kurva gyorsan gondold át, hogyan akartad befejezni ezt a mozdulatot Scott. - Ace hangja fenyegetően nyugodt volt. A döbbenettől egy hang sem jött ki a torkomon. A szívem kegyetlenül vadul kalapált, azt éreztem, hogy akár ki is ugrana a helyéről. Ace viszont nyugodt volt. Egyedül a gyors lélegzetvétele buktatta le, hogy legbelül forr az idegtől.
- Nyugi már North! - vicsorírott a srác, de csak szánalmassá tette, ahogyan ott dölöngélt, és szemeiben végtelen üresség látszódott. - Csak szórakoztunk. Ne avatkozz bele!
- Én nem úgy láttam. - Ace mostmár átment teljesen lekezelő hangnembe, ami még engem is megrémített. - Ha mégegyszer hozzáérsz, eltöröm a nyakadat. Világos?
- Azt hiszed menő vagy? - tárta szét a karjait Scott, provokálva Ace-t. - Akkor gyere nagymenő!
Megindult Ace felé, de amilyen részeg volt, ez inkább nevetségesnek tűnt. Ace pedig tudta jól, hogy nem lenne érdemes megütni, mert azt sem tudja merre van arccal. Hirtelen megfogta Scott nyakát, és lenyomta a fejét a konyhapultra. A fiú éppen csak annyira verte be a fejét, hogy egy picit érezze. A szám elé kaptam a kezemet az erőszakos tett miatt, mégis tudtam, hogy Ace engem védett. Egy dologban biztosak voltunk és egyet értettünk: hogy ez a végzős srác egy tapló rohadék.
- Nem valami okos dolog, hogy velem húzol ujjat. - Ace keze még mindig lenyomva tartotta Scottot a pultra, a fiú pedig sziszegve próbált kiszabadulni Ace lehetetlen szorításából. - Csak és kizárólag azért nem verem szarrá a ronda képedet, mert hulla részeg vagy! És most, ha jót akarsz, akkor fogod magadat, és elhúzol a picsába mielőtt meggondolom magamat. Megértetted?
Scott még mindig reménytelenül próbált kiszabadulni. Mondjuk, hogy "férfias" büszkeségből még egy baszkit is elmotyogott, de Ace úgy tett, mintha nem hallaná.
- Baszd meg! - mondta Scott hangosabban.
- Nem értettem jól. Azt kérdeztem, megértetted? - Ace újra beleverte Scott fejét a pultba. Ez már sok volt nekem.
- Ace! - szóltam rá döbbenten, de nem fordult hátra.
- Meg. Megértettem. - adta fel végre a srác, mire Ace azonnal elengedte. Scott úgy rogyott a földre, mint egy rongybaba, és úgy tűnt, egyhamar nem fog felkelni. Ace vett egy levegőt, és végre valahára felém fordult. Szikrázó zöld szemei most teljes sötétségben úsztak. Ijesztő volt, ahogyan az erőszakos oldala megmutatkozott. Izmai megfeszültek, vállait felhúzta, szemöldökét erősen ráncolta.
- Jól vagy? - kérdezte még mindig elfolytott hangon a düh miatt. Nem voltam jól. Rohadtul nem.
- Én...- kerestem a szavakat, amiket nem találtam. Felváltva pillantottam Ace-re, majd az összecsuklott zaklatómra, és beláttam, hogy rohadt nagy hiba volt idejönnöm. - én...most hazamegyek.
Az igazság az, hogy a mosdóba indultam, ami tulajdonképpen egyáltalán nem a kijárat fele volt. Tényleg csak szabadulni akartam a tömegből, a fülledt levegőből, és soha többet nem akartam ilyet átélni. De mielőtt sarkon fordulhattam volna, Ace újra elkapta a csuklómat, csak most sokkal gyengédebben. A keze meleg és érdes volt. Férfias. Ahogy hozzám ért, azonnal végig futott rajtam a hideg.
- Hazakísérlek. - nézett a szemembe mélyen, és ellentmondást nem tűrő hangon szólt hozzám. Nem akartam tovább veszekedni és tovább tétlenkedni, ezért beleegyeztem.
- Elmegyek a mosdóba. - böktem ki az első gondolatomat, ugyanis tényleg nagyon kellett már pisilnem. Ace arca meglágyult, elengedte a csuklómat, és csak annyit mondott, hogy itt megvár.
Már kinéztem magamnak az egyik fürdőszobát, és szerencsémre senki sem volt bent. Magamra zártam az ajtót, és nekitámaszkodtam a mosdókagylónak. A tükörbe nézve észrevettem, hogy a hajam egyik fele tiszta sör, a ruhámból áradt a büdös pia szag, és leizzadtam a sminkem felét. Vettem egy nagy levegőt, majd miután elvégeztem a dolgomat, és kezet mostam, egy utolsó pillantást vetettem a tükörben. Egy csalódott tekintet pillantott rám vissza. És azért voltam csalódott, mert naivan elhittem, hogy jól fogom magamat érezni. Ehelyett Sadie lelépett, nyakon öntöttek, inzultáltak, és egy olyan ember segített, akitől a büdös életben nem vártam volna.
Visszamentem a zajos nappaliba, és kiszúrtam Ace-t, ahogy a falnak támaszkodva azt a fürdőszoba ajtót figyeli, ahova bementem. Zavaromban lehajtottam a fejemet, és ezzel egyidőben nekiütköztem Sadie-éknek, akik kipirultan, vidáman és kézen fogva álltak előttem.
- Na végre, hogy megvagy! - ölelt át Sadie. - Sör szagod van, ami rád nem jellemző.
- Sadie, én most hazamegyek. Illetve, hozzátok haza. - néztem a szemébe komolyan. A lány értetlenül vizslatott, majd csípőre tette a kezeit.
- Mi történt? - kérdezte idegesen.
- Nem fontos, majd elmesélem ha hazaérsz. Bulizzatok tovább. Ace hazakísér. - pillantottam a még mindig engem figyelő fiú irányába, mire Sadie és Valerie egyszerre kapták oda a fejüket Ace-re.
- Na jó, holnap mindent elmesélsz! Most túl részeg vagyok, és szexuálisan túlfűtött. - ölelt magához szorosan, Valerie pedig megsimogatta a vállamat. - De ajánlom, hogy az a barom haverom ne legyen benne!
Halványan elmosolyodtam. Ráér holnap.
- Mehetünk. - léptem Ace mellé, aki ellökte magát a faltól, és előre engedett. Éreztem, hogy sokan bámulnak minket, de valahogy már nem érdekelt. Csak haza akartam jutni. Illetve, Sadie-ékhez, ugyanis igazából nem mehettem haza, mert instant lebukás.
Csendben sétáltunk ki az utcából. Sadie nem lakott olyan messze Miles-ék házától, egy bő húsz perc séta volt az út. Az idefele gyorsan elröppent, mikor Sadie-vel jöttem. De hogy Ace-szel mennyire fog lassan telni a hazaút, abban nem voltam biztos, tekintve, hogy utáljuk egymást. Az idő eléggé lehűlt már ahhoz képest, hogy Miamiban szinte örök nyár van. Az óra majdnem az éjfélt ütötte, a szél kissé feltámadt, a levegő csípős lett. A karomat összefontam a mellkasom előtt, és éreztem, hogy a vizes ruhámba beférkőzik a hideg levegő. Ace észrevette, hogy vacogva sétálok, ezért automatikusan levette a bőrdzsekijét.
- Vedd fel. - nyújtotta felém a dzsekit.
- Jaj, nem kösz. Nem fázom. - tagadtam azonnal, és hirtelen szörnyen zavarba jöttem. Ace erőltetetten elnevette magát.
- De igen.
- De mondom, hogy nem! - tiltakoztam már csak azért is.
- Maeve! Vedd már fel! - förmedt rám Ace, és most először mondta ki az igazi nevemet. Csilingelt a hangja a fülemben, ugyanis bármennyire nem akartam beismerni, gyönyörűen zengett a nevem a szájából. Elvettem a kezéből a kabátot, és szó nélkül belebújtam. Az illata azonnal az orromba kúszott, ahogyan magamra szorítottam. Majd egy öt perces csend után újra a nyelvemen volt egy mondat.
- Köszönöm. - szólaltam meg hirtelen, kissé még vacogva. - Hogy megmentettél.
Ace megrázta a fejét.
- Ezen nincs mit köszönni. Csak tettem a dolgomat. - válaszolt ködösen.
- De ha te nem vagy ott...- kezdtem bele, majd nyeltem egy nagyot. - ki tudja mi történt volna.
- De ott voltam. És ez a lényeg. - válaszolt nyers stílusban, és hirtelen oldalra pillantottam, hogy lássam. Zsebre tett kézzel sétált mellettem, végig előre nézve.
- Mindegy. - zártam le a témát. - Azért kösz.
- Egyébként is, hogy kerültél egy buliba? - kérdezte Ace úgy, mintha tudná, hogy nem odavaló vagyok. Kitűntem a tömegből, ezt a vak is láthatta.
- Sadie. - csupán egy név. Ez elég is volt Ace számára.
- Fasza. - válaszolt kimérten. - Hol laksz, Miss Dior?
Na, kezdődik. Újra.
- Először is, ne hívj így. - fintorodtam el. - Másodszor pedig, én nem haza megyek.
Ace megtorpant.
- Akkor? - húzta fel a szemöldökét.
- Ömm...hát Sadie-nél alszom. - motyogtam szégyenemben, ugyanis így visszagondolva borzasztó hülye ötlet volt kijátszani az anyámat. Csodálkozom, hogy nem hívogatott. Gyanúsan nem aggódott értem az elmúlt órákban. Ace mérgesen morgott egyet.
- Gratulálok! - nem értettem miért volt ilyen bunkó. Igaz, ez a buli pocsék volt, de egyszer muszáj volt nekem is megtapasztalni milyen a tini élet. - Megérte?
- Most mi bajod van? - förmedtem rá hirtelen. - Igen, hazudtam az anyámnak, hogy eljöhessek bulizni! Igen, megbántam! Igen, kurva szar volt az egész! Most boldog vagy?
- Talán csak nem neked való ez az egész. - szólalt meg Ace néhány perc múlva. Lassan elérkeztünk az ismerős utcába, ami azt jelentette, hogy maximum öt perc, és Ace lelép. - Nem illesz bele ebbe a szánalmas rétegbe.
Ez most...egy bók akart lenni?
- De még sosem voltam bulizni. És nagyon szerettem volna megtapasztalni. - válaszoltam szomorúan. Igaza volt. Nem nekem való ez az élet. - Ehelyett tiszta sör lett a Chanel kosztümöm.
- Valahogy nem lepődöm meg, hogy csak ezt tudtad kiemelni az estéből. - forgatta Ace a szemeit.
- Hé! Ez az 1994-es tavaszi kollekció. - védtem meg magamat egyből, hiszen a ruhám többet ért, mint az a rohadék részeg végzős. - És hidd el, nem repestem az örömtől, hogy egy idióta részeg faszfej fogdosni próbált.
Mintha Ace újra megfeszült volna, miután kimondtam ezt a mondatot.
- Látod Miss Dior? Ezért nem vagy idevaló. - sokáig gondolkodtam a kimondott szavain, amiktől egyik gondolat jobban cikázott a fejemben, mint a másik. - Te nem érdemelsz ilyen bánásmódot.
Ez most komolyan? Mi történik? Ace North kedves?
Megérkeztünk Sadie-ék háza elé, és örömmel vettem figyelembe, hogy az anyja még nem ért haza. Máskülönben az egésznek lőttek. Nem válaszoltam arra, amit Ace mondott. Nem bírtam.
- Köszönöm, hogy elkísértél. - mosolyodtam el halványan, és egy pillanatra Ace száján is átsuhant egy mosoly féle. Aztán hirtelen eszembe jutott valami, amit nem is lehetne tökéletesebb pillanatban mondani. - Kössünk tűzszünetet.
Ace egy pillanatra ledermedt, mint aki csak nem érti mit mondtam, aztán felhúzta a szemöldökét, és hirtelen kiszakadt belőle egy aprócska nevetés. Tényleg csak egy kicsi.
- Tűzszünet? - ízlelgette a szót. - Miért kellene?
- Mert utáljuk egymást. - mutattam kettőnkre, és kissé zavartan válaszoltam, amiért neki ez nem volt világos elsőre. - És szerintem ez a húsz perces séta bebizonyította, hogy valójában ha kell, megférünk egymás mellett.
- Jól van Miss Dior. - sóhajtott Ace. - Ha te ezt akarod.
- Neked is akarnod kell! - futott ki a számon, de már meg is bántam, ugyanis kétségkívül kétértelműre sikeredett a mondatom Ace felé. És tudtam, hogy magas labda volt, amit le fog csapni. - Itt a dzsekid, visszaadom. Már nem fázom.
Próbáltam terelni a szót, ami csak még szánalmasabbá tette az egész szituációt. Ace közelebb lépett, én pedig hátra, ő mégközelebb, majd hirtelen beleütköztem a beton kerítésbe. A kabátot magam előtt tartottam, a ruhám kezdett száradni, de bőven vizes volt még. Ace hirtelen közelségétől eszemben sem volt fázni, inkább kezdett pont, hogy melegem lenni.
- Rendben Miss Dior. - állt meg előttem úgy, hogy mindkét kezét a falra tette, így ezzel közrezárt. Éreztem a kellemes mentolos leheletét, és egy pici alkoholt is. A közelsége megijesztett, mégis elképesztő adrenalinnal töltött el. Soha sem nem éreztem ilyen fajta remegést. Jaspernél szinte soha. Viszont Ace-nek csak elég volt elállnia az utamat, és közel hajolnia. Szégyelltem magamat, amiért ilyen reakciót váltott ki belőlem úgy, hogy van barátom. - Kössünk tűzszünetet.
- Addig nem fogom elhinni, amíg te sem mondod ki, hogy akarod. - suttogtam megmakacsolva magamat. Aztán hirtelen Ace a fülemhez hajolt. Lehunytam a szemeimet. A bódító illata körülölelt, nem volt menekvésem. Elkábított, akár csak egy pillanatra is. A hasam fura görcsbe rándult, a lábaim remegni kezdtek, miután megéreztem a leheletét a fülemnél.
- Akarom. - mondta ki belesuttogva a fülembe. Legbelül büszke voltam magamra, amiért elértem, hogy kimondja, de leginkább azért veregettem magamat vállon, amiért sikerült nem összeesnem.
- Jó. - válaszoltam, miután nyeltem egyet. - Jóéjszakát Ace.
Ace egy pillanat alatt ellökte magát tőlem, majd újra az üres tekintetű, semleges arca jelent meg előttem. Gúnyosan elmosolyodott.
- Hagyd csak a dzsekit Miss Dior. Rajtad jobban mutat, mint rajtam. - válaszolt, majd fogta magát, és sarkon fordulva lelépett, ott hagyva engem a millió kérdéssel a fejemben.