Kérte: KincsKoleszr
Remélem elnyeri tetszésed a nagyobb várakozási idő ellenére. Ha valami nem tetszik nyugodtan jelezd és átírom/újra írom.
Alaric&Carol Hernandez: T/N Hernandez szülei
Artemis mindig azt tette amire a szülei kérték, éppen ezért vigyorgott egy újabb estélyen amit a háta közepére sem kívánt, de mivel édesanyja szervezte így testvéreivel együtt a kirakatba került. Az estélyekkel eddig nem igazán volt baja mivel a Hernandez vállalat örököse mindig jó kedvre tudta deríteni, barátságuk remek volt az évek alatt, majd a közönség előtt barátok maradtak, zárt ajtók mögött szerelmesek. Ez az idill egészen 7 hónappal ezelőttig tartott mikor is kiderült, T/N Hernandez állapotos. Juan Hidalgo, Artemis apja egyenest tombolt mikor megtudta, hogy fia teherbe ejtette a lányt. Juan szentül állította, hogy a lány hazudik, de ha valami csoda folytán Artemis az apja T/N születendő gyermekének akkor az akár tönkre is teheti a Hidalgo vállalatot, Artemis minden ideje a gyermek nevelésre menne rá és igyekezne kimaradni a vállalati életből. A Hernandez lány viszont annak ellenére sem volt hajlandó beleegyezni az abortuszba, hogy Juan a szüleivel akart szerződést bontani. Alaric és Carol Hernandezt sem érdekelte különösebben Juan fenyegetőzése, rengeteg befektető és vállalat állt mellettük a férfi nélkül is, ráadásul egyetlen lányuk boldogságánál semmi sem jelentett többet nekik. T/N így a szülei támogatásával vészelte át az elmúlt hónapokat, és csak néhány üzenetben informálhatta Artemist a születendő gyermekükkel kapcsolatos információkkal.
Artemis a lány terhessége alatt továbblépett, legalábbis mindenki így látta a környezetében, a fiatal férfi tudta, hogy az egész csak látszat, egy múló ábránd, egy hóbort. Claudia csak feledésre volt jó, vagyis lett volna ha nem a Hernandez család örököse jelent volna meg Artemis minden második gondolatában. Ez az első időszak amikor Artemis utálta a Hidalgo nevet, tudta, hogyha más családba születik akkor nyomon követhette volna születendő gyermeke minden mozdulatát, nem csak üzenetben, de apja csak annyit engedett meg és azt, hogy a születés után meglátogassa a magán klinikán T/N-t.
A kedélyes beszélgetésektől Artemis gyomra felfordult, és megkönnyebbülve nyúlt zakója zsebébe mikor telefonja rezegni kezdett. Öröme egészen addig tartott míg meg nem látta a hívó nevét. Az elmúlt hónapokban egyszer sem beszéltek hívásban, mindig csak egy kép és némi magyarázat érkezett az Hernandez lány felől. Artemis elnézést kérve ott a társaságot, majd egy félre eső folyósora sietett.
- Mit történt? - kérdezte megrémülve Artemis.
- Az út végére értünk Artemis - vigyorgott a kamerába Artemis beszélő partnere. - Köszöntsd a lányod, Alicet - mutatta kissé ügyetlenül a kamerában az újszülött lányukat T/N.
- A család neve? - kérdezte kíváncsian Artemis.
- Még nem döntöttem el - sütötte le zavartan a tekintetét T/N. - Gondoltam erről beszélhetnénk személyesen, azon a magán klinikán vagyok amit megbeszéltünk.
- Sietek ahogy csak tudok - biztosította a Hernandez lányt a fiú, majd megszakította a hívást és szülei keresésére indult.
- Megbocsátanának - szólt lágyan Sofia mikor meglátta Artemis kissé gondterhelt arcát, miután a pár odébb állt kíváncsian nézett elsőszülöttjére.
- T/N életet adott a kislányunknak - tekint mélyen apja szemébe Artemis, miatta nem lehetett a várandós Hernandez lány mellett. - A neve Alice - tette még hozzá Artemis. - Szeretném valóban meglátogatni és tisztázni néhány dolgot T/N-val/vel.
- Például, hogy az unokám Hidalgo? - kérdezte Sophia.
- Nem lesz Hidalgo! - vágta rá Artemis apja.
- Juan - tekintett férjére rosszallóan Sofia.
- Ha T/N-nel/nal úgy döntünk akkor Alice Hidalgo lesz - jelentette ki farkasszemet nézve apjával Artemis. - Túl sokáig hagytam magam befolyásolni.
- Hogy mondhatsz ilyet Artemis? - kérdezte ingerülten Juan.
- Hogy mondhatok!? - kezdte türelmét veszíteni Artemis. - T/N egyedül vészelte át a terhességet, egy vizsgálatra sem kísérhettem el. Rejtegeted, hogy nagypapa lettél! Nem mondhattam meg az öcséimnek, hogy nagybácsik lesznek! Most nem szaladhattam hozzájuk, hogy az unoka húguk megszületett! Anya berendezett egy babaszobát amibe Alice sosem fog mégcsak aludni sem, mert szerinted az a normális, hogy csak ma látom!
- Az a normális! Te első sorban Hidalgo vagy! - bukott ki a férfi száján. - A vállalat egyik örököse vagy, bele kell tanulnod az üzleti életbe, egy csecsemővel a karjaidban nem megy!
- Alice nélkül nem kérem az örökségem - jelentette ki sziklaszilárdan a legidősebb Hidalgo csemete, majd szülei válaszát meg sem várva elhagyta az estély helyszínét. A klinikára vezető úton csak a Hernandez lány boldog mosolya lebegett lelki szemei előtt ahogy izgatottan mutatta meg kislányukat. Biztos volt abban, hogy esze ágában sincs mégegyszer magára hagyni a lányt.
- T/N Hernandezt keresem - kopogott kissé idegesen a recepciós pulton Artemis.
- Folyosó végén az utolsó ajtó bal oldalt - felelt a pult túloldalán ülő férfi. - Bizonyára ön az apuka. Gratulálok!
- Köszönöm - biccentett Artemis és elindult a férfi által mondott ajtó felé, ott egy percre megtorpant és kíváncsian nézett be az ajtó kis ablakán. Néhány rózsaszín lufi díszelgett az ágy mellett és a Herandez lány szülei mosolyogva csodálták unokájukat, Artemis szája egy keserédes mosolyra húzódott, az ő édesanyja valószínűleg Carolhoz hasonlóan csodálná Alicet. T/N hirtelen pillantott az ajtó felé, így találkozott a tekintete Artemiséval. A legidősebb Hidalgo nem is várt többet, összeszedve magát végre belépett T/N és Alice kórtermébe.
- Magatokra hagyunk titeket - simított lánya hajára Carol. - Holnap a látogatási időben viszont itt leszünk.
- Rendben - bólintott T/N.
- Vigyázz a lányomra és az unokámra! - állt Artemis elé Alaric. - És azt javaslom, kérdezd meg a kicsi teljes nevét.
- Úgy lesz - bólintott Artemis és az ajtón kilépő Hernandez szülők után nézett.
- Most mit álldogálsz egy helyben? - tekintett kissé összezavarodva Artemis felé T/N. - Meg sem akarod fogni a lányod?
- Persze, hogy szeretném - ült az ágy melletti székek egyikére Artemis. - De Alice még olyan kicsi és törékeny.
- Ez egy ideig így is lesz - mosolygott T/N és óvatosan Artemis kezébe adta Alicet. - De itt vagyok, ha nagyon nem megy segítek.
- Köszönöm - viszonozza a mosolyt Artemis. - Elmondani sem tudom mennyire büszke vagyok rád, nélkülem csináltad végig és egy csodás kislánynak adtál életet. Alaric mondta, hogy kérdezzelek meg a kicsi teljes nevéről, nos?
- Alice Aphrodité Hidalgo - felelt T/N. - De még nem véglegesítették. Néhány napot még bent leszünk, addig van időm eldönteni a kicsi nevét.
- Aphrodité? - kérdezett vissza Artemis. - Miért?
- Görög istenekről kaptátok a neveitek, gondoltam ha Alice második nevét ehhez igazítom édesapád belátja, hogy Alice is része a Hidalgo családnak.
- Alice része a családnak, akár tetszik Juannak akár nem - hallatszott Sophia hangja.- Akárcsak te T/N. Biztos van olyan lány név ami jobban tetszik mint az Aphrodité.
- Az Aphrodité az utolsó pillanatban jött - vont vállat T/N. - Az eredeti elképzelés szerint Alice Sarah Hidalgo a kicsi neve.
- Tökéletes - bólintott Sophia. - Juan nem érdemli meg, hogy a kedvére tegyél. Csak biztosra akartam menni azzal kapcsolatban, hogy jó helyen vagytok. Amennyiben nem bánod holnap meglátogatlak Artemis öccseivel.
- Várni foglak titeket - mosolygott a nőre T/N majd vigyorogva fordult Artemis felé. - Úgy néz ki édesapád ellenállásba fog ütközni mikor el akar majd tiltani Alicetől.
- Nem hagynám, hogy eltiltson Alicetől - fektette a szobában lévő kiságyba lányát Artemis. - Megmondtam apámnak, hogy Alice nélkül nem érdekel a Hidalgo vállalat.
- Képes lennél lemondani Aliceért az örökségedről? - szökött a boldogságtól könny T/N szemébe.
- Nem csak érte - felelt Artemis. - Nélkületek ez az egész nem éri meg, és ha apám ezt nem fogadja el akkor nincs szükségem rá. Van egy család amibe születsz, és van egy amit te teremtesz. Ha az amibe születtem nem fogadja el amit veled teremtettem akkor nincs szükségem az elsőre.
- Megoldjuk, közösen - mosolygott a Hernandez lány.
- Közösen - ígérte Artemis és hosszú hónapok óta először magához húzta T/N-t egy csókra.