FIGYELEM BABÓCÁK!!! MEGKÉREK MINDEN KEDVES ÓLVASÓT A SAJÁT ÉRDEKÉBEN OLYAN HELYEN OLVASSA EZT A RÉSZT AHOL EGYEDÜL TARTOZKÓDIK!!! A SIKOLYOKAT PEDIG VISSZAFOGNI!!! PUSZIIIIII
A kórházi ágy mellett ülve fogom az alvó Sophie kezét. Az orvos szerint szerencse hogy elszritottam a vérzést, mert annyira mélyek voltak a sebek hogy akár el is vérezhetett volna ott a helyen. A rendőrség pedig az egész helyszínt át fésülte mégsem sikerült nekik semmit sem találni, Sophie pedig még nem ébredt fel. A karján és a bokáján lévő sebeket össze varrták. Nagyon megijedhetett. Fogalmam nincs hogyan történhetett ez az egész. De ha hamarabb bemegyek... ha hamarabb ráveszem magam akkor ez talán nem történik meg! Miért nem tudtam jobban vigyázni rá?
- N-Noah...
- Sophie?- hajolok egyből felé, ahogy meghallom hangját.
- Noah...
- Itt vagyok - kezdem el simogatni haját. - Itt vagyok melletted. Végig itt voltam - mosolygok rá, bár a szivembe belesajdul hogy így kell látnom. Annyira szeretem őt!
- Láttam őt Noah - nyitja ki szemeit majd lassan pislogni kezd.
- Kit láttál Picur?
- Ronald... Ronald ott volt. Ő tette ezt velem - próbál felülni de nem sikerül.
- Kérlek ne erőlködj! Túl sok vért veszítettél! Nem kelhetsz ki az ágyból.
- Én... - néz rám kétségbeesetten, majd látom ahogy a szemei könnybe lábadnak. - Félek. Félek, mert megtalált. Meg akarja bosszúlni a múltat... - csóválja fejét, miközben könnyei végig csorognak arcán. Úgy érzem a szívem ketté hasad ebben a percben.
- Sophie - ölelem óvatosan magamhoz mire magához szorít, könnyeitől áztatott arcát pedig nyakamba fúrja. - Nem hagyom hogy bántsanak! Senkinek sem! Meg foglak védeni kerüljön bármire! Melletted leszek minden percben. Az én szobámban fogsz mostantól aludni!
- Köszönöm hogy mellettem vagy... köszönöm... - suttogja, és érzem hogy lassan megnyugszik. - Apa, már tudja?
- Igen- bólogatok.
- Elindultak, ahogy a rendőrség értesítette őket.
- Emily, és Dylan is jönnek? - kérdezi, miközben arcát törölgeti.
- Igen, de van egy olyan érzésem hogy az apád haza fog vinni.
- Nem akarom!- csóválja fejét. - Azt akarom hogy mellettem légy, veled akarok maradni - pislog nagyokat, mire édesen megfogom arcát, és lágyan megcsókolom. Vékony ujjaival épp hogy megérinti arcom, majd lassan hajamba csúsztatja. Ettől melegség önt el. Akárhányszor hozzám ér, akárhányszor rám néz.. minden egyes dolog amit csinál attól csak egyre jobban, és jobban beleszeretek.
- Khmmm... - válunk szét egy kellemetlen zavaró, de illedelmes köhögésre. - Hogy érzi magát Mr. Carson? - lép az ágya elé, a szőke hajú szemüveges magas nő.
- Nem is tudom... kicsit fáj a fejem, de attól függetlenül jól érzem magam.
- Igen, azt észre vettem - néz rám, szemüvege alól. - Jólvan, amint tudja elég súlyosan vért veszített tehát, a mai és holnapi nap megfigyelés alatt tartjuk.
- Nem! Doktornő, jól vagyok, szeretnék visszamenni az egyetemre! - ül fell bosszúsan, majd rá egy pásodpercre fejét fogva vissza csúszik párnájára.
- Azt látom hogy jól van kisasszony! Azt hiszem ezt megbeszéltük! - néz mindkettőnkre, majd kisétál, és amikor azt hisszük hogy elmegy vissza fordul majd rám néz. - Maga pedig fiatalember...- kezdi. - Figyeljen a barátnőjére... kicsit erőszakos, és makacs!
- Úgy lesz doktornő! - bólogatok hevesen, majd rá mosolygok. - Hallottad? - nézek a fekvő lányra. - Nem mozdulhatsz sehova.
- Vagy is ezek szerint, most ki fogsz kímélni? - húzza fel szemöldökét.
- Amit csak szeretnél - válaszolom, ő pedig csak mosolyog.
*** Két nap múlva***
Sophie
Végre kiszabadulok innen. Utálom a korházakat, de elég elviselhető volt így hogy Noah végig mellettem volt. Most is mellettem van, és végre mehetünk vissza a kollégiumba. Arról pedig nem sok kedvem van beszélni hogy apát hogy sikerült erre rávenni. Egyértelmű hogy haza akart vinni, de azzal ha bezár a szobámba semmit sem old meg. Inkább maradok az egyetem,és tanulok tovább. Tudok járni, igaz hogy kicsit bicegek, de attól még tudok, és nem vagyok egyedül. Abby, Noah, és a fiúk azt mondták hogy nem hagynak egy perce sem egyedül. És... ha csak arra gondolok amit a rendőrök mondtak, végigfut a hideg a hátamon. Állítólag szabadlábra helyezték Ronald-ot, de csak ideiglenesen.... ami elég idő arra hogy megkeressen. A mozi mosdójában, biztos vagyok benne hogy ő volt az. Az arcát egy fekete maszk és kapucni akarta, de a termetéről megismertem. Ahogy végeztem oda bent, épp hogy lehúztam a wc-t, egy hatalmas fájdalmat éreztem a bokámnál. Azonnal összerogytam ahogy a vér megindult folyni, majd egy másodperc múlva, szó szerint kicsapta rám az ajtót, és végig húzta a karomon a hatalmas kést. Egyedül voltam bent, és mire felálltam, majd lassan kibicegtem már sehol sem volt. Viszont... valamit nem értek. Ha meg akart volna ölni megtehette volna simán, de ehelyett csak úgymond megsebzett. Készül valamire, és ennyivel nem fogom megúszni. A Rendőrség pedig már körözést adott ki ellene, de sehol sem találják. Épp hogy kiengedték azonnal megkeresett.
- Picur...
- Ohh igen? - rázom meg fejem, majd ránézek.
- Megjöttünk.
- Oké, akkor menjünk fel.
- Szóval, hogy döntöttél? - kérdezi miközben kisegít az ülésből.
- Én nem is tudom... mi van ha a tanárok vagy az egyetem igazgatója rájön.
- Ugyan már... - legyint. - Hányszor ébredtél már az én ágyamba? Vagy lopóztunk át egymáshoz az éjszaka közepén?
- Oké, ebben igazad van, de...
- Nincs de! Felmegyünk a cuccaidért és kész. Abby majd elhozza később amire szükséged van, most csak néhány dolgot kell elhozni.
- Mint például? - forgatom meg szemeim.
- Fogkefe, tusfürdő...
- Ennyi? - nevetek rá.
- Nem tudom - von vállat. - Mit szeretnél még elhozni?
- Kendőket, pizsamát, fehérneműt...
- Arra úgysem lesz szükséged!
- Hogy mondod? - pirulok el, majd tarkón vágom, mire nevetve össze húzza nyakát.
- Csak viccelek! Vicceltem nyugi kis tigris! - mosolyog pimaszul, bár én nagyon jól tudom hogy ő ezt teljesen komolyan gondolta.
- Persze Donovan! Szeretsz ilyen dolgokkal viccelődni ugye? - döntöm oldalra fejem, miközben kinyitom a szobám ajtaját, és amikor belépünk, hirtelen a falnak nyom, majd megcsókol. Kezeim a fal fölé kulcsolja, majd végig szánt nyelvével nyakamon.
- Te pedig szereted, ha komolyan is gondolom... - néz a szemembe, majd orrával megcirógatja arcom. Kiráz a hideg az érintéstől, és a lábaim közt pedig újra pezsegni kezdek.
- Noah... - nyögöm ki nehezen.
- Ugyan már... rossz kislány, egy jó kislány külsejével! - szorít magához fenekemnél, és... Jézusom! Annyira... kemény odalent... én érzem őt!
- Abby bármelyik pillanatban beléphet - suttogom, mire végig simit alsó ajkamon ujjával.
- Akkor nincs mit tenni - teszi kezeit tarkójára gúnyos vigyorral és hátrébb lép tőlem. Hangulat ingadozásban szenved vagy mi? Egyik percben még letépne rólam mindent, a másikban pedig olyan mintha ő lenne a világon a legrendesebb pasi. - Mit szeretnél, mit szedjek neked össze?
- Csak amiket megbeszéltünk... - nézek rá zavartan, mire bólogat és besétál a fürdőbe, én pedig el bicegek az íróasztalhoz, és kiveszem a fiókból a könyveim. Egy valami van amit minden hova viszek magammal, bárhol legyek... és azok a könyveim. Ha nem olvashatok az olyan mintha nem vehetnék levegőt.
- Megvan minden amit kértél. Remélem nem gond hogy kivettem a szekrényedből a pizsamádat, meg a kendőket.
- Az nem, de remélem a fiókomba nem nyúltál be! - fordulok felé a székkel együtt.
- Hááát... - vigyorog.
- Noah, halott vagy!
- Viccelek - emeli fel kezeit megadóan, majd felém sétál, és közel hajol hozzám, annyira hogy a széken hátra kell dőlnöm. - De miért venném ki a fiókból, ha rólad úgy is letépem majd? - kérdezi teljesen nyugodt hangon. A mély hangjától a hideg futkos végig rajtam. Annyira... hogy is mondjam... ő annyira vad!
- Mi lenne ha segítenél átvinni a cuccaim a szobádba azután pedig készítenél nekem valami finom kaját, ahelyett hogy jártatod a szád?
- Én nem csak jártatom - kacsint rám, mire megforgatom szemeim, és amikor elfordul nagyot sóhajtok. Néha annyira ijesztő. Ijesztő de szexi, és férfias, és nehéz neki ellenállni. - Huuhhh - sóhajtok magamban egy nagyot újra.
***
- Tessék kisasszony! Hamburger sült krumplival! - lép be a szobába, miközben és a szemüvegemben olvasok az ágyán.
- Nagyon jó az illata - szippantok a levegőbe, majd össze csukom a könyvem.
- Hidd el az íze is olyan jó lesz - teszi elém, én pedig jó ízűen beleharapok, majd egy két darab sült krumplit is a számba nyomok.
- Húú itt aztán meleg van bent! - lép az ablakhoz, majd lazán leveszi magáról a pólóját, én pedig úgy érzem meg fogok fulladni a torkomon akadt hamburger falattól, de nem köhögöm el magam.... annyira. Végig nézek a jól kidolgozott kockáin, a bordáin... a v vonalán amit a nadrágja hála az égnek nem annyira takar ezért jobban szemügyre vehetem. Nagyot nyelek, miközben azon gondolkodom vajon mit tudhat az ágyban. Jézus! Tényleg ezen agyalok?
- Nincs meleged Picur? - kérdezi, miközben fölém hajolva ellop egy sültk rumplit. Felnézek rá. Annyira kicsi, és törékeny vagyok hozzá képest.
- N-nem... nincs - csóválom fejem, még mindig rá nézve, mire megsimogatja arcom, és lágy csókot lehel ajkaimra.
- Egyél Picur - simogatja meg hajam mosolyogva. - Egy fél óra és jövök, a srácokkal meg kell beszélnem a hétvégi meccsel kapcsolatos dolgokat. Annyira vonzó vagy baszd ki!
- Rendben, de siess -nézek magam elé. - Nem akarok sokáig egyedül lenni - nézek rá mire mosolyogva kisétál, egy szál nadrágban.
Akkor most fél órán keresztül mit fogok csinálni? Azt hittem itt marad velem! Ez kicsit azért bosszantó.
- Kopp kopp? - nyílik ki az ajtó, majd Abby belép. - Nah hogy van a kis betegünk? - ül le szemben velem.
- Szia, egészen jól vagyok, bár a fejem még mindig fáj.
- De legalább jobban vagy, és ez a lényeg - mosolyog. - Akkor... maradsz itt ugye?
- Igen, de csak amíg nem leszek jobban. Azt mondta a kórházban válasszak... vagy haza megyek apával, vagy maradok itt de akkor az ő szobájában kell laknom míg nem leszek jobban.
- És ezt választottad.
- Inkább mint hogy apa bezárjon mint valami hercegnőt! Noah-val kellemesebb mint egyedül bezárkozva.
- Azt meghiszem! - nevet, mir vállon bököm.
- Abby! - nézek rá komolyan.
- Jajj Sophie ne add az ártatlant! Szerintem még örülsz is ennek a helyzeten. Most teljesen ki kímél téged! - nevet még mindig, és én is elnevetem magam.
- Nah jó igazad van! - vonok vállat. - De ő tényleg figyel rám Abby. Nem gondoltam volna hogy ennyire gondoskodó, és figyelmes.
- Szeret téged... Ha láttad volna mennyire kikészült mikor egyedül mentél el a fesztiválra... - kuncogja
- De eljött... és bevallotta mennyire szerelmes - nézek magam elé mosolyogva.
- Nah jól van te kis szerelmes törpilla! Én nekem most mennem kell, de estére még bejövök hozzád! - koppint az orromra, majd feláll és kimegy a szobából. Tökéletes megint egyedül maradtam.
Ez nem egy fél óra Donovan! Már éjjel hat óra! Ezt még megkeserülöd ne aggódj! De hát meddig marad még? Mindegy is megyek és lezuhanyozom. A kórházban nem zuhanyoztam két napig! És ha rajtam múlik nem is fogok egy olyan helyen. Kimászom az ágyból majd magamhoz veszem a szükséges dolgokat, és bebicegek a fürdőbe. Vigyáznom kell a varratokra. nem érheti őket víz. Kibújtatom az egyik karom a pólóból, majd megpróbálom a másikat is de belehasít a fájdalom a varratba. Azonnal leülök a vécére, és nagy levegőt veszek. Annyira fáj! - Bassza meg! Bassza meg! Bassza meg! - csapok a combomra. Ez annyira idegesítő!
- Sophie minden rendben? - tör rám szó szerint Noah. Gondolom hallotta ahogy kiabálok.
- Én csak...
- Hadd segítsek! - guggol elém majd óvatosan kiszabadítja karom a ruhából. - Így jó lesz? Nem fáj? - néz rám.
- Igen... jó lesz.
- Zuhanyozni szeretnél ahogy észreveszem, de arra nem gondoltál hogy ez egyedül nem fog menni?
- Megoldom egyedül is - fordítom el tőle tekintetem.
- Ne haragudj hogy sokáig hagytalak egyedül, de meg kellett néhány dolgot beszélnem velük. Nélkülem annyira szét vannak csúszva, Isaac pedig folyton másnapos.
- Semmi baj.
- Tudom hogy haragszol... - mosolyog édesen mintha ezzel megoldaná azt hogy egyedül hagyott. - De! Attól még segíteni szeretnék. Egyedül nem fog menni, hadd maradjak itt veled - fogja meg kezem, majd megcsókolja.
- De... te is be állsz majd - nyelek nagyot. - A zuhany alá?
- Ha szeretnéd - válaszolja. Ha én szeretném? Ha én szeretném? Ez komoly kérdés Noah? Komoly?! - Már láttalak meztelenül, úgy hogy nem lehet akkora baj belőle.
- Neked mi számít bajnak? - kérdezem mire maga elé nézve elmosolyodik. Az oké hogy te láttál engem, de én nem láttalak még téged. Vagy is volt rá alkalom de akkor sem úgy mint például most. Miért izgulok emiatt annyira? Olyan hülye vagyok.
- Nah gyere! - állít fel, majd kigombolja a nadrágom, lehúzza a cipzárt és letolja rólam a nadrágot. Míg én beállok a zuhany alá addig ő is leveszi a nadrágját, majd a boxerét, és amikor meglátom a fenekét, kábe olyan vörös leszek mint egy paradicsom. Én meg még a bugyim se mertem levenni. Istenem! Nyugi Sophie! Csak lazán semmi baj.
- Szeretnéd hogy megmossam a hajad? - kérdezi a hátamba állva, majd vállam fölött rá nézek.
- Igen.
- Jól van, csak mondom hogy nagyon nagyon ügyes vagyok ebben, mivel a kis húgomnak állandóan én mosom! - kuncogja.
- Nahát... akkor nem kell félnem attól hogy esetleg össze gubancolódik! - válaszolom gúnyosan.
- Nah jól van Picur, kicsit döntsd hátrébb a fejed - mondja majd a víz szépen végig csorog a hajamon. A kedveméért kicsit melegebbre csinálta a zuhany vizet és... annyira kellemes. Fogalmam sincs mennyi sampont tehetett rá, de az biztos hogy nagyon habzik. - Kérem a fürdőszivacsot! - szólal meg én pedig oda adom neki. - Még sosem fürödtem egy lánnyal sem - kezdi el dörzsölni a nyakam, majd végig a hátam.
- Hát akkor most használd ki jól! - pillantok rá. Azta! Én tényleg ezt mondtam?
- Szerintem ezt nem csak én élvezem - mélyül el hangja, majd a szivaccsal a kulcscsontom kezdi el dörzsölni, így halad le a mellemig. Akaratomon kívül is nagy sóhaj törik fel belőlem, fejem pedig vállának döntöm.
- Noah...
- Sshh... - dörzsöl végig hasamon. - Csak élvezd ki. - puszil arcon, én pedig ha tehetném össze csuklanák annyira elhagy az erőm. Érzem ahogy a szivaccsal végig fut a fenekemen majd a lábaimon is, azután kezébe veszi a samponos flakont, és kezére nyom belőle.
- M-most mit akarsz? - nézek rá kiakadva. Azt már nem engedem!
- Azt mondtam hogy csend! - forditja arcom maga felé majd megcsókol, tenyerét pedig lábaim közé helyezi és csókolózás közben... lazán dörzsölni kezdi. Érzem erős ujjait ahogy oda lent simogatnak, ahogy a legérzékenyebb ponton simogat. Ez az érzés... Ez az érzés... annyira jó! Annyira jó ahogy hozzám ér! Akarom! Tovább! Többet!
- Noah... - nyögök fel, ő pedig pimaszul mosolyog.
- Ez elég jó alkalom, és idő... - kényeztet tovább.- Én is... - sóhajtok ahogy újra a csiklómhoz ér. - Így gondoltam - válaszolom mire ölébe vesz, és úgy vizesen az ágyába tesz. A sötét szobát a lila led fény tölti be. Most először nézek végig meztelen testén, és látom meg a lába között lévő hatalmas férfiasságát. Felmászik az ágyra, majd azt a lábam amelyik megsérült nyakába veszi, és szó szerint falni kezd odalent. Erős kezével melleim markolászni kezdi, és amit a nyelvével művel abba bele szédülök. Olyan kéjes hangon nyögdécselek... minden féle érzelmet kihoz belőlem. Azt akarom hogy soha ne álljon le, és ebben a pillanatban, az oldalamra fordit, és a fenekem kezdi csókolni harapdálni, közben ujjaival kényeztet tovább.
- Nem bírok veled betelni... A testeddel - morogja lábaim közé majd, térdre ereszkedik, benyúl a fiókjába és közvetlen a fejem mellé teszi az óvszert. Meztelen teste az enyémhez tapad, nyelve összefonódik az enyémmel, és átadom magam az érzéseimnek.
- Ha szeretnél le állni csak...
- Fogd... - szoritom össze arcát.- Be! Akarlak Noah! Nagyon! - nézek szemeibe, ő pedig elmosolyodik. Ez annyira szexi! Hogy tudja mennyire vágyom rá.
- Ígérem hogy vigyázok rád... - nyúl a combjaim alá majd óvatosan lejjebb húz az ágyon. Fogai közé veszi a kis csomagot, majd egy mozdulattal eltépi azt, és magára görgeti.
Csak úgy kapkodom a levegőt. A mellkasom fel le jár, és nagyon nagyon izgulok.
- Bízol bennem?- hajol fölém, és érzem ahogy férfiasságát, végig húzza a hasam alján végig a csíklomon keresztül, majd oda illeszti.
- Bízom - suttogom, majd kezeim közé fogom arcát, szemeiből pedig csillogás árad.
- Szeretlek Sophie, és ezt nem csak azért mondom, mert nekem adod magad... Nem! Azért mert ezt érzem. Szeretlek teljes szívemből!
- Én Is... Én Is szeretlek Noah! - válaszolom cikázó tekintettel, és ebben a pillanatban megdöbbenve néz rám. Ez az első alkalom hogy kimondtam neki.
- Nagyon óvatos leszek ígérem - suttogja mosolyogva, és érzem ahogy lassan belém hatol, majd kihúzza belőlem, és újra fokozatosan belém hatol. A testem megfeszül az érzéstől. Kicsit fáj, de mégis annyira gyönyörű ez a pillanat. Látni a remegő ziháló Noah-t. Ahogy fokozatosan egyre beljebb halad, a testem elkezd ellazulni, és az élvezet teljesen hatalmába kerít, Ahogy Noah visszafogja magát, attól melegség önti el a szívem. Ujjaim végig vezetem bőrén. cirógatni kezdem hátát, közben nyakát édesen csókolom.
- Bassza meg! - szorít az ágy támlájára kéz fején pedig kidagadnak az erek.
- Mi... mi a baj?
- Csak... annyira szűk vagy! - válaszolja miközben ajkába harap, és tovább mozgatja csípőjét.
- És az baj?
- Pont hogy kurva jó érzés! - simít végig nyakamon, majd mindkét lábam a karjára veszi, és feltérdel az ágyon, úgy hatol újra és újra belém.
-Atya ég! - markolok a párnába, és a csípőm egyre magasabbra emelkedik.
- Élvezed Picur? - simít végig melleimen keresztül hasamig.
- Igen! Igen! - nézek rá élvezkedve, ő pedig gyorsabb tempóra vált. A szobát csattogó, és cuppanó hangok, na meg a kettőnk nyögései töltik be. Noah nem ad lejjebb, és gyors tempót diktálva mozog bennem tovább. a testben felgyülemlő vágy mintha összegyűlne, és kitörni készülne, majd amikor Noah ujjaival a csíklóm kezdi izgatni, abban a pillanatban a testem megfeszül, és hangos nyögések közepette remegő lábakkal elélvezek. Noah elégedetten vigyorog, én pedig félig eltakarom az arcom, és úgy élvezkedek tovább, majd amikor érzem ahogy Noah rászorít a combomra, és mély hangon felnyög rájövök hogy ebben a pillanatban élvez el... bennem.