Enemy Love - Ellenséges Szerelem

23.Rész

FIGYELEM BABÓCÁK!!! MEGKÉREK MINDEN KEDVES ÓLVASÓT A SAJÁT ÉRDEKÉBEN OLYAN HELYEN OLVASSA EZT A RÉSZT AHOL EGYEDÜL TARTOZKÓDIK!!! A SIKOLYOKAT PEDIG VISSZAFOGNI!!! PUSZIIIIII

A kórházi ágy mellett ülve fogom az alvó Sophie kezét. Az orvos szerint szerencse hogy elszritottam a vérzést, mert annyira mélyek voltak a sebek hogy akár el is vérezhetett volna ott a helyen. A rendőrség pedig az egész helyszínt át fésülte mégsem sikerült nekik semmit sem találni, Sophie pedig még nem ébredt fel. A karján és a bokáján lévő sebeket össze varrták. Nagyon megijedhetett. Fogalmam nincs hogyan történhetett ez az egész. De ha hamarabb bemegyek... ha hamarabb ráveszem magam akkor ez talán nem történik meg! Miért nem tudtam jobban vigyázni rá?

- N-Noah...

- Sophie?- hajolok egyből felé, ahogy meghallom hangját.

- Noah...

- Itt vagyok - kezdem el simogatni haját. - Itt vagyok melletted. Végig itt voltam - mosolygok rá, bár a szivembe belesajdul hogy így kell látnom. Annyira szeretem őt!

- Láttam őt Noah - nyitja ki szemeit majd lassan pislogni kezd.

- Kit láttál Picur?

- Ronald... Ronald ott volt. Ő tette ezt velem - próbál felülni de nem sikerül.

- Kérlek ne erőlködj! Túl sok vért veszítettél! Nem kelhetsz ki az ágyból.

- Én... - néz rám kétségbeesetten, majd látom ahogy a szemei könnybe lábadnak. - Félek. Félek, mert megtalált. Meg akarja bosszúlni a múltat... - csóválja fejét, miközben könnyei végig csorognak arcán. Úgy érzem a szívem ketté hasad ebben a percben.

- Sophie - ölelem óvatosan magamhoz mire magához szorít, könnyeitől áztatott arcát pedig nyakamba fúrja. - Nem hagyom hogy bántsanak! Senkinek sem! Meg foglak védeni kerüljön bármire! Melletted leszek minden percben. Az én szobámban fogsz mostantól aludni!

- Köszönöm hogy mellettem vagy... köszönöm... - suttogja, és érzem hogy lassan megnyugszik. - Apa, már tudja?

- Igen- bólogatok.

- Elindultak, ahogy a rendőrség értesítette őket.

- Emily, és Dylan is jönnek? - kérdezi, miközben arcát törölgeti.

- Igen, de van egy olyan érzésem hogy az apád haza fog vinni.

- Nem akarom!- csóválja fejét. - Azt akarom hogy mellettem légy, veled akarok maradni - pislog nagyokat, mire édesen megfogom arcát, és lágyan megcsókolom. Vékony ujjaival épp hogy megérinti arcom, majd lassan hajamba csúsztatja. Ettől melegség önt el. Akárhányszor hozzám ér, akárhányszor rám néz.. minden egyes dolog amit csinál attól csak egyre jobban, és jobban beleszeretek.

- Khmmm... - válunk szét egy kellemetlen zavaró, de illedelmes köhögésre. - Hogy érzi magát Mr. Carson? - lép az ágya elé, a szőke hajú szemüveges magas nő.

- Nem is tudom... kicsit fáj a fejem, de attól függetlenül jól érzem magam.

- Igen, azt észre vettem - néz rám, szemüvege alól. - Jólvan, amint tudja elég súlyosan vért veszített tehát, a mai és holnapi nap megfigyelés alatt tartjuk.

- Nem! Doktornő, jól vagyok, szeretnék visszamenni az egyetemre! - ül fell bosszúsan, majd rá egy pásodpercre fejét fogva vissza csúszik párnájára.