Enemy Love - Ellenséges Szerelem

5.Rész

Vissza emlékezés. ( Christin, és Taylor veszekedése) Sophie szülei. ( Ezt írói szemszögből mesélem azután már a szereplők szemszögéből folytatódik.)

- Nem viheted el tőlem! Már megint nem vagy józan! ‐ kiáltja Taylor.

- A bíróság úgy is nekem ítéli, úgy hogy elviszem, mert az én lányom!

- Nem engedem Christin! Hagyd békén őt! - fogja meg Taylor, Sophie kezét majd, erre Christin kirántja onnan a hat éves lányt.

- Apa, apa! Kérlek ne! Nem akarok menni!

- Csendet! Most velem jössz megértetted! - rángatja Christin tovább a kislányt aki sírva próbál menekülni.

Vissza emlékezés vége.

- Sophie ébredj! Gyerünk Sophie!

- Huh! Ne! Ne! Nem akarok menni! - ülök fel hirtelen az ágyon majd Abby rémült tekintetével találom magam szemben.

- Jól vagy? - fogja meg kezem. - Tiszta víz vagy, mi történt?

- Csak egy rossz álom volt! - sóhajtok majd vissza dőlők. - Egy nagyon rossz álom...

- Szeretnél róla beszélni? - kérdezi aggódva Abby.

- Ohh ez semmiség volt! Néha előfordul velem! - legyintek mosolyogva. - Sajnálom hogy az éjjel kellős közepén felébresztettelek!

- Semmi baj, de ha szeretnéd fent maradok veled!

- Iszom egy kis vizet és jobban leszek! De azért köszi!

- Rendben - válaszolja majd vissza fekszik, ahogy én is miután ittam egy kis vizet.

- Nyugalom Sophie semmi baj! Csak nyugi csak egy álom volt... egy álom ami tényleg megtörtént veled...

☀️☀️☀️ Reggel ☀️☀️☀️

- Ahh szét megy a fejem! - állok meg álmos szemekkel a tükör előtt.

- Hát el is hiszem! Nem aludtál valami jól! Tudod az éjszaka többször is hallottalak álmodban, meg forgolódtál is.

- Bocsi ha te sem tudtad kipihenni magad miattam!

- Semmi baj, én amúgy is éber alvó vagyok! - mosolyog.

- Értem, nah de lassan elkészülök én is! Menj nyugodtan ha szeretnél nekem még van egy kis dolgom mielőtt órára mennék!

- Rendben akkor majd találkozunk! - feleli majd kisétál.

Azt hiszem muszáj leszek oda visszamenni...

***

Felsétálok az emeleten majd megállok az ajtaja előtt bekopogtatok, és természetesen elsőre nem is nyit ajtót. Hát mit is vártam...

- Bocsi csak zuha... - nyílik ki az ajtó. - Áhh jó reggelt Picur! - húzza száját széles mosolyra.

- Noah Jesszusom! - nézek végig rajta, majd zavaromban összeszorítom szemeim. Atya ég egy szál kendő semmi más! Épp... épp hogy tartja valami azt a kendőt... de Sophie nyugodj le! Mik ezek a gondolatok? - rázom meg a fejem.

- Mi van Picur tetszik a látvány? - kérdezi csalogató hangon mire csukott szemekkel az arcába nyomom a ruháit amik nálam maradtak.

- Seggfej! Csak a ruháidat hoztam vissza! - fordulok el összefont karokkal. - Nem vagyok kíváncsi a nyálas dumádra, nah szia! - indulnék el mire elkapja a csuklóm, és magára ránt, kezeim pedig azonnal a nedves mellkasára tapadnak.