Sophie szemszöge
Noah... megcsókolt... de... hogyan? Hogyan történhetett ez meg? És... én annyira akartam! Sőt, még most is akarom! Életem első csókja... talán ennél szebb nem is lehetne! Ahogy éreztem azt akjait... és ahogy a nyelvünk egymásba fondott... és... és... a kezei végíg a derakamon voltak. Olyan erősen szorított végíg magához, és ez annyira jó érzés volt. Olyan fura ezt bevallani magamnak de hatalmas biztonságsot érzek melette, a karjaiban.
Most is csak némán nézünk egymásra, és ezután a heves csókcsata után még mindig lihegve lélegzünk.
- Picur?
- Igen?
- Azt hiszem ideje lenni visszamenni a kocsihoz...
- Igen... menjünk - válaszolom ő pedig az ölében tartva visz ki a partra.
- Biztosan fázhatsz már! Gyere hoztam egy két vastagabb ruhát is! - vesz ki a csomagtartóból egy tornatáskát abból pedig kendőket, nadrágot, és pulóvereket.
- Köszi... Öhmm... Elfordulnál kicsit? - nézek rá kicsit kínosan.
- Ohh persze! - fordul el azonnal, én pedig megszabadulva a fehérneműimtől megtörölközöm majd belebújok Noah ruháiba.
- Kész vagyok! - szolítom még, ő pedig vigyorogva néz rajtam végíg.
- Most mi van? - nézek rá.
- Miért van az hogy a ruháim sokkal jobban állnak rajtad, mint rajtam?
- Dylen egyszer azt mondta nekem... hogy az alacsonyságom az én szuper erőm... szóval talán emiatt!
- Cuki...
- Ne! Ettől a szótól összehányom magam! - rázom a fejem. - Dylen állandó ezzel szivat!
- Akkor legyen... aranyos? - vigyorog.
- Ez még elviselhető - forgatom meg szemeim.
- Mit szólnál ahhoz... ha most én is átöltöznék azután pedig ennénk valamit? - fogja meg kezem.
- Legyen... én addig sétálok egyet rendben? Amúgy is... szóval... pisilnem kell! - suttogom mintha több ezren lennék ne hogy valaki meghallja.
- Jól van picur! De ne hogy messzire menj! - néz szemeimeb, majd a ruhákhoz nyúl.
Magamhoz veszem a telefonom, és elindulok a parton felé, amikor fél útban eszembe jut valami és visszafordulok, de meglátom őt hátulról meztelenül. Egy pillanatig jól megbámulom, és azt is elfejtem amit mondani szerettem volna, majd újra elkezdek sétálni. Az biztos hogy nehezen tudom abbahagyni hogy ne bámuljam őt. A sziklás részeknél járva a telefonom csörögni kezd, de... mi ez a privát szám már megint?
- Halló? - szólalok a telefonba, de semmi. - Halló? - kérdezem újra de hiába. Valaki szórakozik biztos. Számtalanszor jártam már úgy hogy telefon betyárkodtak velem, de... ezt nem hiszem el újra csörög! - Oké baromarc, elég legyen! - szólalok meg idegesen, mire tisztán hallani kezdem valaki szuszogását a telefonon keresztül.
- Picur! - jelenik meg a hátam mögött Noah, a szívbajt rám hozva.
- Noah! Kérlek ne csinálj még egy ilyet! - kapok a mellkasomhoz.
- Ne haragudj, nem volt szándékos... de minden rendben? Hallottam hogy telefonálsz.
- Igen, csak... valaki megint telefon betyárkodik!
- Oh... értem! De biztos jól vagy?
- Igen, csak kicsit megilyedtem... de semmi baj! - válaszolom, majd megfogja a kezem, és ahogy visszaérünk a kocsihoz annyira meglepődöm... - Ezt hogy sikerült ilyen gyorsan összehoznod? - bámulok a kocsi hátsó részére amit... úgymond át alakított egy ággyá. Mindenhol fehér égő sorok lógnak, és ha ez nem lenne elég a világ legpuhább párnáival, és a legbolyhosabb plédjeivel rendezte be. Közepén a laptojával, és nasikkal.
أنت تقرأ
Enemy Love - Ellenséges Szerelem
العاطفيةSophie élete korántsem könnyű. Az édesanyja valamien oknál fogva az egész családot elhagyja, ezért édesapja, és bátyja neveli őt. Mindent megtesznek azért hogy hogy a lány ne érezze az anyai szeretet hiányát, és ez sikerül is. A csendes, visszahúzod...
