Enemy Love - Ellenséges Szerelem

9. Rész

Sophie szemszöge

Olyan lazán sétálok ki Noah szobájából mintha az előbb semmi sem történt volna, majd az ajtót becsukva, magam mögött hagyva úgy érzem a menten elájulok. A szívem a torkomban dobog, és még most sem fogtam fel mi történik csak magam elé bambulva ballagok fel a szobámig, majd lehupannok az ágyra. Most még is mitévő legyek? Abby sincs itt hogy segítsen találkozója van a szüleivel... De nyugi Sophie! - Ez csak egyszerű... találka? Vagy nem tudom! Hú nyugi állj fel, és csinálj magaddal valamit! - ostorozom magam, majd a szekrényemhez kullogok, és pár perc után az egyik fehér, virágmintás ruhámra esik a választás. A hajam szerintem lazán felkontyolom. A megszokott módon sminkelek, mert hát meleg is van, és amúgy sem szeretem az erős sminket. Fújok magamra a kedvem parfümömből, majd utoljára végíg tekintek magamon és elégedett vagyok azzal amit úgymond összehoztam. Mosolyogva nyúlok a táskámért, és ebben a pillantban már nyílik is az ajtó.

- Nálad nem szokás a kopogás? - kapom rá hirtelen tekintetem, de ő az egészet hagyja el suhanni a füle mögött, mivel szemeit szépen végíg legelteti rajtam. - Noah!

- Azta! Gyönyörű vagy Picur! - lép közelebb mosolyogva.

- Köszönöm... és megtennéd hogy a nevemen hívsz?

- Nem! Szép neved van, de a Picur jobban illik hozzád! - vigyorog. Mindegy... feladom!

- Indulhatunk?

- Persze! - válaszolja majd együtt lesétálunk, ő pedig folyamatosan csak bámul rám. - Szeretnél kocsival menni, vagy inkább sétálni akarsz?

- Ohh, hát ez jó kérdés! Szeretek sétálni, nagyon...

- Csak mert eléggé nagy a hőség, és nem szeretném ha valami bajod esne! Azért egy és fél órás séta...

- Egy és fél óra? - nézek rá kiadva. - A belvárosba tartó út max húsz perc lehet! Hová akarsz vinni?

- Nem mondhatom el! Úgy hogy kocsival megyünk, és kész!

- Talán még is a tanulást választom! - fonom össze karjaim, mire megfogja egyik kezem és maga után húz. - Héj!

- Nyugi Picur! Tetszeni fog ahová most megyünk.

- Várjunk! Tudtad hogy az egyetlen lehetőség az, hogy kocsival megyünk még is megkérdezted akarok e sétálni!

- Aha...

- Miért?

- Mert jó móka volt látni a reakciód! - vigyorog.

- Seggfej...

- Hidd el ahová most megyünk, felül múlja minden képzeleted!

- Ohh miért? Megyünk a navikhoz? Mert jobb ha kékre festem a bőrőm.

- Vicces Picur, nagyon! De nem! Végül is... a kék benne van... nah de itt is vagyunk! Ő az én kis paripám! - állunk megy egy matt fekete BMW előtt.

- Nagyon szép!

- Elmondok még valamit... - lép közelebb de úgy hogy direkt a motor háztetőre huppanjak. - Te vagy az első lány... a húgomon kívül aki beül ide! - villant egy pimasz mosolyt, majd ott hagy, és beül a kocsiba. Egy pillantra eléggé meglepődöm, és akaratlanul is elmosolyodom. - Nah Picur jössz? - kiáltja, majd megfordulok, és az az öntelt vigyora még mindig az arcán ül. - Nem vagyok sorozatgyilkos Nyugi!

- Ohh ebben egy percig sem reménykedtem! - gúnyolódom, majd beülök én is, és elindulunk.

***