A parkban ültünk egy padon és beszélgettünk. Elmesélte gyerekkorát, és én is az enyémet. Megbeszéltük, hogy mik voltak azok a dolgok, amiket mikor a másiknak mondtunk, akkor megbántuk. És kiderült, hogy Darren nem szereti, hogy ennyi fiú vesz körül. Az okot nem mondta meg, mégis jól esett. Mintha teljesen más ember lett volna velem. Megértő volt és meghallgatta, amit mondani szerettem volna. Volt, hogy nagyot nevettünk és megígértem neki, hogy segítek neki biológiát tanulni.
— Legyen akkor péntek délután— mondta a korrepetálás napját, mire elgondolkoztam.
— Masonnel megyek buliba
Erre a mondatra a fiú megfeszült és idegesen megdörzsölte az arcát.
— Miért ilyen nagy szám az a srác?
— Kedves velem — vontam meg a vállamat, mire a szemembe nézett.
— Nem jó ember, babe, nem jó — rázta a fejét.
— Én nem úgy ismerem
Darren elmosolyodott, majd átkarolta a vállamat.
— Szóval elmész velem randizni és Masonnel is. Még valaki? — húzta fel szórakozottan a szemöldökét.
— Ja, ez randi?
Darren hangosan felnevetett, és legnagyobb meglepetésemre közelebb hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. Forró ajkai felmelegítették a testemet, és hirtelen rengeteg dolog eszembe jutott. Milyen lenne, ha együtt lennénk? Milyen lenne, ha megcsókolna? És a legnagyobb kérdés, hogy ez egy randi?
A telefonom csörögni kezdett, így bocsánatkérően felvettem.
— Mit akarsz, Zayn?
— Gyere a kórházba — felelte ideges hangon, mire felpattantam.
— Kórházba?
— Logan bent van, siess — mondta és le is tette a hívást, mire Darrenre néztem, aki aggódva figyelt.
— Logan kórházban van — suttogtam magam elé, ő pedig megragadta a kezem és elhúzott az autóhoz. Ezernyi gondolat lett a fejemben, hogy mi történhetett vele.
Életemben nem láttam még olyan gyorsan vezetni Darrent, mikor siettünk a kórházba.
Gyors léptekkel haladva mentünk Zayn felé, aki Eugenenal idegesen járkáltak. Mikor meglátott Zayn, egyből megindult felém, majd mikor oda ért szorosan magához ölelt.
— Baszki — suttogta a hajamba, miközben egy pillanatra lehunytam a szemem, majd aggódva toltam el magamtól.
— Mi történt?
— Egyszer csak összeesett
— Leesett a vércukorszintje?
— Fogalmam sincs, a mentő vitte el. Nem akart felébredni. Úgy megijedtem Lousia — suttogta a szemembe nézve, mire megsimítottam az arcát.
— Nem lesz semmi baj. Keresek egy orvost, addig ülj le és igyál meg egy vizet — feleltem, mire biccentett és tette amit mondok. Köszöntem Eugennek, majd megindultam a folyosón. Befordultam a recepció asztal melleti útra, majd ijdeten kaptam a fejemet az illetőre, aki elkapta a kezem.
— Jól vagy? — kérdezte a szemembe nézve, mire bólintottam.
— Persze
— Ne hazudj nekem, babe — mosolyodott el halványan Darren, mire a plafonra néztem, nehogy kicsorduljon a könnycseppem. Újból a szemébe néztem, amik aggódva figyeltek, majd hirtelen köpni nyelni sem tudtam, mivel magához húzva átölelt. Nem öleltem át, de mikor fejét a hajamba fúrta, szorosan átkaroltam a nyakát.
— Nem kell mindig erősnek lenned — súgta a fülembe, mire elmosolyodtam. Pont ő mondja.
Megsimítottam a tarkóját, majd a szemébe néztem.
— Nem lesz baja, erős srác
— Annyira rossz élete van — töröltem meg a szemeimet, mire lejjebb hajolt, hogy egy szinten legyünk és megsimította az arcomat.
— Nem olyan rossz, ha benne vagy szépségem
— Ne mondj ilyet — sütöttem le a szemem, mire ő két kezébe fogta az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
— Hidd el, hogy kibaszott jó élete lehet annak, akinek az életében benne vagy — simította meg hüvelykujjával az arcomat, és egyben letörölte a könnycseppemet.
— Köszönöm — mosolyogtam el, majd a fiúk felé kaptuk a fejünket, mert azt mondták, hogy felébredt Logan.
Egy orvos állt a szoba előtt és mikor oda értünk hozzájuk, akkor megköszörülte a torkát.
— Nagy valószínűséggel a barátjuk hirtelen vérnyomás leesésben szenvedett, aminek következtében elájult, de már jobban van. Ezen az éjszakán megfigyelés alatt lesz, majd holnap reggel, ha minden rendben lesz, akkor haza mehet. Egy ember maradhat bent vele, mivel hallottam a családja felől — bólintott Zaynre nézve, aki úgy tűnik az érkezéskor elmondta, hogy nincs jó kapcsolata a családjával a fiúnak.
— Belehet hozzá menni? — kérdezte Eugene, mire az orvos megrázta a fejét.
— Csak ha Ön az, aki marad. Pihenésre van szüksége a fiúnak. Ki marad?
— Zayn — vágtam rá, mire az említett rám kapta a fejét.
— Biztos? Nem akartok ti?
— Veled van a legjobb barátságban, te maradj vele, de add át neki, hogy puszilom — feleltem, és gyorsan megöleltem.
— Hozok egy ruhát — felélte az orvos és magunkra hagyott. Zayntől elköszöntünk, majd az utolsó pillanatban rám nézett.
— Valaki haza viszi?
— Velem jött — szólalt meg Darren, mire Zayn felhúzta a szemöldökét, majd rám vezetve a tekintetét elgondolkodva bólintott.
— Jó éjszakát! — köszöntünk el, és kifelé sétáltunk.
A hideg csípte a bőrömet, pedig rajtam volt a kabátom. Ideje sálat is hordanom.
Eugene bele túrt barna hajába, majd köhintett egyet.
— Ti randiztok?
— Mi?
— Igen — vágta rá Darren, mire elképedve néztem rá, Eugene pedig meglepetten.
— Igen? Mióta?
— Nem randizunk — feleltem, mire Darren felhúzva a szemöldökét rám nézett.
— Nem?
— Nem
— Akkor most igen vagy nem? — zavarodott össze Eugene, miközben oda értünk Darren autójához.
— Nem randizunk
— Csak időnként — vonta meg a vállát Darren, mire felnéztem a csillagos égre.
— Darren, nem randizunk! — néztem a vigyorgó fiúra, aki mellett Eugene kérdőn nézett rám.
— Zayn mit szólt?
— Nem randizunk, szóval semmit — emeltem meg a hangom egy kicsit, mire feltette a kezét.
— Oké, oké. Inkább megyek haza — felelte, mire elnevettem magam és megöleltem.
— Vigyázz az úton — súgtam a fülébe, mire mosolyogva biccentett és kezet fogott Darrennel. A motorjával elhajtott, így idegesen ránéztem a mellettem álló fiúra ki zsebre tette kézzel nézett Eugene után.
— Mi az, hogy randizunk? Mi nem randiztunk ma Darren, csak beszélgettünk! Nem randizunk!
— Aranyos vagy dühösen — jegyezte meg, majd kinyitotta az ajtót nekem. Sértődötten ültem be a meleg autóba, majd a telefonomra néztem, Evie legalább hatszor hívott, anya pedig egyszer. Szépen sorjában beszéltem mindkét emberrel, majd amikor a ház előtt megálltunk a fiúra néztem.
— Köszönöm a mai napot
— Jó, persze — legyintett, mire felhúztam a szemöldökömet — Így Masontől köszönj, most kérem az én személyes köszönésem
— Mi van? — nevettem fel, ő pedig biccentett.
— Kérek valamit cserébe
— Te barom vagy — jelentettem ki, mire megvonta a vállát.
— Vagy csak egy srác, aki azt akarja, hogy csókold már meg — fürkészte az arcomat, mire megilletődve beletúrtam a hajamba. Azt akarja, hogy megcsókoljam?
— Szia, Darren — szálltam ki és az ajtó felé igyekeztem, amikor utánam szólt, így megfordultam. Az autó szélén állt, míg kezével megkapaszkodott a jármű tetejébe.
— Álmodj velem, mert holnap reggel itt vagyok érted és én viszem be a formás popsid — kacsintott és megsem várva, hogy válaszoljak visszaült és elhajtott.
Megforgattam a szemem és beléptem a házba, ahol anya egyből letámadt, és nyaggatni kezdett, mint egy kisgyerek, hogy meséljek el neki mindent a mai napról.