Egy bögre kávéval ültem a konyhapultán kómásan, miközben a korán reggeli barátnőm lelkesen magyarázott a hajnali órákban.
Fél nyolc volt és lassan már egy órája csak beszél. Félre értés ne essék imádom Eviet, de rengeteget tud beszélni ha úgy van.
Egészen kiskorunk óta jóban vagyunk, mivel négyéves korunkban szomszédok lettünk, aztán egy iskolákban jártunk. Most is így van, mert jövőre végzősök leszünk.
— Lányok— szólalt meg anya az ajtóban állva fáradtan, mire Evie csöndben maradt egy pillanatra.
— Jó reggelt!
— Reggelt? Drágám, már vagy egy órája itt vagy és beszélsz— ásított, miközben oda sétálva hozzám, kivette a bögrét és beleivott.
— Az az én kávém— mondtam sértődötten, mire az ajtó felé mutatott.
— Iskola, nyomás— felelte, mire sóhajtva leugrottam a pultról és megragadtam a táskámat, amit a vállamra tettem. Evie eközben anyának próbálta röviden összefoglalni, amit nekem elmondott egy órán keresztül.
Megfogtam a kocsi kulcsot és a fejemet rázva kiléptem az ajtón. A hűvöskés őszi reggel szinte a csontomig hatolt, így összébb húztam a fekete dzsekimet, és szapora léptekkel az autóhoz siettem.
Margo néni a szomszédunk boldogan intett, miközben a kertben lévő virágait öntözte. Mosolyogva visszaköszöntem neki, majd beültem az autóba. A rádió egyből hangosan szólt, így összerezzentem, és gyorsan lehalkítottam.
Tegnap késő este hozta vissza az autót Zayn, aki imádja hangosan hallgatni a zenét. Állítása szerint egy lányt akart meghódítani, aki azt mondta neki, hogy soha nem ül fel egy motorra sem, így elkérte tőlem az autót, hogy elvigye randira.
Evie vigyorogva köszönt a szomszédnak, majd a karját dörzsölve beült mellém.
— Eléggé hideg van— jegyezte meg, miközben bekötötte magát, így végre elindulhattunk.
— Talán, mert nincs rajtad dzseki— pillantottam rá, mire sértetten rám kapta a fejét.
— Ezt hogy érted?
— Kabát vagy valami dzseki? Ősz van.
— Nem fázok— vonta meg a vállát, mire felnevettem és az utat figyelve megkértem, hogy lehetőleg halkan szóljon a rádió, amikor láttam, hogy felé nyúl. Evie biccentett, de mégis valamilyen okból kifolyólag hangosabban szólt a Maneskin zene a rádióból.
Az iskola előtt leparkoltam ügyelve arra, hogy ne menjek neki az előttünk lévő kukának, majd kiszállva, a motorok irányába néztem.
Evie megállt mellettem és a fejét kezdte rázni.
— Nekem is kéne egy motor
— Az kéne még neked— biccentettem cinikusan.
— Miért? Milyen menő lenne már— képzelődött, miközben eljátszotta, hogy motorozik.
Nevetve néztem a lányt, aki még hangot is adott a tevékenységhez, majd a mellettünk leparkoló járművekre néztünk. A fiúk levették a sisakot, majd Zayn egyből a füléhez emelte a telefonját és beszélni kezdett. Ethan megrázta fekete fürtjeit, majd a mellettem álló lányra nézett. Barna szemeivel gyorsan végig nézett a lányon, majd a szemébe nézett.
— Elvigyelek egy körre?— kérdezte olasz akcentussal.
— Állj már le, barom— vágott vissza Evie, majd a fejét rázva oda állt a fiú elé és a tarkóját megragadva megcsókolta. Ethan keze a lány fenekén állapotodott meg, miközben magához húzta.
Elvezettem róluk a tekintetem és a fekete dzsekit viselő srácra néztem, aki egy cigivel a kezében figyelt. Barna szemeit alaposan végig futtatta rajtam, ami szinte zavarba ejtő volt, majd ajkához tette a cigit. A füstöt hátra döntött fejjel kifújta, majd a szemembe nézett. Ajkát megnyalta, majd sunyi mosolyra húzta.
Ő Darren Loockwood. A suli rosszfiúja, a lányok kedvence, és a legnagyobb bunkó akit valaha is ismerek.
— Lola— biccentett nekem, mire megforgattam a szemem. Fogalma sincs a nevemről, pedig össze szoktunk futni, igaz nem szoktunk nagyon beszélgetni.
Darren elvigyorodott a reakciómra, mire összehúztam a szemöldököm és körül néztem. Tuti, hogy tudja a nevem csak idegesít vele.
— Mit csinálsz szombaton?— kérdezte Zayn hirtelen, miközben a telefonját a zsebébe süllyesztette.
— Szerintem semmit, miért?
— Elviszlek bulizni
— Nem akarok— vágtam rá, de Zayn elnevette magát.
— Dehogynem. Jó lesz— biztosított róla, majd a bejárat felé igyekező diákokra nézett. A szájába tette a cigijét és meggyújtotta.
— Becsöngettek— feleltem, mire Darren gúnyosan felnevetett. Rákaptam a fejem, és felhúztam a szemöldökömet.
— Valami baj van?
— Az ég világon semmi, okoska— tette fel védekezően a kezét, miközben sunyin mosolygott.
Evie megfogva a karom elhúzott a fiútól be az épületbe, ahol aztán számonkérően rám kapta a fejét.
— Miért nem jöttök ki jól Dashhel?
— Jóba vagyunk— rántottam meg a vállam, miközben a lépcsőt figyeltem, hogy el ne essek.
Evie mellettem sétálva bólogatni kezdett.
— Akkor csak viccből szívjátok egymás vérét
— Evie, tudod milyen Darren
— Milyen?
— Egy talpó— tártam szét értelemszerűen a kezem, majd elfoglaltam a helyem a teremben.
Evie a szemét forgatva leült a saját helyére, mellém pedig lehuppant Eugene. Fekete pulcsi volt rajta, aminek a kapucnija a fejére volt téve. Letette a padra a telefont és a fülhallgatóját, majd kómásan rám nézett barna szemeivel.
— Milyen óra lesz?
— Osztályfőnöki
— Akkor alvás— biccentett, majd az ajtó felé kapta a fejét, amikor bejöttek Zaynék. Intett nekik, mire ők beültek mögénk.
Előttem kettővel Evie hátra fordult Ethan mellett, majd a szemembe nézett. Vörös haját hátra helyezte, majd tátogni kezdett. Szugerálva figyeltem a szája mozgását, de nem sikerült leolvasnom, így szét tártam a karom. Ekkor Eugene megbökte a vállam.
— Miért játszátok a hülyét?
— Inkább segíts, hogy mit mondd- löktem meg, mire ő is elkezdte figyelni a lány száját.
— Tiffany egy buta liba— olvasta le hangosan a szájáról Eugene, mire visszatartott nevetéssel lebuktam a padra.
— Hülye— súgta Zayn, amikor bejött az ofő.
Az óra hátralévő részében próbáltam figyelni arra, amit mondd az osztályfőnök, pláne az osztálykirándulásról, és az érettségiről, ami mondjuk csak jövőre lesz, de mindegy. Viszont nehezítette a feladatomat Darren, aki a hátam mögött ülve zenét hallgatott a fülhallgatóban, ami olyan hangosan szólt, hogy én is hallottam.
Kicsöngetés után Evievel elmentünk az öltözőbe, ahol gyorsan átöltöztünk és kimentünk a pályára.
Zayn fekete pólója volt rajtam, amit tesipólónak szoktam használni, amikor valaki megsimította a hátam.
Hátra kaptam a fejem és az évfolyamtársamra néztem, aki mosolyogva biccentett.
— Szép póló
— Kösz
— Pasidé?
— Mi közöd hozzá?— kérdezte helyettem Evie, mire a srác felhúzta mosolyogva a szemöldökét.
— Csak érdeklődtem
— Érdeklődd magad arrébb— szólalt meg Zayn, mire mosolyogva ránéztem és megráztam a fejemet, jelezve hogy maradjon csöndben.
— Amúgy Mason vagyok, gyönyörűm— hajolt meg enyhén a srác, mire mosolyogva bólintottam.
— Én pedig Lousia
— Tudom. Parker
— Igen— lepődtem meg, majd a sípszó felé kaptam a fejem.
— Majd még találkozunk — kacsintott rám Mason és kisétált a pályáról, így mi meg kezdtük a futást.
A második suli körnél mellém került Darren, aki egy hirtelen mozdulattal elkapta a csuklóm és megállapított, mire felháborodottan kitéptem a kezem az övéből és összehúztam a szemöldököm.
— Mi bajod van?
— Mit akart Mason?
— Semmit
— Elhívott valahova?— kérdezte beletúrva izzadt hajába, mire kissé zavartan megráztam a fejemet.
— Nem, csak megkérdezte, hogy kié a pólóm, hogy a barátomé- e
— És mit mondtál?
— Azt, hogy nem, mivel Zayn nem a pasim
— Ha máskor akar valamit, akkor mondd neki, hogy barátod van— mondta, mire hihetetlenül megráztam a fejemet.
— Mi van?
— Komolyan, mert ágyba akar vinni
— Nem hiszem
— Akkor ne hidd — vonta meg nemtörődöm vele stílusban és tovább kezdett futni.
Értetlenül szét tártam a karom, majd mikor a tanár rám ordított, akkor elkezdtem futni.
Darren egyszerűen idegesítő.