Július 18.
- Biztos vagy benne? Lehet, hogy csak egy kicsit pipa rád, de nem hinném, hogy látni se akarna- mondta nekem sminkelés közben Rebeka
- Nem tudhatod- álltam fel a földről ahol eddig ültem- Eléggé úgy tűnik, hogy kerül- kezdtem el sétálgatni a kertben
- Vagy lehet, hogy csak te gondolod így- mutatott rá a kamerára egy ecsettel
- Jó, figyelj Rebeka vegyük át a dolgokat
- Oké- bólintott, majd belenézett a kamerába
- Te meg mit csinálsz?- kezdtem el nevetni
- Fókuszálok- tette rá két oldalt az arcára a kezét Rebeka- De gyorsan mond, mert elkenem a sminkem
- Le teheted a kezed Rebeka, semmi szükség nincs erre- mondtam neki a kamerába nézve
- Koncentrálok- forgatta meg szemeit- Szóval, Dávid tegnap egész nap hivogatott és irogatott neked
- Igen- bólintottam
- Te pedig ezt leszarva hűsöltél egy hajón, amin én is lehettem volna
- Ez nem éppen így történt és nem tehetek róla, hogy nem jöttél- kezdtem el védekezni
- Ne térjünk el a tárgytól Olívia- legyintett a kamerába, mire én egy " ez komoly?" nézéssel reagáltam- Koncentrálj Olívia- csapta össze két kezét
- Itt vagyok, nyugi- mondtam neki
- A lényeg, hogy nem ért el téged, ezért hívta az öccsét
- Igen- bólintottam
- Így jön a képbe Márk, akinek tetszel
- Rebeka szerintem te nem érted a lényeget- ráztam meg a fejemet
- Dehogy nem Olívia én aztán értek mindent- nézett rám egy pillanatra szempillaspirálozás közben- Tetszel Márknak, ő pedig túl féltékeny ahoz, hogy a bátyjával legyél. Tiszta a sor Olív- kiáltott fel- Esküszöm elmegyek nyomozónak- húzta ki magát- Most képzeld el Lámpás Rebeka a fiatal és szexi nyomozónő
- Lámpás Rebeka? Igazán jó nyomozó név- bólintottam vigyorogva
- Bekaphatod Olív, a nevemről nem én döntök- erre én csak elnevettem magamat
- Visszatérve a témára, szerintem csak elfelejtette
- Ne keresd mindenben a jót Olívia- rázta meg a fejét- Túl naív vagy
- Nem ismered Márkot- mondtam neki
- Ez egy dolog- forgatta meg szemeit- Attól még ez is lehetett, sőt inkább ez
- Olyan jó lenne, ha itt lennél- mondtam neki
- 24-én megyek- szólt bele a telefonba- Akkor már biztos tudunk fürdeni
- Francba ezekkel a női gondokkal- töröltem le egy könycseppet az arcomról
- Ne is mond, ha nem lenne már ott hűsölnék veled
- Legalább jövőhéten mindketten tudunk fürdeni- mondtam a kamerába
- Ez a fránya egy hét, úgyérzem szét szakít a hasam
- Ne is mond, nekem a hátam is fáj basszus
- Mit sírsz Olív neked csak öt nap- forgatta meg szemeit
- Hah, neked meg egy hét- mondtam neki nevetve
- Ribanc- forgatta meg szemeit
- Most mennem kell
- Oké, szia
- Szia- köszöntem el én is, majd kinyomva a hívást felsóhajtottam
Márk szobája előtt megállva egy hatalmas sóhaj után bekopogtam hozzá.
- Igen?- érkezett bentről a válasz, mire benyitottam- Áh, Livi szia- ült fel az ágyában
- Márk, beszélnünk kell- fontam össze kezeimet mellkasom előtt
- Figyelj, ha valamit ígértem tegnap neharagudj én, totál kész vagyok és...
- Mi? Nem, dehogy- ráztam meg a fejemet
- Akkor meg mit szeretnél?
- Miért nem mondtad, hogy Dávid kérte menjek vissza a nyaralóba?- kérdeztem meg tőle
- Miről beszélsz Livi?- kérdezte meg zavartan
- Tudod te miről beszélek- néztem rá komolyan, mire felsóhajtott
- Figyelj Livi én..- kezdte, de közbe szóltam
- Miért csináltad Márk?
- Tudod te milyen szar együtt látnalak téged azzal az alakkal aki miatt eddig egy barátnőm se lehetett rendesen?
- Márk én..ezt nem volt jogod- jelentettem ki
- Szeretlek Livi- temette kezeibe arcát
- Nem Márk- ráztam meg a fejemet- Nem ismersz engem annyira, hogy szeretni tudj
- Mindent tudok rólad Livi. Tetszel nekem, már nagyon régóta.
- Sajnálom, de én ezzel nem tudok mit csinálni Márk- ráztam meg a fejemet- Szeretlek, de csak mint barátot
- Hát persze- kezdett el nevetni gúnyosan
- Azt hittem ezt már megbeszéltük- néztem rá zavartan
- Nekem nem megy olyan könnyen a felejtés Livs- nézett szemeimbe- Próbáltam, de nem megy
- Ehez akkor sem volt jogod- ráztam meg a fejemet- Szeretlek Márk, de ezért a cselekedetedért most nagyot estél a szememben- fordultam meg, majd kifelé vettem az irányt
- Sajnálom oké?- szólalt meg- Te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben Livi..- tárta szét a karját- Én csak..én csak azt akartam, hogy velem legyél
- Sajnos erre későn jöttél rá- ráztam meg a fejemet- Az lesz a legjobb, ha most egy kis ideig kerüljük egymást
- Livi ne csináld- rázta meg a fejét
- Sajnálom Márk, de ha gondolkodsz nem történik meg mindez.
- Sajnálom amit tettem Livi- szólt utánam- De azt egy percig sem bánom, hogy elmondtam szeretlek
- Ne ismételgesd ezt kérlek- szóltam rá- Át kell gondolnom a dolgokat
- Meddig Livi?- kérdezte meg halkan
- Ezt nem lehet időhöz kötni Márk- néztem mélyen a szemeibe, majd kiléptem a szobája ajtaján
- Lív? Jól vagy?- jött egy mély hang oldalról
- Persze- töröltem le egy könycseppet az arcomról- Minden rendben- mosolyogtam rá
- Gyere velem- fogta meg a kezemet, majd maga mögött húzva engem belépett a szobájába- Mi történt Szörnyella?- nézett szemeimbe
- Veszekedtem Márkkal- szipogtam egyet
- Elmondod mi történt?- kérdezte meg halkan, miközben velem együtt leült az ágyára
- Nem mondta el, hogy kerestél- mondtam szemeibe nézve
- Ezért vesztél vele össze?- simította meg az arcomat
- Nem akarja, hogy veled legyek- hajtottam le a fejemet, mire ő állam alá téve mutató ujját felemelte azt
- Na és te? Te szeretnél velem lenni?- kérdezte meg halkan
- Én..- kezdtem- Te is tudod, hogy igen- hunytam le a szemeimet
- Hát akkor meg? Szard le az öcsémet Lív- simította meg az arcomat- Ne hejezz másokat a saját magad boldogsága elé és ne sírj- törölt le egy könnycseppet az arcomról- Nem éri meg- adott egy puszit az arcomra
- De tegnap...- kezdtem, de közbe szólt
- Felejtsd el- rázta meg a fejét- Az a lényeg, hogy most itt vagy. Itt vagyunk egymással és csak ez számít, nem igaz?- ölelt magához szorosan- Fontos vagy nekem Lív, ezért is olyan borzasztó téged sírni látni- motyogta a hajamba. A különbség a két fontos vagy nekem között az volt, hogy míg a Márk által elmondott szavak miatt keserűséget és zavart éreztem addig a Dávid által kimondott szavaktól eszeveszettül dobogni kezdett a szívem.
- Nézünk valami filmet?- motyogtam pólójába
- Ha attól boldogabb leszel akár ezret is megnézhetünk Lív- simított a fülem mögi egy a szemembe lógó hajtincset- Mit szeretnél nézni?
- Most valami szomorúhoz van kedvem- néztem mélyen a szemeibe
- Szomorú..nézzük csak mi jut az eszembe- kezdett el gondolkozni
- Lehet régebbi is? Mármint nem ilyen nagyon régi, hanem ilyen kétezres évek elejei
- Felőlem aztán fekete-fehér film is lehet, ha attól jobban érzed magad- adott egy csókot az ajkaimra, majd felállva jelezte, hogy mindjárt jön.
Mire visszaért én már a a laptopon ki is kerestem az általam kiválasztott filmet.
- Halálos iramban?- nézett rám mosolyogva- Nem azt mondtad, hogy valami szomorút nézünk?
- Szeretem ezt a filmet. Gondoltam újra nézhetnénk együtt az összeset. Márha te is szeretnéd- tettem hozzá
- Hol bujkáltál eddig?- kérdezte meg mosolyogva- Imádom ezt a filmet. Az pedig, hogy te is szereted csak még jobbá teszi.- feküdt be mellém az ágyába, majd elindítva a filmet magához ölelve engem nézni kezdte.