A romantikus könyvek fő hibái ugyanúgy megvannak, mint bármelyik másik zsánerben. Tehát itt is vannak!
Az első az, hogy túlságosan sokat írunk a romantikáról. Nem kell a karakterünknek folyton égető szerelemben lennie úgy, hogy semmi másra nem tud gondolni. Főleg, ha egy zombiapokalipszis közepén van. Higgyétek el, valószínűleg az a mindent túlszárnyaló szerelme a háttérbe szorulna! Rengeteg minden fontosabb ennél, de legtöbbször a romantikus könyveket író személyek mindezt elfelejtik. Pedig általában főhősünknek van valami egyéb, komoly baja is, nemcsak a tragikus szerelmi élete.
A második hiba, ami kifejezetten súlyos, az az, hogy azt hisszük, a vonzalom elég a kapcsolathoz. Ez kiteljesedhet közös tevékenységben, veszélyben, vagy csupán fizikai vonzalomban, de ha nem megy tovább a kapcsolat ennél, akkor az olvasók nem fognak vele foglalkozni. Hiszen, ha nem látjuk az egymás iránti törődésüket, a kedves gesztusokat, akkor nem fog érdekelni az, hogy együtt vannak-e vagy sem. Tehát ezek a párosok nem tartják fenn az olvasó érdeklődését és izgalmát, így gyakorlatilag teljesen feleslegesnek mondhatók. Akkor jó egy ilyen pár, ha azt mindenki érzi, hogy fontos, hogy ők egymás mellett legyenek. Ilyenkor érdemes az írónak megkérdeznie magától, hogy mégis miért jó, hogy együtt vannak azok a karakterek.
Következő hiba az, hogy nincs felépítve a romantika. Jobb, ha van vonzalom, majd ismerkedés, szikrázó szerelem és a romantikus könyvekre jellemző bizonytalanság. Ha valakik a semmiből randevúzni kezdenének, majd összejönnének, akkor az senki számára nem lenne annyira érdekes. Egy karakternek mutatnia kell a vonzalmát, nem mondhatja, hogy már két éve majd megveszek érted, de közben ennek semmi jelét sem mutatta. Ennek a részének kell lennie, persze vannak kivételek, ha a karakterünk éppenséggel tökéletesen tudja álcázni az érzelmeit, de ez nem jellemző az emberek többségére. Azonban ilyen személyek esetében is jó ötletnek tartom, ha az az álarc néha kicsit megtörik, hogy felfedje a karakterünk valódi szándékait.
Sok könyvben előfordul, hogy úgy tűnik, mintha meglenne az a bizonyos szikra, de az író végül teljes semmibe vezeti az egészet. Ha a karaktereink folyton együtt vannak, és okot is keresnek arra, hogy együtt legyenek, akkor ott mindenképpen ki kéne alakulnia valaminek. Mert lehet, hogy ez teljes mértékben eltántorítja az olvasót, aki végig abban reménykedett, hogy lesz köztük valami. Persze lehet valaminek ilyen vége is, de akkor komoly akadályok is kellenek, amelyek megállítják azt, hogy összejöjjenek. Meg persze a romantikus gesztusok kihagyása is ugyanilyen lehet. Ha tisztán látszik, hogy szerelmesek, ha kósza érintések is és nem csók, de valaminek kellene benne lennie.
Még egy nagy hiba az, hogy olyan társadalmat alakít ki az író, amelyben utálják, sőt elítélik a szerelmet. Ezzel alapjáraton nem lenne baj, ez egy rengeteget használt ág, de az, hogy úgy teszünk, mintha csak a főszereplők ismernék az igaz szerelmet, az egy hülyeség. Ez nem így működik. Az emberek akaratlanul is szerelembe eshetnek, ezt leginkább hormonális folyamat, ami hatással lesz ránk, bármi van. De nem teljes hatással, ahogy azt már korábban mondtam. Mert nyilvánvalóan vannak kultúrák, ahol alapjáraton az a lényeg, hogy ahhoz adjanak hozzá, aki politikai, vagyoni, ismeretségi alapon a megfelelő, de attól még a szerelem ugyanúgy ott van. Persze az is jelen van, hogy egyesek egyáltalán nem képesek szerelmet érezni, de azok ne legyenek romantikus könyvek főszereplői, ugye? Ha éppenséggel el akarjuk keseríteni a másik személyt, akkor nyugodtan, de szerintem ez csúnya húzás, de megléphető. Nem én fogok a nagy karakterekkel ne szemétkedjünk dologról beszélni, mert pont én vagyok az, aki bármit meg merne lépni velük szemben, mert sajnálatos módon nem kötődöm hozzájuk eléggé.
Köszönöm, ha elolvastad! A következő fejezet a sci-fi általános hibáiról fog szólni!