Kérte; KatalinKovcs297
Mérhetetlenül sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnod.( ･ั﹏･ั)
Kicsit hasonlít a Black Adam Oneshotra, viszont véleményem szerint ez nem zavaró.
Egy fárasztó nap végén T/N másra sem vágyott csak arra, hogy ágyba dőljön azonban mikor a konyhába ért meglepetten tekintett a vele szemben álló férfira.
- A pénz... - kezdte a sokkból magához térve T/N, de Orm félbe szakította.
- Nem érdekel a pénz!
- Ki vagy te!? Hol van Molly? - kérdezte óvatosan az otthoni telefon felé araszolva T/N.
- Orm Marius vagyok - felelt a férfi majd szemöldök ráncolva válaszolt a második kérdésre; - Nem találkoztam a lakótársaddal.
- Molly nem a lakótársam - dermedt meg a fiatal nő. Mégis hogy kerülte el ez az alak az Ő dobermanját!?
- Nem? - kérdezte értetlenül Orm.
- Nem, Molly a dobermannom - felelt T/N.
- Ohh...bezártam abba a szobába - bökött egy irányba a férfi
- Mégis hogyan? - vonta fel szemöldökét T/N. - Molly elég makacs és okos, nem értem.
- Előfordulhat, hogy a makacs és okos Molly fél a víztől - felelt a férfi.
- Hogy jutottál be ide? - kérdezte halkan T/N miután kiengedte a dobermannt.
- Ide lettem száműzve - közölte Orm mintha csak annyit mondott volna 1+1=2.
- Ezt, hogy képzeljem el? Lezuhantál a tetőn át? - ráncolta homlokát értetlenkedve a nő.
- Dehogyis, a csapból kerültem ide - válaszolta szinte természetesnek mondhatóan a férfi.
- Ehhez túl álmos vagyok - sóhajtott T/N. - Ha elalszom megölsz?
- Nem áll szándékomban - vont vállat a férfi.
- Remek, akkor ha fáradt vagy aludj a kanapén, van egy pokróc a fotelben ha esetleg fáznál - magyarázta T/N majd Mollyval a nyomában eltűnt az egyik ajtó mögött.
- Ilyen egyszerűen befogadsz egy idegent? - kérdezte meglepetten a férfi.
- Azt mondtad nem ölsz meg - vont vállat T/N. - Fárasztó napom volt - tette hozzá a fiatal nő, majd fél szemmel a férfit nézve feltette a kérdést; - Értesz az itteni dolgokhoz?
- Nem - felelt Orm.
- Ez esetben ha szeretnéd segítek megtanulni, addig maradhatnál - mormogta fél álomban T/N.
- Köszönöm - sóhajtott Orm, remélte hogy a fiatal nő nem rakja ki az utcára.
°°°°°°°°°°°°°°′°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Orm igyekezett minél óvatosabb lenni, de egy pillanat alatt feje tetejére állította a fiatal nő konyháját.
– Mi történt? – kérdezte egy bujkáló mosollyal az arcán T/N.
– Szomorúnak tűntél mikor haza értél úgyhogy gondoltam csinálok neked kakaót ahogy te nekem a legutóbb.
– A kakaót a bögrébe szokás tenni és nem a pultra – fűzte hozzá a fiatal nő.
– Hát igen, tudom, de elég nehezen nyílt a kis szerkezet – nyújtotta a nő felé a dobozt Orm.
– Tehát nehezen nyílt a doboz – vette át óvatosan a tárgyat T/N majd jobban szemügyre vette és halkan felnevetett.
– Mi az? – kérdezte értetlenkedve a férfi.
– Tudod, általában olyan kakaót veszek aminek a teteje rózsaszín – fordította a férfi felé a doboz "alját" T/N.
– Sajnálom – sóhajtott Orm.
– Nincs semmi baj – legyintett a fiatal nő. – A nagyja a pultra került, az még elég két bögre kakaóra.
– Majd én megcsinálom – terelte odébb Orm a nőt. – Ahogy eredetileg is szerettem volna.
– Köszönöm – mosolygott halványan T/N majd óvatosan magához húzta a férfit és egy röpke pillanatra arcához érintette ajkait. A férfi zavartan fordult T/N távolodó alakja után, majd az ajtó becsukodása után egy bamba vigyorral az arcán készítette el a két bögre italt.
– Bejöhetek? – állt T/N ajtaja előtt Orm, majd meglepetten tekintett a kinyíló ajtóra és a rá tekintő Mollyra. – T/N?
– Itt vagyok – hajolt be az ablakon T/N.
– Mit keresel az ablakban – indult lassan a fiatal nő felé Orm.
– A tűzlépcsőről tetszik a kilátás – vont vállat T/N. – Így pont át látok két ház között, látszik az óceán. Ki jössz mellém?
– Persze – adta át a két bögrét Orm majd kimászott T/N mellé.
– Mit gondolsz? – kérdezte néhány néma perc után T/N.
– Jó látni az óceánt – felelt a férfi, majd kissé félve T/N felé fordult. – Hónapok óta nálad lakom. Nem zavarja a barátod?
– Nincs barátom – felelt meglepetten T/N. Honnan szedte Orm, hogy van valakije? – Miből gondoltad, hogy van?
– A képek... – magyarázta volna Orm, de T/N félbe szakította;
– A legjobb barátom van a képeken, és neked több esélyed lenne. De megvan az oka annak, hogy te még miért nem találkoztál vele.
– Na és mi az? – kíváncsiskodott a férfi.
– Az, hogy vonzódom hozzád az első pillanattól kezdve – felelt T/N, majd korrigált; – Mármint amikor éppen nem a fáradtság beszélt belőlem akkor rájöttem...és most talán jobb ha befogom és magadra hagylak – sütötte le a szemeit zavarában T/N.
– Kölcsönös – felelt Orm, a fiatal nő pedig érdeklődve tekintett rá. – A vonzalom amit említettél – tekintett le a nő ajkaira. – Szabad?
– Igen – súgta a választ T/N, majd néhány másodperccel később bele mosolygott a csókba...