Három nap telt el, mióta megölték Mat'art és összevesztem Aonunggal. Azóta egy szót sem szóltunk egymáshoz. Szinte minden időmet a testvéreimmel töltöttem és alig mozdultam ki otthonról.
Iheyu néha eljött hozzám, és olyankor mindig Alohról beszélt. A vak is látta, hogy fülig szerelmes belé.
A jó hír az, hogy a negyedik napra virradóra Giwil'a és Nomshir bejelentették, hogy továbbra is hajlandóak egyesíteni klánukat a Metkayinakkal. Ezt mindenki örömmel fogadta.
Kiri az egyetlen akinek elmondtam mindent, így arról is tud, hogy Aonungra gyanakszom. Azt mondta, nincs kizárva, de meg kéne kérdeznem. Most is éppen ezt hozta fel.
- Tényleg kérdezd meg tőle.
- Te tényleg nem érted, hogy nem beszélek vele?
- Akkor kérj bocsánatot tőle.
- Nem fogok. Bocsi, de te ezt nem érted.
- Mégis hogy ne érteném? Mindent elmagyaráztál.
- De akkor sem szeretnék. Kérjen ő bocsánatot.
- Mégis miért?
- És én miért?
- Mert alaptalanul vádoltad.
- Még mindig úgy gondolom, hogy ő a gyilkos.
- Kinézed belőle?
- Miért, te bárkiből kinéznéd?
- Szerintem akkor is beszélned kéne vele.
- Szerintem meg nem - sóhajtottam.
- Jó mindegy - sóhajtott kissé rájátszva a nővérem. - Ma este lesz Mat'ar temetése. Én most megyek, mert Gekkó rám vár. Te maradj csak itthon és szenvedj.
- Nem szenvedek. És igenis itthon fogok maradni. Nem érdekel, hogy mit gondolsz.
- Jó, szia - intett Kiri és elment. De láttam az arcán, hogy valamit nagyon forgat a fejében.
Nagyot sóhajtottam, majd a még mindig alvó Lo'akhoz fordultam.
- Kelj fel! Hahó, Lo'ak!
- Ha? Mi? - ásított.
- Mindjárt dél van. És randid van Tsireyaval.
- Honnan tudod? - vonta össze a szemöldökét.
- Tudod, mennyire izgatott volt tegnap? Már nagyon várja.
- Fú, mit kéne csinálnom?
- Először is ébredj fel - mosolyogtam. - Egyél valamit.
- És nem kéne vinnem neki valamit?
- Vigyél virágot - vontam vállat.
- Honnan szerezzek és milyet? - Felnevettem. Annyira izgult.
- Emlékszel, amikor először jártunk a sziget közepén?
- Aha.
- Na, ott ilyen szép, vörös virágot tűztél a hajába. Szerintem jó lenne, ha most ugyanolyat szednél neki.
- Én hiszek neked - emelte fel a kezét.
- És nagyon siess, mert nem illik késni. Hamarabb kell odaérj, hogy ne várjon rád. És ne pánikolj be, ha késik egy kicsit.
- De ha nem jön el?
- Nyugi. El fog. Egyébként mit terveztél, mit csináltok?
- Hát, ugye a parton találkozunk. És arra gondoltam, hogy elvinném repülni... Szerinted jó ötlet?
- Zseniális. Ez nagyon jó - vigyorogtam, miközben a kezébe nyomtam a reggelijét. - Egyél gyorsan, aztán siess, nehogy nekem elkéss.
- Jó, jó, nem fogok - mondta teli szájjal. Gyorsan megette, majd már indult is, de az ajtóból még visszafordult. - Hogy nézek ki?
- Lo'ak, csodás vagy, de szerintem Tsireyanak tökmindegy, mert úgyis beléd van esve. Na, nyomás.
- Köszi, te vagy a legjobb - vigyorgott rám, majd elszaladt.
Nagyot sóhajtottam és nekiálltam, hogy rendet rakjak a tesóim után, akik úgy távoztak reggel, hogy semmit sem csináltak meg.
Tíz perc alatt simán kitakarítottam és összepakoltam. Ekkor tudatosult bennem, hogy valaki áll az ajtóban és megfordulva egyenesen Aonung szemébe néztem. Egy pillanatra teljesen ledermedtem.
- Nagyon rendes vagy - mondta. Először nem értettem, mire gondol, majd leesett, hogy arról beszél, hogy rendet raktam.
- Valakinek muszáj - vontam vállat. - Miért vagy itt?
- Lo'akot keresem. Pontosan ő keresett engem. Tuk szólt, hogy Kiri küldte, hogy Lo'ak szeretne velem beszélni.
Gyorsan végigpörgettem a fejemben. Kiri nem akart menni, mert Gekkóval van, ezért Tukot küldte. Ez eddig oké. Az egyetlen gond az volt, hogy Lo'ak éppen Tsireyaval randizott. Vagyis... Kiri! A francba. Ideküldte Aonungot.
- Szóval? - nézett rám várakozó tekintettel.
- Mi?
- Nem láttad Lo'akot?
- Tsireyaval van. Nem mondta neked?
- De, tényleg. Várj, akkor...
- Nem tudom, hogy ki hívott - hazudtam. Nem akartam beárulni Kirit.
- Akkor én megyek is - fordult meg. Láthatóan nagyon nem akart nekem megbocsátani.
- Várj! - szóltam utána, de azonnal meg is bántam.
- Igen? - nézett rám úgy, mintha nagyon feltartanám.
- Te ölted meg? - csúszott ki a számon, pedig nem ezt akartam mondani. Láttam, hogy elsötétült a tekintete.
- Komolyan, azt hittem, hogy valami normálisat akarsz kérdezni, esetleg bocsánatot kérni. Nem tudom hogyan gondolhattam, hogy képes vagy másra azon kívül, hogy engem vádolsz. - Idegesen megrázta a fejét és ismét elfordult tőlem.
- Ne, Aonung, várj! Én sajnálom és nem akartam...
- Rey'ka, ezzel már nagyon elkéstél - pillantott rám, majd elment.
Idegesen túrtam a hajamba. Aonung nagyon haragszik rám. És jogosan. Mert egy hülye vagyok.
Kicsit később Tuk jött haza és kérte, hogy menjek vele játszani. Elindultunk, de sehogy sem tudtam kiverni a fejemből Aonungot. Minduntalan visszapörgettem a mai beszélgetést és a korábbi eseményeket. Leginkább a lakatlan szigeten töltött időt. Nem értettem, hogyan változott ilyen kis idő alatt ennyit a kapcsolatunk. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy azt sem tudtam volna felidézni, hogy hova mentünk Tukkal, azt pedig, hogy mit játszottunk, végképp nem.
Arra emlékszem, hogy mikor ismét otthon voltunk, már esteledett, és a temetésre készültünk. Csak Lo'ak nem volt ott, de hamarosan ő is befutott.
- Majd meséld el, hogy mi volt - súgtam neki. Megígérte, hogy később beszámol mindenről.
Anya adott mindannyiunknak egy-egy apró, halványan világító gömböt. Kimentünk a partra, arra a szakaszra, ahol Neteyamot is temettük. Letettük a fényforrásokat úgy, hogy Mat'ar családjának a maruijától egészen hatalmas levélen magzatpózban fekvő Mat'arhoz vezessenek.
Mindenki néma csendben állt és vártuk, hogy a gyászoló család is megérkezzen.
Mikor meghallottam a közeledő lépteket, önkéntelenül is előreléptem és lehajoltam, majd homlokoncsókoltam.
- Eywa vigyázzon utadon - súgtam úgy, hogy senki se hallja. Ezután felegyenesedtem és visszaléptem a sorba.
Némán néztem, ahogyan a családja ugyanúgy búcsúzik Mat'artól, mint mi Neteyamtól, nem is olyan régen.
Mikor visszaértek a partra, elindultak az otthonuk felé. Mi még egy jó darabig némán álltunk, időt adva a család személyes gyászának.
Már késő este volt, mikor a parton, a megszokott sziklán vártam Lo'akot, mert ide beszéltük meg, hogy találkozunk. Anyáék az utóbbi időben engedékenyebbek voltak, így nem kellett otthon lennem.
Korábban láttam, hogy Lo'ak Tsireyaval beszélget, így tudtam, hogy egy kicsit késni fog, mégis lépteket hallottam közeledni. Hátra pillantva Nawm'nt ismertem fel.
- Szia. Hogy vagy? - ült le mellém.
Megütközve néztem rá. Mióta kiderült, hogy fogadott rám, egyetlen árva szót nem szóltunk egymáshoz és őszintén nem is hiányoltam. Most pedig idejön és úgy tesz, mintha mi sem történt volna.
- Miért érdekel?
- Csak mert Mat'ar meghalt, Aonung pedig nagyon mérges rád.
- Mi közöd van ehhez?
- Hát, szeretném, hogy sok legyen - mondta, mire értetlenül néztem rá.
Csak akkor esett le, hogy mit akar, amikor közvetlenül elém lépett és elkezdte bezárni a köztünk lévő távolságot.
Szerencsére időben kapcsoltam, így villámgyorsan elléptem tőle.
- Nawm'n, mi a szart csinálsz?
- Gondoltam, hogy szabad vagy, akkor pedig miért is ne?
- Te teljesen megőrültél? Majd én eldöntöm, hogy kivel akarok kapcsolatot. És rohadtul nem veled.
- Ne már Rey'ka - lépett ismét elém és a derekamra tette a kezét.
- Azonnal engedd el, vagy nagyon megbánod! - hallottam ekkor Lo'ak hangját. Oldalra pillantottam és láttam, hogy a bátyám közeledik felénk. Mögötte Tsireya volt és Aonung... A fiú arcán aggodalom tükröződött, de mikor meglátta, hogy őt nézem, azonnal semleges arckifejezést öltött magára. - Nem hallottad? - kérdezte Lo'ak, mire Nawm'n végre levette rólam a kezét, én pedig villámgyorsan hátraléptem. - Helyes - biccentett a bátyám. - És ha mégegyszer megpróbálkozol bármi hasonlóval, úgy megverlek, hogy legalább egy életre megnyomorodsz.
Nawm'n behúzta fülét farkát és odébbállt.
- Jól vagy, Rey'ka? - kérdezte Tsireya, és Aonung is aggodalmasan fürkészett.
- Igen, szerencsére minden rendben - mondtam. - Lo'ak időben jött - néztem a bátyámra, aki akkor ért oda. - Egyébként milyen volt a randi? - néztem izgatottan a lányra.
- Hé, úgy volt, hogy én mesélek - nézett rám Lo'ak. Ekkor vettem észre, hogy Aonung elment, pedig az előbb még itt volt. Visszafojtottam egy sóhajt és a bátyámhoz fordultam.
- Először Tsireya elmond mindent, utána majd te. Jó?
- Rendben - forgatta meg a szemét, majd elindult, hogy ne zavarjon minket.
Nekem pedig a gondolataim visszatértek Aonunghoz.
- Rey'ka, majd megenyhül, jó? Csak adj neki egy kis időt - szólalt meg Tsireya, kitalálva a gondolataim.
- Rendben - sóhajtottam és próbáltam visszafojtani a megkönnyebbülésem. Szóval még van esély arra, hogy minden rendbejön.
Sziasztok!
Itt lenne a következő rész, remélem tetszik. Ha igen, vote-oljatok. Szép napot mindenkinek 😘😘