Avatar: Mélyvízben ~ Aonung X Reader oc

Mat'ar, Nawm'n, Aonung

Három nap telt el, mióta megölték Mat'art és összevesztem Aonunggal. Azóta egy szót sem szóltunk egymáshoz. Szinte minden időmet a testvéreimmel töltöttem és alig mozdultam ki otthonról.
Iheyu néha eljött hozzám, és olyankor mindig Alohról beszélt. A vak is látta, hogy fülig szerelmes belé.
A jó hír az, hogy a negyedik napra virradóra Giwil'a és Nomshir bejelentették, hogy továbbra is hajlandóak egyesíteni klánukat a Metkayinakkal. Ezt mindenki örömmel fogadta.
Kiri az egyetlen akinek elmondtam mindent, így arról is tud, hogy Aonungra gyanakszom. Azt mondta, nincs kizárva, de meg kéne kérdeznem. Most is éppen ezt hozta fel.

- Tényleg kérdezd meg tőle.

- Te tényleg nem érted, hogy nem beszélek vele?

- Akkor kérj bocsánatot tőle.

- Nem fogok. Bocsi, de te ezt nem érted.

- Mégis hogy ne érteném? Mindent elmagyaráztál.

- De akkor sem szeretnék. Kérjen ő bocsánatot.

- Mégis miért?

- És én miért?

- Mert alaptalanul vádoltad.

- Még mindig úgy gondolom, hogy ő a gyilkos.

- Kinézed belőle?

- Miért, te bárkiből kinéznéd?

- Szerintem akkor is beszélned kéne vele.

- Szerintem meg nem - sóhajtottam.

- Jó mindegy - sóhajtott kissé rájátszva a nővérem. - Ma este lesz Mat'ar temetése. Én most megyek, mert Gekkó rám vár. Te maradj csak itthon és szenvedj.

- Nem szenvedek. És igenis itthon fogok maradni. Nem érdekel, hogy mit gondolsz.

- Jó, szia - intett Kiri és elment. De láttam az arcán, hogy valamit nagyon forgat a fejében.

Nagyot sóhajtottam, majd a még mindig alvó Lo'akhoz fordultam.

- Kelj fel! Hahó, Lo'ak!

- Ha? Mi? - ásított.

- Mindjárt dél van. És randid van Tsireyaval.

- Honnan tudod? - vonta össze a szemöldökét.

- Tudod, mennyire izgatott volt tegnap? Már nagyon várja.

- Fú, mit kéne csinálnom?

- Először is ébredj fel - mosolyogtam. - Egyél valamit.

- És nem kéne vinnem neki valamit?

- Vigyél virágot - vontam vállat.

- Honnan szerezzek és milyet? - Felnevettem. Annyira izgult.

- Emlékszel, amikor először jártunk a sziget közepén?

- Aha.

- Na, ott ilyen szép, vörös virágot tűztél a hajába. Szerintem jó lenne, ha most ugyanolyat szednél neki.

- Én hiszek neked - emelte fel a kezét.

- És nagyon siess, mert nem illik késni. Hamarabb kell odaérj, hogy ne várjon rád. És ne pánikolj be, ha késik egy kicsit.

- De ha nem jön el?

- Nyugi. El fog. Egyébként mit terveztél, mit csináltok?

- Hát, ugye a parton találkozunk. És arra gondoltam, hogy elvinném repülni... Szerinted jó ötlet?

- Zseniális. Ez nagyon jó - vigyorogtam, miközben a kezébe nyomtam a reggelijét. - Egyél gyorsan, aztán siess, nehogy nekem elkéss.

- Jó, jó, nem fogok - mondta teli szájjal. Gyorsan megette, majd már indult is, de az ajtóból még visszafordult. - Hogy nézek ki?