Avatar: Mélyvízben ~ Aonung X Reader oc

Sully testvérek a maruiban

Elmosódott hangokat hallottam. A zaj tompán jutott el a tudatomig. Valakik hevesen vitatkoztak, de nem ismertem fel a hangok gazdáját. A fények, már amennyi átszűrődött a csukott szemhéjaimon, villództak, amiből arra következtettem, hogy nagy a mozgás körülöttem.

Próbáltam felidézni, hogy mi történt, de sehogy sem ment.
Egyedül valami fekete iszonyatot tudtam felidézni. Mikor így tettem, úgy éreztem, hogy az valóban jelen van és fojtogat. Ilyenkor minden erőmet össze kellett szednem, hogy kiszakítsam magam a sűrűségből.
Próbáltam úgy visszaemlékezni, hogy a fekete izét teljesen kizárom. Rettentően összpontosítottam, mikor úgy éreztem, hogy sikerülhet. És végül hatalmasat rázkódtam. Ezzel együtt minden emlékem visszatért, a szemeim kipattantak és olyan hirtelen ültem fel, hogy a körülöttem lévők mind megijedtek. Kiri és Lo'ak rémülten ugrottak egyet, Tsireya felsikoltott, Tuk pedig boldogan vetette magát a karjaimba.

- Rey'ka!! De jó, hogy felébredtél!

- Te hányszor akarsz még majdnem-meghalni? - nézett rám Gekkó.

- Én is örülök neked - vigyorogtam rá. - Anyáék? - kérdeztem, miközben Neteyam összeborzolta a hajam.

- Szedik össze a szigetet, ahogy mindenki más is - ásított Lo'ak.

- Mi? - néztem értetlenül rájuk.

- Hát, kicsit elájultál három napig - magyarázta Tuk.

- Kicsit? Három nap? Mivan?

- Jaa, és közben jött egy vihar. Akkora, mint múltkor. Tudod, olyan tényleg nagyon nagy.

- Aha - bólintottam, bár inkább nem akartam felidézni azt az éjszakát. Azon kívül, hogy akkor alakult ki valami köztem és Ean között, semmi jó nem történt.

- Csak ez talán még az előzőnél is nagyobb volt. Úgyhogy nagyjából az egész sziget romokban áll - sóhajtott Kiri.

- És mindenkinek kötelező segíteni a romok eltakarításában és az újjáépítésben.

- Akkor ti...? - kérdeztem, arra utalva, hogy a testvéreim kivétel nélkül mind egy maruiban gubbasztottak és maximum lelki támogatással járultak hozzá a segédkezéshez.

- Hát, nekünk rohadtul nincs kedvünk hozzá - adta meg a választ Lo'ak, a többiek pedig-Gekkóval az élen-egyetértően bólogattak.

- És szerintetek a többieknek van? - kértem számon őket, de közben mosolyogtam.

- Tudod nekünk duplán nincs kedvünk, mert belénk van kódolva egy ilyen emberi tulajdonság, hogy irtózunk a munkától - magyarázta Kiri.

- És apa? - kérdeztem, arra gondolva, hogy ő ember is volt.

- Ő fél anyától - vont vállat Neteyam, mire mindenki hangosan felnevetett.

- De egyébként jól vagy? - lépett hozzám Kiri.

- Aha. Igen.

- Mi történt?

- Azt én is szeretném tudni. Nincs valaki, aki nagyon ért így a misztikus dolgokhoz? - kérdeztem. - És nem a tsahik! - tettem hozzá, mikor láttam, hogy Kiri szólásra nyitja a száját.

- Olyan nincs - vont vállat.

- Isi - szólalt meg Neteyam. - Ő nagyon otthon van a témában.

Kellett néhány másodperc, mire leesett, hogy Li'aról beszél.

- És megbízható? - kérdésemre Neteyam csak felvonta a szemöldökét. - Remek, akkor majd beszélek vele, ő hátha tud segíteni.

- De mégis miben?