Nem kérte senki, de remélem akad olvasója.😊 Mint a 6.prefence-ben mondtam itt a folytatás.
A négy éves akárcsak az árnyék követte "nővérét" mindenhova. Ilyen volt az a nap is mikor a két lány beszőkött Niklaus műtermébe.
– Apa nem szeret engem, igaz? – figyelte Hope ecset vonásait T/N.
– Nem igaz, apa biztosan szeret – mosolygott a lányra Hope. – De apa nem az érzelmek hibridje.
– Téged is mindig elkerül? – kérdezte halkan a négy éves.
– Nem – vallotta be Hope.
– Rebekah néni szerint hamarosan engem is elfogad úgy mint téged – lépett a saját vászna elé T/N. – Biztos, hogy én is festhetek?
– Persze – bólintott határozottan Hope.
– Kész vagyok – tette le két órával később az ecsetet T/N. – Majd javítók rajt, ha aludtam – tette hozzá mikor Hope szemügyre vette a festményt.
– Álmos vagy? – fordult a lány után Hope.
– Igen, és fázok is – válaszolt T/N, majd magára hagyta Hope-ot.
[Klaus szemszöge] /MINI TIME SKIP/
Csendben figyeltem az ajtóból, ahogy Hope fest bár az meglepett, hogy T/N nem volt vele úgy mint az utóbbi időben mindig.
– Hol van T/N? – léptem Hope mellé.
– Alszik – tette le az ecsetet Hope. – Rebekah néni szerint T/N beteg.
– Beteg? – kérdeztem vissza.
– Igen, szerinte azért mert T/N boszorkány-farkas hibrid és a farkas énje nincs aktiválva így nem immunis a betegségekre – csillogott szomorúan Hope szeme.
– De? – vártam a folytatást.
– Freya néni szerint T/N azért beteg, mert évszázadokon át nem tudta használni az erejét ami ellene fordult és szép lassan felemészti.
– Hol van most? – hunytam le egy percre a szemem.
– Freya néni T/N szobájában van, mert T/N lázát próbálja lent tartani Bekah nénivel – indult ki Hope a helyiségből. – Engem nem engednek be, mert Freya néni szerint nem nekem való látvány.
– Valószínűleg igaza is van – bólintottam. – Menj, keresd meg Kolt és hozzátok ide Davinát.
– Rendben – trappolt le a lépcsőn Hope.
– Hogy van? – csuktam be magam mögött az ajtót.
– Egyre rosszabbul, Freya bent van a fejében – biccentett húgom a koncentráló nővérem felé. – Már a saját álmai is támadják, ezt próbálja rendbe hozni Freya.
– Szörnyű apa vagyok – ültem le T/N jobb oldalára. – Alig tudok róla valamit és nem vettem komolyan mikor olyan sápadtan jött hozzám és segítséget kért.
– Freya tudja mit tesz, T/N ugyanolyan vidám lesz mint azelőtt – mosolygott rám biztatóan Rebekah.
– Elküldtem Kolt és Hope-ot Davináért – jelentettem ki mikor T/N kilökte Freyát az álmából.
– Nincs rá szükség – rázta fejét nővérem. – T/N erősebb mint hittem, egyedül megbirkózik azzal, hogy az ereje fel akarja emészteni. Egy pajzsot húzott az és elzárta oda az ereje egy részét.
– Helyre állt a szívverése – mosolyodott el megkönnyebbülten Rebekah.
– Hamarosan felébred – húzta ki a szobából húgom Freya. – Ideje, hogy megfelelően kezeld őt is, igazi Mikaelson és ezt bizonyította ma.
– Ez pont úgy hangzott mintha Elijah mondta volna – forgattam a szemeim, de valójában egyet értettem nővéremmel aki nem is mondott semmit a kommentáromra csak becsukta az ajtót.
– Szia apa – mosolygott rám halványan tíz perccel később T/N.
– Szia – simitottam végig H/Sz színű haján.
– Hol van Freya néni? – nézett körbe.
– Valószínűleg a szobájában – feleltem, majd rákérdeztem; – Hogy vagy?
– Már sokkal jobban – ült fel vidáman.
– Ezt örömmel hallom – öleltem magamhoz. – Sajnálom, hogy olyan elutasító voltam veled.
– Semmi baj apa – mosolygott ismét T/N.
– Mit szólnál ha holnap együtt festenénk? – kérdeztem.
– Az szuper lenne – bólintott határozottan T/N.
– Akkor ezt megbeszéltük prücsök – öleltem magamhoz a lányom aki szorosan karolt át.